Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

438. országos ülés 1904 június 14-én, kedden. 195 mely ez idő szerint életbe van léptetve, hogy egyes egyének kapják meg az ilyen jövedékeket és nem az állam kezeli azokat, tessék legalább arra vigyázni, bogy ezek az egyes nagy jövedel­mű trafikok körzete felosztassák több ember számára, bogy ez által az országnak több pol­gára jusson jövedelemhez és több vállalkozóra bizassék azok kezelése, mert bitem szerint ez több jövedelmet is hozna az államnak. De helyesebb is, hogy ne egy ember kezelje a dolgot, a ki egész nap összedugott kézzel nem tesz semmit, mint hogy elvonja az állam elől és esetleg mások elől a jövedelmet, hanem több ember, több pol­gár számára osztassék szét és az általános igaz­ságosságnak legyen a kormány a munkása. Tehát újból kérem a miniszter urat, sziveskedék a saját reputácziója érdekében is (Zaj jobbfelöl.) nyilatkozni. Örvendenék, ha a miniszter ur azon rendszerről is nyilatkoznék, a mely életben van. Kivánja-e fentartani, vagy nem kivánja-e meg­fontolni : vájjon nem volna-e helyes itt Buda­pesten és nagyobb városokban állami hivatal­nokra bizni a nagytőzsdék vezetését és ezzel az államnak a maga igen sok czéljainál tisztességes jövedelmet biztosítani. Ezután az előzetes megjegyzés után áttérek az indemnitási javaslatra. Mindenki termé­szetesnek fogja találni, ha én mindahhoz, a mit t. függetlenségi társaink elmondottak, a magam részéről minden tekintetben hozzájárulok, mert a kormány iránt én is teljes bizalmatlansággal viseltetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Immár nyolcz hónap múlt el, a kilenczedik hónapban vagyunk, hogy ez -a minisztérium vállalkozott Magyarország kormányzatának vitelére. Nem nyolcz hónap, banem sokkal kisebb idő, egy beszéd, pár bét cselekedetképessé tette volna a minisztériumot arra, hogy kimutassa, vájjon csakugyan hivatásának magaslatán áll-e és váj­jon Magyarország kormányzatának vitelére ér­demes-e ? De én sem a kormány megalakulásának körülményeiből, történetéből, sem ezen nyolcz hónapi kormányzat viteléből nem látom azt, hogy a kormány érdemes és hivatott volna Magyarország ügyeinek vitelére. Pedig ba vala­melyik művelt állam, akkor Magyarország volna az, a melynek érdekei leginkább megkövetelik, bogy teljesen hazafias kormány üljön a pado­kon, mert a művelt világnak nincs más országa és állama olyan, mint Magyarország, a mely­ben a nemzet akarata oly kevéssé érvényesül. Az & legnagyobb baj, hogy abban a tekintet­ben, a mi minden művelt államban alaptétel, bogy magának az államnak közvéleménye irá­nyítsa az ország ügyeit, Magyarország az ösz­szes művelt államok közt a leghátul áll. De ezenkívül látjuk a nagyhatalomnak azt a folytonos előtérbe tolakodását. Sajnálom, hogy nincs itt a miniszterelnök ur, mert óhajtottam volna egy pár kérdést intézni hozzá, miután ugy tapasztaltam, hogy a kérdésekre legjobban szeret válaszolni. Megkérdeztem volna tőle, hogy vájjon igaz-e az, hogy a magyar nemzet, a ma­gyar közvélemény határozottan követeli a magyar király, Magyarország legmagasabb közjogi méltó­ságának teljes önállóságát és megszüntetését annak az összezavarásnak, a mely folytonosan uralkodott, a midőn Magyarország királyának közjogi egyéniségét folytonosan összezavarják az osztrák császár egyéniségével, vagyis hogy Magyarország önállósága és a magyar király önállósága soha előtérbe nem lép. Kétségtelen dolog az, hogy a magyar király közjogi személyisége legjobban domborodik ki a magyar udvartatás által és ha benn volna a miniszterelnök ur, megkérdezném, hogy a magyar közvélemény nem siirgeti-e már folytonosan, csak a legutóbbi időkbe is visszatekintve, 37 év óta a magyar udvartartás létesítését és lenne-e a miniszterelnök ur abban a helyzetben, hogy tudjon válaszolni, vájjon micsoda okoknál fogva maradt el a magyar udvartartás meg­szervezése és ezzel a magyar király feltétlen feltüntetése ? (Zaj a szélsöoalóldalon.) Mert, t. képviselőház, igazán akárki vála­szolhat rá a t. szabadelvű párt tagjai kÖ2ül is, hogy nem a nemzet egyhangú óliajtása-e az, hogy a király ő Felsége már a paritás értelmé­ben is az esztendő fele részét Magyarországon töltse? És miért nem igyekszik a kormány a nemzeti közvélemény ezen kívánságát, a mely teljesen jogosult, a mely ellen a legkisebb ki­fogást emelni nem lehet, teljesíteni és ő Felsé­gét rábírni arra, hogy azt a gavallér, de jogi kötelességét is teljesítse és ne történjék miről hallottam, hogy itt időzése alatt a király nagyokat unatkozik. Igazán csodálatos dolog, hogy lehet egy állam és annak fejedelme, a ki nem örömmel és büszkeséggel tartózkodik egy olyan országban, a mely ezer esztendeje áll fenn, a mely azóta mindig kitüntetéssel fogadta — talán sokszor rosszul is tette — az ő feje­delmét, hogy lehet az, hogy még csak a kire is kerülhet annak, bogy a magyar király Magyar­ország fővárosában unatkozik. De én azt tartom, hogy ezért a magyar minisztérium a hibás; miért nem igyekeznek olyan intézkedéseket tenni, a melyekkel a király itt tartózkodását kedvessé teszik, szóval, hogy ne lássuk, hogy egyelőkelő idegen Magyarországon a fejedelem, hanem magyar hazafi. T. képviselőház! Ez mind hozzájárulna ahhoz, hogy Magyarország önállósága kidombo­rodjék és hozzájárulna ahhoz is, hogyha látnák a külföldi diplomácziai képviselők, követek és konzulok, hogy Magyarország fejedelme jogi és gavallér kötelességéhez képest Magyarországon tölti az év felét, ők is követnék az uralkodót, idejönnének Magyarországra és az ország közjogi önállósága ezzel is kidomborodnék, eltekintve attól, hogy anyagi haszonnal is járna, pedig súlyt helyezek arra is, hogy mindez közgazda­sági szempontból is igen előnyös volna Magyar­országra nézve. 25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom