Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-415
•4Í5. országos ülés Í90í április 15-én, pénteken. 79 mánynak nem lett volna joga. Nem is járult volna hozzá herczeg Hohenlohe, ha nem lenne itt egy súlyos ellenszolgáltatás. Ez abban áll, hogy a másik feltétel következőleg szólt: »Kijelenti továbbá a földmivelésügyi miniszter azt is, hogy oda fog hatni, miszerint herczeg Hohenlohet a magyar királyi kormány közegei még a Magas-Tátra északi lejtőjén elterülő mintegy 4000 kat. holdat kitevő, a kir. kincstár által megszerezni nem óhajtott területnek megszerzésére vonatkozó törekvéseiben nem fogják akadályozni, sőt ebben a tekintetben őt a fennálló törvények határain belül támogatják.« T. képviselőtársam, ez meg nem engedett tilos privilégium. Herczeg Hohenlohenak Magyarországon a jogegyenlőség nevében semmi külön biztosítékra számítani nincs joga, herczeg Hohenlohenak a a hatóságok előtt különb protekczióra, mint magamnak, vagy a legutolsó szegény embernek, nincs joga aspirálni. A t. kormány expressis verbis ilyen támogatást biztosított a törvény határain belül. Hát Magyarország nem Törökország, a hol a törvény határain belül egyeseknek különös biztosíték és privilégium adatik, hogy a törvényt igazságosan fogják velük szemben végrehajtani, mert ez arra vezet, hogy az egyikkel szemben végrehajtják igazságosan, a másikkal szemben igazságtalanul. Nagyon csodálkozom, t. képviselőtársam, hogy ő mint jogász, ilyen egyezség megkötéséhez hozzájárul. Bocsássa meg, ha én azt hiszem és ismétlem, hogy itt a miniszter ur más befolyásoknak engedett, nem ismerte talán a körülményeket, mert különben ezt nem tette volna. A mi t. képviselőtársamnak kijelentéseit a Csorba-tóra vonatkozólag illeti, tökéletesen magaméivá teszem azokat, saját tapasztalatomból tudom, hogy ugy van. Még arra az egyre kívánom a t. miniszterelnök urnak a figyelmét felhívni, hogy a t. képviselőtársam azt mondta, hogy a Tátravidék különleges és sajátos. Ha ez áll, a mint áll, akkor nem ezt az egyezményes utat kellett volna választani, hanem külön törvényt alkotni, (Helyeslés balfélŐl.) mely a Tätravidékre vonatkozik, a mely herczeg Hohenlohenek a birtokvásárlásait, ezeknek túlterjedését meggátolta volna. Figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat arra is, hogy egy másik birtokot, az eperjesi püspökség vörös-klastromi birtokát herczeg Hohenlohe szintén megvásárolni szándékozik és felkértem, hogy a mennyiben ehhez a kormánynak mint fenhatóságnak hozzájárulása szükséges lenne, erre becses figyelmét idejekorán kiterjeszsze és ez utóbbit megtagadja. T. ház! En köszönettel fogadom az engedélyt, nem akarom tovább fűzni gondolatmenetemet, hozzájárulok tökéletesen a t. miniszterelnök ur azon felfogásához, hogy lesz alkalmunk erről a tárgyról szólani, most még csak azt akarom kijelenteni, hogy én szándékozom egy indítványt beterjeszteni, a mely azt fogja czélozni, hogy a Tátra vidékén az idegenek birtokvásárlásának joga felfüggesztessék és a Tátra vidékén birtokvásárlások többé ne legyenek eszközölhetők, (Helyeslés a baloldalon.) mert ezt az ország szempontjából veszélyesnek tartom. Azon nemzetiségi vidékeken szükséges, hogy a m agyaiföldbirtokos osztály fentartassék, inkább ezért hozzunk áldozatot, minthogy idegeneknek hozzunk áldozatot az egész ország kárára. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggeszteni. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik napirend szerint a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról a belügyminiszter ur törvényjavaslata. Az előadó ur kivan szólani. Nyegre László előadó: T. képviselőház! ((Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot (írom, 502, 515) a közigazgatási és a pénzügyi bizottság megbízásából lehető rövidséggel ismertessem. Ez a törvényjavaslat uj vérkeringést van hivatva a vármegyei közigazgatásba bevinni. Több, mint négyezer vármegyei alkalmazott illetményét kívánja a mai viszonyoknak megfelelőíeg és az állami alkalmazottakéval egységes alapon szabályozni, javítani. Előtérbe hozza végre azt a vármegyei tisztviselői kart, a melynek egyes állásai szervezetüket a magyar királyság alapításának idejében nyerték és a mely állások az alkotmány védbástyáit képező régi vármegyékben hivatva voltak a vármegyék alkotmányos és jogi rendjét fentartani, a mely szervezet azonban később, a mint az alkotmányos élet súlypontja a vármegyei közgyűlési termekből a parlamentbe helyeztetett át, a kellő szervezés, a vármegyei tisztviselők jelene és jövője biztosításának hiányában méltán kezdte magát az állam mostoha gyermekének tekinteni. A nobile officziumok kora, t. képviselőház, lejárt. A vármegyei alkalmazottak az állami életet és egyesek viszonyait oly közelről érintő s az ujabb meg ujabb törvényhozási alkotások által napról-napra fokozódó hatásköre a vármegyei tisztviselők egéäz egyéniségét, tudását, lelkesültséget igényli. A vármegyei szervezet ép ugy, mint bármely más intézmény, üres keret, a melybe egy hivatása magaslatán álló, jól dotált, az anyagi gondoktól mentes vármegyei tisztikar van hivatva életet önteni. Hogy a jó közigazgatásnak ez az egyik alapfeltétele, az anyagi gondoktól mentes tisztviselői kar az országnak csak igen kevés vármegyéjében található fel, erre nézve igen elegendő egy pillantás a vármegyei tisztviselők fizetési sta'isztikájába.
