Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-440

240 440. országos ülés 190k június 16-án, csütörtökön. vált, a mit én akkor mondtam, hogy ennek a nemzeti küzdelemnek a parlament gyengesége, a parlament egy részének kitványsága folytán, igenis, csak az a következménye lesz, stb.« (Zaj.) T, ház! Parlamentáris életünk egyik legnagyobbjának kijelentése szerint mindent meg lehet mondani, de meg kell hozzá találtai az illő kifejezést. Ez a kifejezés pedig nem parlamentáris. (Helyeslés jobbfelöl.) Sturman György jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! A tárgyalás alatt lévő indemnitási törvényjavaslatot el nem fogadhatom elsősorban azért, mert a kormány iránt bizalommal nem viseltetem. A kormány ugyanis tanúságát adta annak, hogy nincs politikai érzéke, sem alkotmányosan érezni, sem gondolkozni nem képes. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennek bizonyságát szolgáltatta azzal, hogy a házszabályok oly tervbevett módositását akarta keresztülvinni, a mely parlamentáris életünk garancziális intézkedését, a szólásszabadságot akarta a házszabások erőszakos magyarázásával leigázni itt. Alkotmányos életünket a hatalmi önkénynek és visszaélésnek akarta teljesen kiszolgáltatni. Igaz ugyan, hogy tervbevett szándékát meg nem valósíthatta, ez azonban magán a lényegen és a szándékon mit sem változtat, (Ugy van! balfelöl.) mert ezzel jelezte, megmutatta azt, hogy kormányzásának biztositékát nem abban keresi, hogy oly politikát folytasson, a mely közmeg" nyugvást kelt, hanem erőszakos fellépésével elnyomni akarta azt a hangot, melyet a képviselők egy romlott rendszer megdöntése végett ajkukra vesznek. (Ugy van! balfelöl.) Mert, t. ház, az országnak nem arra van szüksége, hogy oly kormánya legyen, a mely kormány kénye-kedve szerint kormányoz, az elégedetleneket vásári portékával kielégíti, a gyengéket, hiúkat ranggal és kitüntetésekkel jutalmazza, az önzőket pedig minden zsiros javadalmazásu állásokkal látja el; hanem olyan kormányra van szüksége, hogy ne egyesek, hanem az ország összesége érezze a kormányzás áldásos működését. Mert, t. ház, erre és nem arra van szükség, hogy önöké legyen a hatalom és dicsőség, a melyet álutakon és mesterségesen maguknak mindenkor megszerezhetnek. Már pedig a szabadelvű politika a múltban és a jelenben is mindenkor abban tündöklött, hogy egy csomó olcsó dicsőséget vágott zsebre, a melyet a szabadelvű pártok és kormányok egymásnak hálából rendeztek, de ugyanakkor az országot az anyagi és erkölcsi tönk szélére juttatták. És most is a helyett, hogy az országnak megmentésére sietnének, gondolatban szegény, tettekben pedig gonosz és átkos politikát folytatnak. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) T. ház! A miniszterelnök ur ép ugy, mint politikai elődjei, nem fukarkodott jelszavakban és ígéretekben. De hiszen nekünk, mióta alkotmányos életünk van, jelszavakból és ígéretekből bőven kijutott; azonban az ígéretek beváltásából soha. Ez pedig azért volt, mert az igérettevőkben sem volt soha komolyság és a beváltásnak őszinte szándéka. Nagyon kevés idő választ el bennünket attól az időtől, hogy ez a kabinet kormányra lépett, mert mindössze 8 hónap óta kormányoz. Azonban ezen idő alatt is elég anyagot szolgáltatott nekünk a kormány arra, hogy megítéljük a kormányzásának képtelenségét. Képtelenségét, mondom, mert azt észszerű politikának egyáltalában nem lehet mondani, melyet ez a kormány főleg könnyelmű, rossz gazdálkodásával folytat. T. ház! A tisztviselői fizetések rendezésére fordítottunk körülbelül 45 millió koronát. Nem akarom ezt az összeget diffikultálui, mert hiszen, bár az ellenzéki oldalról többen megtették ezt, mégis megszavaztuk. De ha részben mégis nehezményesen, ennek oka az, hogy a kormány a tisztviselői fizetések rendezésének kérdését nem az igényeknek megfelelőleg terjesztette a képviselőház elé. És épen azért, mert nem az igényeknek megfelelőleg terjesztette elő, annak daczára, hogy oly óriási összeget fordítottunk a tisztviselői fizetések rendezésére, mégis a tisztviselők azzal megelégedve nincsenek. Nem is lehetnek megelégedve. Mert mi elsősorban itt azt követeltük, hogy a kisebb rangtan lévő tisztviselők vagyoni helyzetének javításáról kellett volna gondoskodni és csak másodsorban gondolni a magasabb rangban lévő tisztviselők fizetésének javítására. Már pedig az az összeg, a mit a magasabb rangban lévő tisztviselők fizetésének javítására fordítottunk, nagyobb részben igénybe vette a fizetésrendezésre fordított öszszeget, ugy hogy a kisebb javadalmazásu tisztviselők vagyoni helyzetének javítására nem maradt elegendő fedezet. Nem vitatom, hogy a felső rangosztályokban lévő tisztviselők jól vagy rosszul vannak-e fizetve; de az bizonyos, hogy az ország jelen kedvezőtlen viszonyai közepett azok várhattak volna még a fizetésrendezésre. De hát tudjuk, hogy minden eddigi szabadelvű kormány a hatalom elvét követve, a kisexisztencziák érdekére figyelni nem szokott. A hatalom szavát érvényesítette mindenkor a társadalmi, politikai és egyáltalában minden téren, a kisebb hivatalnokokat pedig szolgáknak tekintette, a kik engedelmességgel tartoznak felebbvalóiknak és a kik nagyon örülhetnek, ha egyáltalán megengedik nékik, hogy éljenek. A t. kormány előterjesztetett egy beruházási kölcsön-törvényjavaslatot is, meg is szavaztatta a t. képviselőházzal, megszavaztatta pedig elsősorban azért, hogy a szocziális bajokat enyhítse, a közgazdasági bajokat orvosolja, az ipart fellendítse, és a vállalkozó kedvet stagnácziójából kissé kiemelje. Nos, azt hiszem, hogy sem az egyik, sem a másik czél eléretni nem fog, mert ezeknek a bajoknak sokkal mélyebb