Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-440

44Ö. országos ülés 190k június 16-án, csütörtökön. 249 Gr. Tisza István miniszterelnök: Nekem most nem lehet feladatom a közös hadsereg és a külön hadsereg kérdése felett vitatkozásba bocsátkozni, (Folytonos zaj a szélsőbal-oldalon.) de igenis kötelességem volt felolvasni egyszerűen tegnapi nyilankozatomat, konstatálni annak világos és félre nem érthető értelmét és ebből konstatálni azt, hogy ennek olyan értelmezése, a minőt annak a t. képviselő ur tulajdonított, semmi egyéb, mint egy közönséges, lapos ferdités, és minden arra alapított következtetést és támadást jogom van a leghatározottabban visszautasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, még egy kötelességem marad hátra, t. i. az, hogy egy beadott határozati javaslatról nyilatkozzam. Erről a határozati javaslatról azonban igen nehéz a tárgyat megillető komolysággal beszélni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert hogy ezt a határozati javaslatot maga annak benyújtója hogy és mint értette, arra talán a legegyszerűbb bizonyíték, hogy a mint igen jól méltóztatnak tudni, a trónörökös ő fenségének most a harmadik gyermeke született, ezen örvendetes családi esemény is több héttel ezelőtt következett be, és a t. képviselő ur jónak látta nem az első alkalommal, sőt ezúttal is nem azonnal a családi esemény bekövetkeztét követő első ülésen, hanem most . . . Pozsgay Miklós: Mindent az ellenzék csináljon? (Zaj.) Polónyi Géza: Személyes Jkérdésben kerek szót! Gr. Tisza István miniszterelnök: ...hanem most, hetekkel az esemény bekövetkezte után állani elő indítványával. Én, t. ház, ezt az indítványt nem tekinthetem semmi egyébnek, mint egy teljesen hiábavaló kísérletnek arra, hogy itt kellemetlenséget idézzenek elő. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Miért kellemetlen ?) Rákosi Viktor : O Felségének, vagy a miniszterelnök urnak kellemetlen? (Derültség balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ugy látom, hogy az én nyilatkozatom ebben a kérdésben a képviselő uraknak kellemetlen. (Elénk tetszés jobbról.) Azt tartom, hogy egy ilyen kísérlet a trónörökös felséges személyét ilyen . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: No-no!) — keresem a parlamentáris és udvarias kifejezést, azért ütközöm némi nehézségbe — ... mondom, a trónörökös fenséges személyét és az ő családi körülményeit ilyen pártpolitikai kísérletekbe és taktikázásokba belevinni és ott kihasználni, egyenesen abba a köteles tiszteletbe ütközik, a melylyel a trónörökös iránt mindnyájan tartozunk. (Igaz! Ugy van! jobbról és a középen. Ellenmondás oh a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Ne mulasztották volna el annak idején! (Zaj.) KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. XXV. KÖTET. Gr. Tisza István miniszterelnök: Én tehát, midőn ez ellen határozottan tiltakozom, egyúttal kijelentem azt is, hogy bizonyára nincs e háznak egyetlen tagja sem, a ki a trónörökös ő fensége iránt hódolatteljes tisztelettel ne viseltetnék és bizonyára minden örvendetes esemény ő fensége családjában visszhangra talál minden magyar ember lelkében is. (Helyeslés jobbfelöl.) Azonban ő fensége saját elhatározásából, és hozzá kell tennem, a legnemesebb emberi rugókon nyugvó elhatározásából, ugy alkotta meg családi viszonyait, hogy — ugy ő fensége saját nyilatkozata, mint a magyar törvény kifejezett akarata folytán — ő fensége gyermekei az uralkodóház tagjainak nem tekinthetők. Ennek folytán a magyar nemzetnek ez a részvétele az ő örömében olyan formák közt nem nyilvánulhat meg, a mely formák csakis az uralkodóház tagjait illetik. (Helyeslés jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: Azt a törvényt meg lehet változtatni! Olay Lajos: Lesz esze, hogy megváltoztatja, ha uralkodó lesz! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennélfogva kérnem kell a házat, hogy a határozati javaslatot ne méltóztassék elfogadni. (Elénk helyeslés jobbról és a középen.) Elnök: Polónyi képviselő ur személyes kérdésben kér szót! Polónyi Géza: T. képviselőház! Ha nem is volna kötelességem azok után, miket a miniszterelnök ur saját intenczióm szempontjából jónak látott félremagyarázólag előhozni, azok értelmének helyesbítése: kötelességemmé tenné a felszólalást a miniszterelnök urnak utolsó nyilatkozata is, mert lehetetlenségnek tartom, hogy a magyar közjog ilyen ferdítését tiltakozás nélkül hallgassuk meg. Az én határozati javaslatomnak a t. miniszterelnök ur más czélzatot tulajdonított, mint a milyen czélzata annak volt és van. A mi azt illeti, mindjárt ki fogom fejteni, mi volt az én czélzatom. Hogy miért nem tettem előbb az indítványt és miért nem tettem pl. az első fiúgyermek születésénél: nem volna kötelességem, hogy magamat ezért mentegessem. (Mozgás a jobboldalon.) Csak röviden annyit jegyzek meg, hogy nekem, mint országgyűlési képviselőnek arról, hogy annak, a kinek — a gondviselés őrködjék felette, hogy mentül később, de mégis az emberi természet törvénye szerint mentől előbb — a nemzet sorsa jut majd a kezébe, gyermeke születik, tekintet nélkül a közjogi viszonyra, nem a hírlapokból, hanem minden monarchikus állam törvényei szerint a képviselőház elnöki székéből kellene értesülnöm, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Hát, t. képviselőház, én hetekig nem várhattam, mert hiszen hírlapi közlések szerint a születés május hó 28-án következett be — hogy én mikor olvastam, az mellékes dolog — (Deriüt32