Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-424

12 424. országos ülés 1904 május 9-én, hétfőn. őt semmi sem gátolhatta, mert ott volt a maga helyén az elnöke és itt volt a ház a maga helyén. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Ennyi az, a mit meg akartam jegyezni, B. Podmaniczky Frigyes: Jó! Jó! (Mozgás. Halljuk ! balról.) Ugron Gábor: Igen, hiszem, hogy ez nagyon jól van. Bocsánatot kérek, a parlamenti intézményekben sokszor ilyen kis dolgokon is fordulhat meg, hogy azok valami rendkívül nagy ügyben akadályul szolgálnak. Nekünk nem állhat érdekünkben, hogy a megalakulásnak ilyen mellékes részletei által, melyek az egész képviselőháznak jog- és hatáskörét nem érintik, a képviselőházat hatáskörének és jogának gyakorlásában bénává tegyük és tehetetlennek deklaráljuk, Nekünk el kell ismernünk, hogy a joga megvan, de ezzel a joggal nem akar élni és nem kivan élni addig, a mig teljesen meg nem alakult. Szederkényi Nándor: T. ház! (Zaj a jobbés a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szederkényi Nándor: Az kétségen kívül áll, hogy az az eset ma fordult elő először, hogy egy országos bizottság megválasztása kérdésében a főrendiház előbb határozott, mint a képviselőház. A t. miniszterelnök ur megmagyarázta, hogy ez minő előzetes eljárás következménye volt: hogy t. i. a delegácziók összehívására nézve nem érkezik az országgyűléshez külön leirat, hanem az közhírré tétetik a hivatalos lapban, azután másolatban ide is és a főrendiházhoz is küldetik leirat, s hogy ennek alapján intézkedett a főrendiház. Erre a kérdésre nézve a főrendiház szervezéséről szóló 1885. évi VII. törvényczikk II. fejezetének 14. §-a a következőket tartalmazza (olvassa): »A törvényhozás két házának egymással való érintkezése és az országos bizottságok összealkotása iránt a 27. §-ban meghatározott módon fog intézkedés tétetni.« Azt gondolom, hogy a delegáczió is országos bizottságnak tekintendő. E törvénynek a zárhatározatokról szóló IV. fejezetének 27. §-a így szól (olvassa): »Az ezen törvény kihirdetését követő ülésszakban az országgyűlés két háza országos küldöttséget választ, a melybe a képviselőház 10, a főrendiház öt tagot küld, s a melynek feladata lesz a kormány résztvétele mellett javaslatot készíteni a jelen törvény 14. §-ában emiitett ügyek rendezésére nézve. Ezen rendezésig az eddig fennállott gyakorlat marad érvényben.« Ez a törvény 1885-ben hozatott. Miután itt egy preczedens forog kérdésben, a mely azután a jövendőre nézve is irányadóul fog szolgálni, én nagyon helyénvalónak tartottam és tartom azt, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam itt ezen kérdésben a netalán a jövőben még más alakban is előfordulható hasonló esetek elleni óvástétel czéljából felszólalt, hogy a háznak a régi közjogi alapon nyugvó, századok gyakorlatán épült jogát fentartsa és megóvja. Én felolvastam a főrendiház szervezetére vonatkozó törvénynek idevágó részét, a melyből felvilágosítást nyerünk az iránt, hogy az országos bizottság választása tekintetében a két ház között milyen viszony áll fenn. Miután e szakasz szerint e czélra egy bizottság küldetett ki, hogy állapítson meg egy modus procedendit: most az a kérdés, hogy a t. miniszterelnök ur e tekintetben felvilágosithat-e bennünket, mert én megvallom, most hirtelenében nem tudok választ adni magamnak arra a kérdésre, hogy ez az ügy el van-e és miként van elintézve; mert ha el vanintézve, akkor a mellett az eljárás mellett kell maradnunk, mely a házszabályokban van megállapítva; ha nincs elintézve, akkor a régi gyakorlat mindig fenmarad, t. i. az a gyakorlat, a mely 1885 előtt fennállott. Az 1885. év előtt fennállott gyakorlat pedig az, hogy az országos bizottság megválasztása mindig a képviselőházban történt először, azután a főrendiházban. Ha tehát nincsen valami megállapodás az országos bizottságok választására nézve a két ház között az 1885-iki törvény értelmében és nincsen az eljárásra nézve irányadó szabály, akkor a régi gyakorlatnak kell fenmaradnia és én a magam részéről azért irom ezt elő, hogy e tekintetben a ház figyelmét felhívjam e körülményre is; ha pedig nincs semmi gyakorlat megállapítva, akkor a főrendiháznak a régi gyakorlathoz kellett volna alkalmazkodnia és bevárni, mig a képviselőház a maga intézkedését megteszi. Ha ő ezt nem várta be, akkor a törvény ellen cselekedett. Ez ellen nekünk óvást kell emelnünk a képviselőház jogkörének épségben tartása végett. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Az a vegyes bizottság, vagy országos bizottság, a melyet az 1885-iki törvény elrendelt, akkor kiküldetett, a munkálatát elkészítette, s annak munkálata mint a képviselőház házszabályai Ill-ik részének 7, czime benfoglaltatik a házszabályokban. Ez vonatkozik az országgyűlés két házának érintkezésére és tartalmaz dispozicziókat. Ezen dispozicziók tartalmazzák a többek közt azt a határozatot, hogy az országos bizottságoknak kétharmada a képviselőházból, egyharmada a főrendiházból választandó meg. Magára a proczedurára különben részleteket nem tartalmaz. A delegáczió megválasztását illetőleg, a változatlan gyakorlat, mint az imént jeleztem, az volt, hogy a két átirat egyidejűleg ment el a két ház elnökségéhez és mind a két ház intézkedett, a nélkül, hogy ez intézkedésre nézve innen indult volna ki a kezdeményezés és felszólítás a főrendiházhoz. Tisztán a körülményektől függött, hogy időbeli rendben előbb történt a képviselőházban az intézkedés; de ez nem képezte logikai előfeltételét annak, hogy a főrendiház is