Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

70 Í15. országos ülés 190k- április 15-én, pénteken. Veszter Imre: Kérem, nem fejeztem be mondatomat és bár elfogadom az elnöki rendreutasitást, kijelentem, hogy azt akartam mondani, hogy az ő . . . (Folytonos nagy zaj a jobbés a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Veszter Imre: . . . agyveleje túlságos élénken működött. (Zajos derültség a jobboldalon.) Ha pedig a dolog nem ugy áll, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) akkor azt óhajtom még kijelenteni, hogy éa az üres gyanúsítást, még inkább a teljesen alaptalan és légből kapott denuncziácziót nem tartom összeegyeztethetőnek sem a képviselői kollegialitással, sem pedig azzal a komolysággal, a melylyel minden képviselő a ház tekintélyének éi méltóságának tartozik. (Élénk lielyeslés jobb felöl. Zaj a baloldalon.) Elnök: Nősz Gyula képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Nősz Gyula: Igen t. képviselőtláz! Azt hiszem, hogy az igen t. képviselőház meg fogja engedni, hogy mindazokra, a miket most hallani szerencsém volt. , . (Derültség jobbfelöl. Egy hang balfelöl: Udvarias ember!) Én mindent szívesen meghallgatok, mert én minden dologban az igazságot keresem. (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Látjuk!) És valóban egyáltalában nem tudom érteni azt, hogy az én tegnapi teljesen objektív . . . (Derültség jobb felöl.) Miután ugy látszik, hogy sokan nem hallották azokat, a miket mondtam, kénytelen vagyok azokat felolvasni. (Zaj jobbfelöl.) Azonnal fel fogom" olvasni; én nem voltam kész arra, hogy teljesen objektív nyilatkozatokat félre fognak magyarázni. (Olvassa): » Miután Münnich Aurél előttem szóló t. képviselő ur az én nevemet is felemiitette, midőn személyes kérdés czimén válaszoltam, szükségesnek tartom a magam részéről megjegyezni, hogy az igen t. felszólaló urnak mostani nyilatkozata után sem tartom egészen tisztázottnak a dolgot.« (Mozgás jobbfelöl.) Kérdem a t. házat: láthat-e bárki is ebben sértést? Hiszen, t. képviselőház, én azt hittem, hogy szolgálatot tettem a közügynek, (Egy hang a jobboldalon: A Icis ártatlan! Zaj jobbfelöl.) a mikor az én felszólalásom következtében egy szerződés került a ház asztalára, a mely szerződésnek, nézetem szerint, legnagyobb hibája az^ hogy addig titkos volt. (Ugy van! bal felöl.) Én teljesen, vagy legalább ia legnagyobb részben hozzájárulok mindazokhoz, a miket itt a volt földmivelésügyi miniszter felhozott, és talán hogyha ez, még mielőtt jogérvényre emelkedett, ide a ház asztalára letétetett volna, ha én abba belepillanthattam volna, ha én annak mindenféle indokát ismertem volna, nem zárkózom el annak kinyilvánítása elől, hogy esetleg én is hozzájárultam volna. (Zaj jobbfelöl) De már most, t. ház, méltóztassék abba a helyzetbe képzelni magát, a mely helyzetben van Szepes-Béla városának közönsége, a mely erről a szerződésről semmit sem tud, csak azt látja, hogy a kulisszák mögött történik valami, és csak azt látja, hogy mindennek az a czélja, hogy ő az ő ingatlanait legyen kénytelen eladni. (Ugy van! balfelöl.) Hát kérem, méltóztassék ebből a szempontból nézni ezt a dolgot és akkor egész más képet méltóztatik szerezni erről a dologról, Hát, t. képviselőház, hogyha egy képviselő először privát utón igyekszik tájékozást szerezni erről a dologról, midőn lát bizonyos igazságtalanságokat, melyek elkövettettek lenn az alsóbb közegek részéről, midőn azután a felsőbb közegeknél nem talál kellő őszinteségre és nem kap kellő informácziót, akkor azt hiszem, ennek a képviselőnek nem lehet más feladata, mint hogy ezen ügygyei a ház elé jöjjön és nézetem szerint nemcsak szolgálatot, hanem kötelességet teljesít. (Ugy van! balfelöl.) T. ház, én egyáltalában nem értem, hogy miért idézett elő ez a dolog oly borzasztó idegességet. (Zaj jobb felöl. Felkiáltások: Miért gyanúsít?) Bauer Antal: ízlés dolga! Nősz Gyula : Kérem, az én ízlésemmel egészen meg vagyok elégedve. Más helyen azt mondtam, hogy : »de t. ház, miután itt már — t, i. ugy történt a dolog, hogy mikor én az ügyet adtam elő, egészen objektíve erről az oldalról bizonyos megjegyzések tétettek a másik oldal felé, s a másik oldalról Münnich Aurél képviselő ur is szenvedélyes hangon válaszolt ezekre a közbeszólásokra. Akkor én azt mondottam (olvassa): »De, t. ház, miután itt már ezen dolgok szóba kerültek, hogy a dolog minden tekintetben kellőképen tisztázva legyen, és alkalma legyen ugy Münnich Aurél, mint Veszter Imre képviselő uraknak is nyilatkozni,* . . .(Zajos felkiáltások jobb felől: Miről?) — Kérem, én most csak azt olvasom fel, a mit mondtam. — . . . »elő kell adnom azt is, t. ház, hogy, a mint értesülve vagyok, Münnich Aurél és Veszter Imre képviselő urak voltak azok, akik Szepes-Bélán megjelenve, ezeket a tárgyalásokat megindították.« (Mozgás és zaja jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) — Azt, hogy Münnich képviselő ur Szepes-Bélán járt, és ott a tárgyalásokat bizonyos tekintetben megindította, ő maga beismerte; ez tehát igaz. Azt, hogy Veszter Imre képviselő ur nem járt Szepes-Bélán, már tegnap elismertem, mert ugy értesültem, hogy nem személyesen, hanem levélben tett ajánlatot Szepes-Béla közönségének. (Felkiáltások jobbfelöl: Nohát! Nagy zaj a balés a szélsöbaloldalon. Egy hang balfelöl: Hát ez olyan nagy különbség?) Elnök: Csendet kérek! Nosz Gyula: Valóban azt hiszem, hogy nem fogjuk az igazságot konstatálhatni, ha a szavakra fogjuk a súlyt fektetni és nem a dolog lényegére. Azt hiszem, hogy az teljesen mindegy, hogy valaki szóbelileg mond-e el valamit, vagy pedig irásbelileg.