Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

436. országos ülés 1904'június 11-én, szombaton. 163 kell. Én ebben az okoskodásban nagy hiányt látok. A ki nekem azt fogja bebizonyítani, hogy ezeken a bajokon csak a gazdasági különválással lehet az ország viszonyainak megfelelőleg segíteni, azzal én e felett a kérdés felett szívesen bocsátkozom vitába. De erre nézve a t. képviselő ur egyetlenegy szót sem mondott. Sohasem mondott egyebet, mint azt, hogy mert bajban vagyunk, ennélfogva menjünk át az önálló vámterületre. Engedelmet kérek, arra nézve, a ki gazdasági kérdésekkel komolyan foglalkozik, ez nem meggyőző érvelés. (Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy az ország közvéleménye ma az önálló vámterület mellett van. Hát én ezt kereken tagadom. (Zaj balfelöl.) Igenis kereken tagadom, sőt azt mondom, hogy lehetetlen. Madarász József: Ezzel a többséggel! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nem ezzel a többséggel. Egy országban, a mely, mint újra konstatálom, túlnyomólag mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, a mely kénytelen a maga mezőgazdasági terményeinek igen jelentékeny részét határain túl értékesíteni, egy országban, a mely kivisz csak Ausztriába magába 5—6 millió métermázsa lisztet, a mely kivisz 200—250 millió értékű marhát a külföldre, azért, mert az ő közönsége saját mezőgazdasági termékeit itthon az országban elfogyasztani nem képes: ilyen országban lehetetlen, hogy az önálló vámterületnek gazdasági szempontból hivei legyenek, illetőleg hogy az önálló vámterületnek hivei többségben legyenek. Szatmári Mór: 13 vármegye kérvényezte! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: ügy tudom, hogy Magyarországon 13 vármegye még nem a vármegyék többsége. Szatmári Mór: A többi meg már előbb kérvényezett! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Én azt tökéletesen értem, hogy a városok iparos közönsége az önálló vámterület mellett peticzionál; mert bizonyos, hogy ha mi határainkat elzárjuk, valószínűleg az iparos népességnek nagy része jobb megélhetési viszonyok közé jut. De mi történik a mezőgazdasági termékekkel? Mi történik a mezőgazdasággal? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez elvégre mégis ma Magyarország vagyonosságának gerinczét képezi. Hát az országnak ezt a gerinczét akarjuk megtörni? (Felkiáltások a jobboldalon: Azt nem szabad!) Ezzel akarjuk mi az országot erősíteni? Ezzel akarjuk mi az országot hatalmasabbá tenni? (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék végignézni mindent; addig, a meddig valamely ország mezőgazdasági termékekben exportáló állam, addig az sohasem volt védvámos. Mindenütt akkor következett be a védvámos politika — és ezt kimutattam már ismételten — nem egyes emberek szeszélye, nem egyes pártok meggyőződése folytán, hanem a gazdasági viszonyok kényszerítő hatása alatt, a mikor a mezőgazdasági export megszűnt. Ott az illető ország igenis védvámossá lett. Mert legyünk azzal tisztában, hogy az önálló vámterület magában véve még nem fejez ki semmit. De az bizonyos, hogy Magyarország, ha ma elszakad Ausztriától, a legvédvámosabb országok egyike lesz. Minden egyes iparág sürgetni fogja a lehető legmagasabb védvámokat és mi kinai fallal fogunk elzárkózni az egész világ elől. Ez igenis az iparos közönség segítségére lehet; de ha mi iparczikkeinket vámokkal védjük, vájjon szomszédaink, a kik már amúgy is nagyon megnehezítik gazdasági terményeink kivitelét, talán nem fognak retorzióval élűi, nem foguak megtorlást használni és nem fognak vámokat behozni ? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen a t. képviselő ur mai beszédében roppant nagy sérelmet lát abban, hogy az osztrák kormány megszüntette-e azt a módot, a mely szerint Velenczén és Alán keresztül Tirolba lisztet vihettünk. Mert méltóztatnak tudni, hogy ma Tirolban a lisztre és gabonára csekély vám van. A magyar malmok ezt az olcsóbb utat választják, hogy Tirolba juthassanak, és kivisznek oda évenkint 190—200.000 mmázsát. Mi ez az összes magyar kivitelhez képest, a mely 5—6 millió métermázsa? Ez elenyésző csekélység, és a t. képviselő ur mégis feljajdul, és miért? Mert azon az útirányon a malmok 80 fillérnyi szállítási költséget takarítanak meg. Hát azt biszi a t, képviselő ur, hogyha mi vádvámokat fogunk felállittani Ausztriával szemben, az meg fog elégedni 80 fillérnyi vámmal a mi lisztünkre? Majd meglátja, hogy mekkora vámot fog vetni! Nem 80 fillérnyi vámról és nem 200,000 mmázsáról lesz szó, hanem 5 — 6 millió mmázsáról és nem tudom, hány ^korona vámról. És ha mi már most feljajdulunk, és méltán, mert az osztrák kormánynak ez az intézkedése — a mely, mellesleg megjegyezve, a magyar kormány közbelépése folytán immár hatályon kivül lett helyezve, tehát elesik az az argumentum, hogy használjuk fel ezt a megszorító intézkedést és bontsuk fel a közösséget — mondom — hogy ha már ez az intézkedés, a mely pedig elenyésző csekélység azon nagy kérdéshez képest, ilyen jogos felháborodást okoz: hát akkor meg fogják a mezőgazdák és a malmok kövezni azokat, a kik az önálló vámterületet csakugyan életbe fogják léptetni. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ez lesz a jelszó!) Gajáry Géza: Ez a szomorú valóság. (Zaj) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T, képviselőház! El fog jönni az az idő, ós én remélem, hogy hamar el fog jönni, legalább aránylag rövid idő alatt, a midőn mi képesek leszünk iparunkat annyira kifejleszteni, képesek leszünk itt az országban a munkára szorulók21*