Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-435
134 435. országos ülés 1904 június ÍO-én, pénteken. el a ház eddigi elnökei, ezt a gyakorlatot követte Péchy Tamás, Szilágyi Dezső, Bánffy Dezső, Apponyi Albert; ezt követtem én eddigi elnöklésem alatt és ezt fogom ezentúl is folytonosan szem előtt tartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Sturman György jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Ne higyje a t. kereskedelemügyi miniszter ur, a mint beszédében kifejezte, hogy bárki is ebben a házban tiszta akadékoskodásból vagy azért, hogy a kormánynak kellemetlenséget okozzon, ebben a nagyfontosságú ügyben, az olasz borvámkérdésben, minden áron támadni akarja a kormányt, hiszen mindenki át van hatva annak tudatától, hogy ez annyira kimagasló gazdasági kérdése Magyarországnak és annyira összefügg Magyarország sok százezer lakosának jólétével, hogy a törvényhozásnak ebben a kérdésben, azt hiszem, az a fő feladata, hogy lehetőleg egyöntetű megállapodásra jusson. Minden gazdasági kérdés, mihelyt nemzetközi vonatkozásba jut, politikai, vagy mondjuk gazdasági politikai kérdéssé alakul át és igen sok szempont, a mely addig, mig valamely kérdés egyszerűen a gazdasági kérdés keretében mozog, az ő egyszerű elemi jelentőségében nagyon könnyen kezelhető, a mint nemzetközi kérdéssé válik, már csak igen sok szempont figyelembe vétele mellett dönthető el. Ennélfogva én nagyon jól tudom azt, hogy könnyen szemére lehetne vetni bárkinek ÍB bizonyos rövidlátóságot, ha az olasz borvám kérdését elvontan kívánná tárgyalni mindazon szempontoktól, a melyek e kérdéshez oda simulnak, a mint arról van szó, hogy ezen kérdés egy másik, velünk barátságos, sőt szövetséges viszonyban álló állammal kötendő kereskedelmi szerződés keretében oldassék meg. De épen azért, mert ez egy nemzetközi kereskedelmi szerződési kérdés, nem zárkózik el senki itt e házban, hogy e kérdésnek politikai hátterére is némi világot vessen és hogy ezen kérdésnek vonatkozásai mellett is előtérbe tolja a megoldandó feladatokat. (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur foglalja el.) Olaszország azon államok közé tartozik, a melyekkel mi szövetségben vagyunk, tehát az u. n. hármas-szövetséghez tartozó államoknak egyike. Azonban, fájdalom, épen a gazdasági kérdéseknél, a hol tehát ezen szoros és barátsági viszonynak is a mi előnyünkre kellene érvényesülni, fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy épen ott vannak Magyarországnak a legnagyobb nehézségei, a hol a hármas-szövetséghez tartozó államokkal kell nemzetközi viszonyba vagy kereskedelmi szerződéses viszonyba lépni. Egyik oldalról igénybeveszi a hármas-szövetség az államnak legmesszebbmenő erejét, Magyarország vér- és j>énzáldozatát, tehát természetszerűen vetődik fel az a kérdés, vájjon lehet-e akkor ismét akadályt gördíteni azon kérdések elé, a melyek Magyarország gazdasági erősödését czélozzák, tehát odakonkludálnak, hogy Magyarországnak gazdasági erősödését előidézzék épen azért, hogy a hármas-szövetség által igényelt vér- és pénzáldozatokra Magyarország képes legyen, mert az lehetetlen, hogy felfegyverzést, katonai készültséget, óriási, sok millióra menő áldozatot követeljen egy szövetség, ha pedig arról van szó, hogy már most Magyarország gazdaságilag erősödjék, hogy ezen majdnem elviselhetetlen terheket elbírja, akkor megint ugyanezen hármas-szövetségből kiindulva ugyanezen gazdasági erősödés elé gördittessenek akadályok. Magyarország soha még gazdasági kérdésben oly nagyfokú izgatottságot és ingerültséget nem tanúsított, mint e kérdésben. Ez nagyon természetes is. Ha azt látjuk, hogy hosszú, több mint egy évtizeden át tartó ínség, a legelemibb életszükségletektől való megfosztottság után Magyarországnak egyik gazdasági ága végre oda jutott, hogy j^rosperalhat, gazdasági terményeit most már előállíthatja, hogy tehát rászorul, hogy ezen termeivénynek, ezen gazdasági czikknek piacza legyen, akkor azt tapasztalja az ország, hogy épen a kormány részéről a legnagyobb begomboltsággal, a legnagyobb hallgatagsággal áll szemben, nyilt választ nem kap és a kormány nem jelöli meg nyíltan azt az álláspontot, a melyre ezen kérdésben helyezkedett. Magyarország bortermelő közönsége így a legnagyobb válság elé érzi magát tolva és azt a támaszt és erősséget, a melyet a kormánytól várhat, a legnagyobb sajnálatára nélkülözni kénytelen. A nemzetközi politikai vonatkozású gazdasági kérdéseknél két dolog kell, hogy érvényesüljön. Először az a gazdasági érdek, melyet meg kell védeni, másodszor kell, hogy érvényesüljön az illető érdekelt és tárgyaló kormáoy egész hatalmi súlya. Soha annyira nem lépett előtérbe annak az elbirálhatása, vájjon a magyar kormány mennyire erős, mennyire hatalmas, menynyire támaszkodhatik a magyar állam szuverenitásának súlyára, mint most. Igaz, hogy mi ebben a kérdésben Ausztriával együtt járunk és hogy ebben a kérdésben az osztrák érdekelt körök is állást foglalnak, de nem egészen áll ám ugy a kérdés, a mint azt b. Kaas Ivor t. barátom kifejtette, mintha ebben a kérdésben teljesen azonos érdekek vezetnék Ausztriát és Magyarországot. Nem vezetik pedig azért, mert mig Ausztria, bármilyen jó is az ő bortermése, mégis rá van utalva Olaszország bizonyos minőségű boraira, azért, hogy az ő borait, a mint azt szakkifejezéssel mondják, összeházasítsa, hogy azok alkohol tartalmát emelje, tehát rá van utalva minden körülmények közt bizonyos borbehozatalra, addig Magyarországon minden borbevitel saját borának értékesítését és kiflzethetőségét csökkenti. Sőt ugy áll a kérdés, bogy ha igaz az, a miről a
