Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-435

136 435. országos ülés 190í június 10-én, pénteken. érdekekből mindig kikapcsolva látom. Hogy miért van az, hogy mig Magyarországon az egyéb agrár kérdések képssek annyira megvetni a lábukat és képesek mégis annyira közvéleményt teremteni maguk mellett, hogy Magyarország gaz­dasági érdekeit ezen agrár érdekekkel teljesen azo­nosoknak tekinti a közvélemény, addig ezt a bor­kérdést csakis örökös nógatással, lótás-futással, csak tisztán és kizárólag az érdekelt körök fel­lépésével lehet előbbre vinni, hogy épen ezt a rendkívül nagy fontosságú gazdasági kérdést, a mely Magyarországnak szintén gazdasági kér­dése, a nagy agrár kérdésekbe nem látom be­kapcsolva. És ezen okoskodásomban fájdalommal arra a meggyőződésre jutottam, hogy valamint minden téren, a hol kisebb gazdasági körök vannak érdekelve, hogy ott sokkal nagyobb erővel és vehemencziával lehet csak érdekképvi­seletet elérni a kormányzat körébeD, ugy a borászat kérdésében is, a hol latifundiumok, nagybirtokosok nincsenek érdekelve, a hol inkább a kisember, a középbirtokos és a középpolgár van érdekelve, a kik nagy áldozattal, odaadással és önfeláldozással, minőségre és mennyiségre való örökös figyeléssel és gondolkodással képe­sek csak ezt a gazdasági ágot Magyarországon fentartani, mondom: itt, a hol kisemberek van­nak érdekelve, az agrár kérdéseknek nagy töme­gében Magyarországnak borászati érdeke mind­eddig ki volt hagyva. Hiszen látjuk, t. ház, hogy azon felszólalá­sokban is, a melyeknek itt a házban tanúi vagyunk, ezt a borászati kérdést mindig az illető bortermelő érdekeivé degradálják. Nem tekintik, hogy milyen adó forrását képezi Magyarországnak a borkérdés, nem tekintik azt, t. ház, hogy az általános gazdasági érdekekhez mennyire fűződött hozzá ez a kérdés épen ez­által, a mint itt ki lett fejtve, hogy Magyar­ország gazdaközönsége maga is és a kincstár is nagy áldozatokat hozott arra, hogy fentartsa és a filloxera-pusztitás után újra felébreszsze a bortermelést. Mindez engem arról győzött meg, hogy ugyanazon erélylyel, mint eddig, keli ezt a kérdést képviselni továbbra is és hogy a t. kormánynak, mint ennek többször is kifejezést adott, ugy a politikai kormányzat, mint a nemzetközi dolgokat tárgyazó kormányzat to­vábbra is tisztán, helyesen és erőteljesen kép­viselje ezen kérdésben Magyarország érdekeit, mert csak akkor leszünk .képesek Magyarország lakosságának nagy részét egy beláthatatlan nagy gazdasági válságtól megmenteni. Ezért én ismételve ajánlom határozati javaslatunkat, a melyet én is aláirtam, a t. kormány figyelmébe. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nyegre László jegyző: Vancsó Gyula! Vancsó Gyula: T. képviselőház ! Csak na­gyon rövid időre szándékozom a t. képviselőház figyelmét igénybe venni. Kétségtelen, hogy egyes borvidékek képviselői ismerik legjobban Magyar­ország szőlészeti és borászati viszonyait, vala­mint azon fájdalmakat és keserűségeket, a me­lyek az egyes borvidékeket sújtják. Én is egy ilyen borvidék képviselője vagyok és magam is látom, hogy igen sok aggodalomra van ok, mert igen sok hátrány érte azokat a szegény vidéki szőlő- és bortermelőket. Én azonban nem kívá­nok azokkal az indokokkal foglalkozni, a me­lyeket Szederkényi és Visontai t. képviselőtár­saim azért hoztak fel, hogy miért lett a bor­vámklauzula Olaszországban megállapitva, hi­szen a kereskedelemügyi miniszter ur egész ala­posan felvilágosított akkor, mikor kijelentette, hogy ez a borvámklauzula akkor az összes ér­dekelt felek figyelembevételével állapíttatott meg. Az összes érdekelt felek alatt pedig nemcsak a kereskedőket, hanem a termelőket is értette, mert tudjuk, hogy a borvámklauzula idejében Magyarország bortermelése a minimumra apadt. Nem fogok foglalkozni azzal sem, hogy a kor­mánynak mintegy utasításokat, tanulmánytár­gyakat adjak, megjelöljem, melyek azok az in­dokok, a melyek őt esetleg a borvám felemelé­sére szorítani fogják. Azt gondolom, a kormány teljesen tisztában van magával és ismeri mindazon részleteket, mindazon statisztikai adatokat, melyeket Sze­derkényi és Visontai t. képviselőtársaim a ház elé terjesztettek. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Az eddigi kormányzat, a mennyiben ideje volt, a szőlők felújítása terén elkövetett mindent, a mi csak módjában állt és én meg vagyok győződve, hogy a mint a volt kereskedelemügyi miniszter ur a borvámklauzula megalapításánál figyelembe vette a közérdeket, ugy ma a kormány mindent el fog követni, hogy a borvám megállapításánál olyan állapotokat teremtsen, a melyek Magyar­ország bortermelőit és kereskedőit kielégítik, (Ugy van! jobbfelöl,) Én tehát épen azért, mert egy borvidék képviselője vagyok és mert a kor­mány működése iránt, mely ugy a bortermelők mint a borkereskedők érdekét egyaránt szivén hordja, bizalommal viseltetem, a beadott hatá­rozati javaslatok mellőzésével az előadó ur ja­vaslatát fogadom el. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldahn.) Sturman György jegyző: Eakovszky István! Rakovszky István: Az előttem beszélő t, képviselőtársam ide is beleszövi a bizalom kér­dését. 8. Kaas Ivor: Ez nem indemnitás! (Zaj.) Rakovszky István: Akármilyen fontos or­szágos ügyről van szó, az uraknak nem az ügy a legfontosabb, hanem az, hogy ők bizalommal viseltetnek a kormány iránt, a miben mi nem kételkedünk és a mely kérdésről, t. i. a bizalom kérdéséről ebben a határozati javaslatban egy­általán szó nincs. Az ily dolog nem egyéb, mint ürügye. egy határozott lépés kikerülésének és semmi más okból nem történik az ilyen biza­lommal való tolakodás, mint abból, hogy egy jó ügyet el lehessen temetni. {Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom