Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-438
Í38. országos ülés WOí június lk-én, kedden. 193 kereskedett és a kik nagy számban találhatók, mert minden nagy városban van egy iiyen nagytrafik, évente 10—15 ezer forintot keresnek és ezzel szemben azt látják, hogy az a biró, a ki 16 esztendei tanulmányokat végzett; az a pap, mérnök és a többi iskolavégzett ember alig keres évente 800-1000 — 2000 forintot. Hogyan egyeztethető össze az igazsággal az, hogy egy minden képzettség nélküli ember, spekulácziója révén vagyonra tévén szert, ölbe tett kézzel 10 —15 ezer forintot tudjon évente keresni, mig a tanult, pályavégzett munkások százai ós ezrei alig képesek a megélhetésre szükséges jövedelmet megszerezni ? Nézetem szerint a kormánynak az egyes szerződések lejártakor be kellene vonnia ezeket a nagy trafikokat, azoknak számadásait egy tisztességesen fizetett számtiszt által kellene vezettetnie, a mi által jó nagy summát lehetne megtakarítani és ezt a megtakarított összeget a terhei alatt roskadozó nép terheinek apasztására, vagy pedig a nevelésügynek fellendítésére lehetne és kellene használni. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Polónyi Géza: A tanitókra ! Rátkay László: Az egész fővárosban csak egy különleges áruda van. Miért? Polónyi Géza : Protekczió, meg korteskedés ! Marjay Péteri Ezzel a kérdéssel kapcsolatban, minthogy itt vagyunk, ezen tőzsdeárudakérdésnél felemlítem, hogy a kezembe került egy hírlapi közlemény, (Halljak! Halljuk!) a mely, mondhatom, engem kellemetlenül érintett. Megtartom ezzel a hírlapi közlemény nyel szemben Fejérváry volt honvédelmi miniszter urnak tanácsát, hogy óvatossak legyünk és vigyázzunk a hírlapi közleményekkel, kötelességemnek ismerem megmondani azt is, hogy nem hiszem azt, a mi abban van, de lehet, hogy más száz, meg ezer ember elhiszi, tehát kötelességemnek ismerem, hogy most, midőn ennél a tárgynál vagyok, megismertessem azt magával a pénzügyminiszter úrral. Ez által alkalmat kívánok adni a t. pénzügyminiszter urnak arra, hogyha alaptalan otrombaság, utasítsa vissza, vagy pedig torolja meg, de minket nyugtasson meg, mert nekünk kötelességünk, hogy az ilyen czikkekkel, híresztelésekkel szemben megnyugtatást követeljünk. Ha meg méltóztatik engedni, felolvasom; ez a ezikk a »Nagybecskereki Hirlap«nak csütörtöki, június 9-iki számában van, (Egy hang jobbról: Els'órangii lap!) Akár elsőrangú, akár ezredrangu, az mindegy, nyomtatva van. százak és ezrek olvassák, és azt hiszem, hogy egy ország pénzügyminiszterének tekintélye megköveteli, hogy ebben a dologban tisztán lásson a közönség. A czikk a következő (olvassa): »Lukács pénzügyminiszter gazdálkodása, vagy a nagybecskereki tőzsde.« Még rövid ideje annak, hogy Lukács László pénzügyminiszter az egész fővárosi és vidéki sajtót foglalkoztatta a temesvári különlegességi és nagytőzsde ügyéKÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. XXV, KÖTET. vei, a melyben a derék miniszter protekcziós gazdálkodása került napfényre. Temesvárott t. i. valami kicsinyes okból elvették Török Sándor addigi nagytrafikostól a tőzsdét, melyet egy emberöltőn át vezetett és a pályázatot kiirva, odaadták azt Lukács oly protezséjának, ki a legdrágább ajánlatot tette. Hasonló eset történt Szabadkán ós Brassón. Nagybecskereken ez idő szerint kevés a szenzáczió; gondoskodtak tehát arról, hogy a mi városunk legyen e dicső kötelékben a negyedik város, a hol a nagytrafikot ismeretlen szolgálatok elismeréseképen odaadják egy idecsöppent idegennek. Ötvenhárom esztendeig kezelte a helybeli Haidegger czég a negybecskereki nagytrafikot, ebből huszonhárom évet a czég jelenlegi főnöke. Halálozás folytán kurták most e pályázatot a tőzsdére. Összesen tiz ajánlat érkezett be és pedig a következő százalék jutalékra: Bittér Károly (Nyitra) l'65°/o Ederer N. (Tapolcza) 2'50°/ 0 Váradi Imre (Szeged) 2'30°;o Grün Izsó (Nagybecskerek) 2'°/o Özv. Weisz. Q. (Sz.-Eehérvár) r80°/o Haidegger 0. (Nagybecskerek) 2'25°/ 0 Brüll K. (Sz.-Somlyó) r80°/o Özv. Guttman J. (Nagybecskerek) l"50°/o Fleischmann J, (Nagybecskerek) ... l'22°/o Stréhlinger Márk (B.-Osaba) l'70 0 / 0 Ezen pályázók közül az olcsóság tekintetében negyedik helyen álló Strélinger Márk czég Békéscsabáról nyerte el a nagytrafikot. A három olcsóbb ajánlat közül kettőt helybeli tekintélyes és minden tekintetben megbízható czégek tették. Daczára annak a drágább és idegen czógnek adta oda — Lukács ur! Fogalmunk sincs róla, hogy miféle szolgálatok voltak azok, miket ez a czég teljesített a kegyelmes urnak, valami rendkívüliek voltak minden esetre, mivel hogy máskép nem koczkáztatta volna a pénzügyminiszter magát a közvélemény és a sajtó jogos kritikájának kitenni. Valami más, mint egy megfelelő donáczió rendkívüli szolgálatok elismeréseért, nem is lehet az, mert itt számok szólnak és a pénz beszél, melyben mi mindnyájan szűken vagyunk, a kegyelmes úrral együtt véve és hogy itt a magyar államkincstár kárára egy sokkal drágább ajánlat részesült előnyben, csak azt bizonyítja, hogy itt nagy protekczió »működött«. Még csak ama tradicziónak, szokásjoggá fejlődött követelménynek sem felel meg, hogy a pályázatok elbírálása közben felszólítják ama czéget, mely eddig kezelte a nagytőzsdét, hogy hajlandó-e a legolcsóbb ajánlatnak megfelelő jutalékban továbbra is kezelni a tőzsdét és igy a Haidegger-czég, mely ötvenhárom esztendő alatt soha csak a legcsekélyebb panaszra sem adott alkalmat a kezelésben ós a mely valószínűleg olcsóbb jutalék mellett is kezelte volna 25
