Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

itHö. országos ülés l'JU-i janius 11-én, szombaton. 143 Erre súlyt helyezek, mert ennek ellentétére leszek bátor felszólalásom további során rátérni. A fakivitel tekintetében tebát a kincstár és néhány nagybirtokos fog károsodni. A harmadik számbavehető tétel a czukor. Megengedem, hogy ennek is lesz egy bizonyos hátránya Magyarországra nézve. Egynéhány czukorgyárnak bizonyos kvantum czukor elhelyezése nehézséget fog okozni. És még egy tényező van, a mely okvetetlenül szenvedni fog és ez az Adria tengerhajózási társulat, mert nem szenved kétséget, hogy a mint vámbáboruba keveredünk Olaszországgal, vagy mi vagy Olaszország, a legnagyobb valószínűség szerint kölcsönösen megtiltjuk a cabotage-hajózást. És minthogy az Adria-társaság nagymérvű cabotage-hajózást folytat az olasz partokon, természetes, hogy ez a társaság ezen vámháboru folytán szenvedni fog. És ezzel befejeztem azon fő érdekcsoportok fölemíitését, a melyek Olaszországgal netalán kiütő vámháboru folytán magyar részről szenvedni fognak. Méltóztatnak látni, hogy tulajdonképen csakis néhány nagytőkés és nagy vagyon képviselője fog az olasz vámbáboru folytán károsodni. De nézzük már most ezzel szemben az olaszországi viszonyokat. Olaszországban, igen jól tudjuk, hogy a déligyümölcs, kertészeti termények exportja Magyarországba egy igen nagy faktor. Tudjuk, hogy a déligyümölcs közel négy millió koronát, a gyümölcsök és a főzelékek pedig másfél millió koronát képviselnek, csak az a része a termelésnek, a melyet Magyarországba visznek be. Ennek az előállítása és exportálása körül ezer meg ezer kisexistenczia van Olaszországban érdekelve. Magyarországon a cabotagenál egyedül az Adria-társaság lesz érdekelve. Olaszországban a kis bárkák, a trabacallok tulajdonosainak ismét ezreit támadja ez meg exisztencziájukban, mihelyt a cabotage-t, a partbajózást Magyarország és Ausztria megszünteti. Még egy momentum van és ez a tengeri balászat. Méltóztatnak tudni, hogy a görczi halászati konvenczió létrejövetele Olaszországnak egy fő és erősen támogatott kérelme volt. Nagy harczok után az osztrák és a magyar kormány megkötötte Olaszországgal ezt a konvencziót, a melylyel az olasz halászokat a mi partjainkra eresztették, a mi az olaszok nagy előnye, mert az Adriai tenger olasz partjai igen halszegények, ellenben az osztrák és magyar tengerpartok igen haldúsak. így tehát sok ezer olasz család exisztencziája a körül forog, hogy a magyar és osztrák tengerparton engedtessék meg nekik a halászat. Abban a perczben, midőn mi vámháborúba jövünk Olaszországgal, a görczi konvencziót természetesen felmondjuk és az olasz halászokat a tengerpartjaiiikrólkitiltjuk. Emellett, ismétlem, sok kisexisztenczia fog szenvedni Olaszországban, mi pedig egy ujabb hasznot látunk abból, hogy végre megvalósíthatjuk a magunk tengeri halászatát. Legyen szabad még arra is utalnom, hogy a mióta vámmentesen bocsátjuk be a déligyümölcsöket, azóta a mi itthon produkált gyümölcseink ára határozottan csökkent. Ellenben, ha vámbáboruba jövünk, természetes, hogy nagy védvámmal fogjuk sújtani az olasz déligyümölcsöket és akkor saját gyümölcstermelésünk fog ismét emelkedni. Ép ugy van a dolog a kertészeti növényekkel, a melyeket ma kényelmesen behoznak Olaszországból, vámháboru esetén pedig itthon produkálnának. Oda akartam konkludálni, t. ház, — a mi, azt hiszem, sikerült is — hogy vámháboru esetén Magyarországon egy pár nagyexisztenczia, Olaszországban pedig ezer meg ezer különböző hivatásu kisexisztenczia szenvedne; már pedig ha szembeállítjuk a nagy tömegek szenvedését egy pár nagytőkés, nagyvagyonu ember vagy tényező szenvedésével, akkor mondhatjuk, hogy az, a ki ezek megkárosodásával megy bele a harczba, sokkal nehezebben fogja ezért a harczért a felelőséget magára vehetni, mint a mi esetünkben a magyar kormány, a hol csak egy pár olyan tényezőről van szó, a ki ezt a veszedelmet, ezt a veszteséget igen könnyen elbirja. (Igaz/ Ugy van I balfelöl.) Én tehát abszolúte nem félek attól a fenyegetéstől, hogy a vámháboru kitör és hogy Magyarország a vámháboru folytán szenvedni fog. Meg vagyok győződve, hogy igenis létrejöhet, mert olasz szempontból létre kell jönnie a kereskedelmi és vámszerződésnek a borvámklauzula elhagyásával; azért én a magam részéről semmiféle ijesztgetést számba nem veszek, mert számitok azzal, hogy ha kiüt a háború, akkor Olaszország lenne a nagyobb károsodott. Nehogy túlsoká vegyem igénybe becses figyelmüket, csak egy momentumra akarok még kiterjeszkedni. Hogy magának az olasz bor beözönlésének káros befolyását fejtegessem a magyar bortermelésre és borértékesítésre, én a magam részéről szükségesnek nem tartom, mert azt már százszor kifejtették és be is igazolták az utóbbi hónapokban. Egy saját tapasztalatomból való tényt azonban konstatálhatok. Magam is egy hires borvidéknek, a Eertő vidékének vagyok képviselője. Ez a vidék ma annyira jutott, hogy egész lakossága, a mely régente gazdag volt, a füloxera és az olasz borvám folytán kivándorolni kénytelen. Alig van községe, a honnan tuczatszámra ne vándoroltak volna ki az emberek, A még visszamaradtak pedig óriási költséggel rekonstruálják szőlőiket, de megélhetésüket biztosítani csak ugy tudják, ha a bor értékesítését a normális nivóra emeljük. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Legyen szabad azonban ebből az alkalomból még egy másik, fájdalmas kérdést is felemlítenem. Fájdalmas ez minden magyar emberre, de különösen én rám nézve, a ki az