Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-431

Í31. országos ülés 190í ilyenek segélyben nem részesülnek, ez azokra sérelmet nem involvál, mert azért nem részesülnek benne, mivel jövedelmük nagyobb, holott a törvény világosan mondja, hogy segélyben csakis azok részesülnek, a kik arra a segélyre leginkább rászorulnak. A mi végül a végleges kongrua-rendezés tekintetében kifejezett kívánalmakra, a lelkészeknek bizonyos, a múltban gyökerező igényeire vonatkozik, erre nézve én nem nyilalkozhatom mindaddig, mig a kongrua-bizottság munkálata e részben előttem nem fekszik és a kormány e kérdésben állást nem foglalt. Arra nézve is megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy az itt szóban forgó költségvetési tétel kizárólag katholikus lelkészek segélyezésére szolgál és nem más lelkészek segélyezésére is. Ezeket kivántam megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a házat: tudomásul veszi-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak Buzáth Ferencz képviselő urnak a katholikus lelkészek kongruaügyében hozzá intézett interpellácziójára adott válaszát? (Igen!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A b. választ tudomásul veszi. Következik a földmivelésügyi miniszter ur váhisza Szederkényi Nándor képviselő ur iuterpeliácziójára. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Szederkényi Nándor képviselő ur ez évi márczius 2-ikán hozzám intézett interpellácziójában a báthmonostori földeknek a társulat árterébe történt bevonása ós megterhelése miatt kivan vizsgálatot tartatni, azzal az indokolással, hogy miután a területek nagy részének kataszteri osztályzata magas, a mi annak a jele, hogy ezek a területek a kataszterbe vízmenteseknek vétettek fel, az ártérbevonásnak nem lehetett helye, vagy legalább is az ármentesitési tehernek e területen kisebbnek kellene lennie. Magára az interpelláczióra közbeeső válaszomat voltam bátor a t. képviselő urnak megadni, ideiglenes válaszom a képviselő urat meg is nyugtatta. Természetes, hogy ideiglenes válaszom alkalmával az összes adatok nem állván még rendelkezésemre, az a t. háznak nem is szolgálhatott végleges tudomásul. Megjegyzem még azt is, hogy már hetekkel ezelőtt volt szerencsém bejelenteni a t, háznak az interpelláczióra megadandó válaszomat, azonban a közbeeső nehézségek és akadályok, a melyek a ház tárgyalása elé gördültek, hozták magukkal azt, hogy válaszomat csak most, mintegy három hét után adhatom meg. Mielőtt a kérdés érdemére rátérnék, és ugy az ártérfejlesztésre, mint az osztályozásra és kivetésre vonatkozó adataimat előterjeszteném, legyen szabad a t. háznak magáról az ügy történetéről néhány szót elmondanom. A margitta-szigeti ármentesitő éa belvizlecsapoló társulat, a melynek keretébe tartozik május 20-án, pénteken. 107 Báthmonostor községe is, 1899. évben az 1885. évi XXIII. törvényezikk 82. §-a alapján társulattá alakíttatott hivatalból. Hivatalból alakíttatott meg a hivatkozott törvényszakasz alapján azért, mert addig körülbelül 5—6 község érdekeltségének voltak ott ármentesitő művei, a mely érdekeltségek részben nem egyöntetű vezetés alatt, részben pedig teljesen vezetés és irányítás nélkül állottak és igy fenforgott az a veszély, hogy ha az egyik érdekeltség töltése elszakadt: akkor az összes, most már ezen társulat keretéhez tartozó érdekeltségek földterülete is elöntetik. Ezen társulat hivatalból megalakittatváD, bevonattak abba a volt szeremlei, báthmonostori, mohácsi, dunaszekcsői és sirina-bezdáni érdekeltségek. Ismétlem, szükség volt ezen hivatalból való megalakítása a társulatnak azért, mert, a mint előbb volt szerencsém elmondani, mindezen kisebb érdekeltségek ártéri területei veszélyeztetve voltak, mihelyest az egyik vagy a másik érdekeltség töltése elszakadt. A hivatalból való megalakításnak egyik alapíeltétele az volt, hogy minden egyes érdekeltség az eddig teljes mértékben ki nem épített töltéseit köteles egyenlő biztonságot nyújtó szabványmértékre kiépíteni és azok kiépítése után a kezelési költségek egyöntetűen lesznek kezelendők, azonban ezen kisebb körzetek töltéskiépitési kiadásait az egyes érdekeltségek külön fogják viselni. Az a teher tehát, a mely Báthmonostorra és a többi érdekeltségekre esik, nem a mostani kezelési költségekből származik, hanem a töltések kiépítéséből származott költségekből állott elő. És itt legyen szabad megjegyeznem azt, hogy Báthmonostor községnek ezen töltés kiépítéséből származó költségei tulajdonképen nagyobb terhet, mint a többiek, egyáltalában nem involválnak, sőt ellenkezőleg, nagyobbrészt messze maradnak a többi érdekeltségek ily költségeivel szemben, a melyeknek a töltéskiépitési költségeit a következő tételek mutatják: A mig Báthmonostor községe töltéskiépitésre, tehát a múltban való kötelezettség teljesítésére, holdankint visel 10 koronát, addig a többi érdekeltségek, a mint már előbb volt szerencsém mondani, az egyik 13 korona 80 fillérrel, a másik 15 korona 60 fillérrel, a harmadik 16 koronával, sőt a szeremlei érdekeltség 50 koronával járult e töltés kiépítéséhez, tehát a báthmonostori egyike volt azon körzeteknek, a mely legkevesebbet fizetett, kivéve a sirina-bezdáni érdekeltséget, a melynek hozzájárulása 7 korona 80 fillér volt a múltban, időközben azonban ez emelkedett és ma körülbelül eléri a 10 koronát. így tehát azt a vádat, hogy a báthmonostori érdekeltség erősen meg van terhelve, vagy akár eró'sebben volna megterhelve, mint a többiek, ezen adatok alapján, azt hiszem, a t. képviselő ur sem fogja a jövőben fentartani, még kevésbbé fogja állíthatni azt, hogy ha a töltések nem külön-külön, minden társulat által építtettek volna, hanem összegeztettek volna, és