Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

456'. országos ülés 190b június 11-én, szombaton. 145 volt!) — ne méltóztassék az elnököt kijelentésében félbeszakítani; ez a legelemibb dolog, a mit az elnöki székből követelhetünk — akkor láthatta volna, hogy a miniszter urak igenis itt voltak és épen azért, mert az interpellácziókat intézett képviselő urak megkérték a miniszter urakat, hogy jelenlétükben történjék a válasz megadása, hogy azokra esetleg reflektálhassanak: a ház határozta el azt, hogy a mig a képviselő urak megérkeznek, addig a kérvények tárgyalását folytatja. Én a ház határozata értelmében jártam el, ha azonban a t. ház azt kívánja, hogy a kérvények ezen részének tárgyalása előbb befejeztessék, nagyon természetes, hogy akkor folytatjuk ennek a kérdésnek tárgyalását és ennek befejezése után térnénk át az interpelláeziókra adandó válaszokra. Szederkényi Nándor: T. ház! Én jelen voltam, a midőn a t. elnök ur arra utalt, hogy sem a miniszter urak, (Zajos ellenmondások és felkiáltások jobbfelöl: Hisz itt voltak! A honvédelmi miniszter ur itt volt! Zaj. Elnök csenget.) sem a választ váró képviselők nincsenek jelen. Megengedem, hogy a honvédelmi miniszter ur itt volt, de akkor a képviselő urak nem voltak itt. Erre való tekintettel azt javasolta az elnök ur, hogy térjünk át a kérvényekre és a kérvények tárgyalása után fog sor kerülni az interpelláeziókra. Én a t. elnök ur kijelentését igy hallottam és igy fogtam fel. De azt, hogy mihelyt belefogtunk egy olyan tárgy feletti tanácskozásba, mint a minő a borvám kérdése, azt nyomban megszakítsuk: (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ezt már azért is helytelennek tartanám, mert ezen borvám kérdése, különösen pedig ezen kérvények több mint egy hónapja napirenden vannak, tárgyalásuk a múltkor félbeszakittatott és tegnap ismét rátértünk a borvám kérdésének tárgyalására, ma pedig az elnök ur akaratából és kívánságára belenyugodtunk abba, hogy folytassuk a kérvények tárgyalását, és íme az elnök ur most ismét meg akarja azt szakítani. Kérem a t. házat, hogy legalább a kérvények ezen részének tárgyalását fejezzük be, s azután térjünk át az interpelláeziókra adandó válaszokra. (Mozgcis a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon) Elnök: Á t. képviselő urnak csupán egy kijelentését vagyok kénytelen helyreigazítani. Én T. i. nem azt mondtam indítványomban, hogy a kérvények tárgyalása és befejezése után, hanem az illető interpelláló képviselők megérkezésekor térjünk át az interpelláeziókra adandó válaszokra. Különben, a mennyiben ez a ház kívánságával találkozott, magam is azt indítványoztam most, hogy fejezzük be ezen kérvények tárgyalását, s azután térjünk át az interpelláeziókra, hogy az időt kelleténél tovább ne vesztegessük. Bernáth Béla ur következik szólásra. Bernáth Béla: T. ház! Ezen borvámklauzula kérdése igen fontos azért, mert a lapokban olvastam, hogy a napokban fog összeülni az a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXV. KÖTET. bizottság, a mely az Olaszországgal megkötendő végleges szerződés dolgában tanácskozni fog. ügy tudom, hogy e kérdés felett már a napokban fognak határozni, szükségesnek tartom tehát, hogy a közvélemény megnyilatkozzék most kapuzárás előtt is. Szükségesnek tartom azt, hogy a közvélemény kifejezze a bortermelők és a szőlőtermelők nézeteit ez alkalommal itt illetékes helyen: a képviselőházban. Hiszen méltóztatnak azt tudni, hogy ebben a kérdésben az egész ország felszólalt és nincsen hazánkban borvidék, a mely nem nyilatkozott volna és mindenki egyformán ugy érez, hogy ha ez a borvámklauzula fentartatik és ha egy kanálnyi olasz bor is bejön Magyarországba, ez Magyarország bortermelésének halála lesz. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez ellen mi lépéseket teszünk, hogy Magyarország bortermelését megmentsük. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy mikor a filloxera pusztítása bekövetkezett, az ország bortermelő vidékei egy csapásra koldussá lettek. A társadalom és az állam sietett ekkor a szerencsétlen bortermelők megmentésére és talán már 15 év óta nagy áldozatokat, nagy tőkebefektetéseket eszközölt a nemzet ugy pénzben, mint munkaszorgalomban és szakértelemben, hogy Magyarország szőlőtermelését ismét régi hírnevére emelje. Ezen szorgalmat, ezen munkát, mondhatni, igen nagy eredmény kisérte. Mert nincsen már Magyarországon filloxera által elpusztított borvidék, a szőlők legnagyobb része regenerálva van és midőn ezen fáradságos, sok zaklatással és költséggel járó munkát a nemzet megtette, akkor az a nagy veszély fenyeget bennünket, hogy Olaszországból majd beözönlik a bor és a népnek ezen keserves keresményét tönkre fogja tenni, elértékteleníti és ez által egy ujabb, a filloxeracsapásnál egy nagyobb csapást fog az országra mérni, az ország ismét koldusbotra fog jutni és a bortermelők vándorbotot vehetnek kezükbe és mehetnek a többi után Amerikába. Köztudomású dolog, hogy az olasz bor a mi hegyi borainkkal való házasitásra használtatik és ezáltal a mi boraink elértéktelenittetnek és igy hitelünket a külföldön megsemmisítik. A magyar nemzetnek becsületbeli kérdése, hogy ne engedje meg, hogy egy kanálnyi olasz bor is bejöjjön az országba. (Elénk helyeslés balfelöl.) Mit látunk? Azt, hogy a külföldön derüreborura pancsolják a mi borainkat és Magyarország nem birta keresztülvinni azt sem, hogy pl. Ausztriában egy megfelő műborgyártási törvényt hozzanak. Mi ennek a következménye ? Az, hogy Krakóban és Lembergben tele vannak a pinczék olasz borokkal, mitőlünk üres gönczi hordókat kivisznek, s ezt olasz és más egyébbel megtöltik, s mint tokajit árulják. Hát ezért vagyunk mi Ausztriával közösségben, hogy terményeinket nem vagyunk képesek megvédeni? Mi Ausztria érdekében igen sokat megteszünk és még csak annyit sem tudtunk Ausztriánál 19