Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

54 kik. országos ülés 1904 értesülve, És ne méltóztassanak csodálkozni, hogyha ezen kis városban teljesen fel van dulvä a béke, és hogy ott másfél esztendő óta nem történt egyéb, mint hogy e kérdés körül harczolnak. (HalljuJc! Halljuk!) Ilyen körülmények között, t. képviselőház, azt hiszem, hogy a magyar kormánynak nemcsak az a feladata, hogy itt a házban egy pár jóhangzásu frázist mondjon, (Igaz! TJgy van! a néppárton és a szélsbbaloldalon.) hanem az a feladata, hogy teljes erejével álljon oda SzepesBéla városa hazafias közönsége mellé és igyekezzék támogatni a tekintetben, hogy ne legyen kénytelen birtokát egy német, egy idegen embernek eladni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon és a néppárton.) De, t. ház, nemcsak e szempontból kell kijelentenem, hogy a t. miniszter urnak válaszávalmegelégedve nem lehetek, hanem azért is, mert hiszen a miniszter ur az én interpellácziómban foglalt különféle kérdésekre egyáltalában nem is válaszolt. Én feltettem különféle konkrét kérdéseket, t. ház, és szerettem volna tudni, hogy e tekintetben mi a t. miniszter urnak nézete. Én azt kérdeztem, t. ház, igaz-e, hogy a magyar kormány, illetve a földmivelésügyi minisztérium szerződést kötött Hohenlohe német herczeggel. Erre a t. miniszter ur válaszolt. Kérdeztem továbbá azt, hogy hajlandó-e a miniszter ur ezen egyezséget vagy szerződést a tátrai birtokvételekre vonatkozó iratokkal együtt a képviselőház asztalára letenni. E tekintetben a t. miniszter ur nem nyilatkozott részletesen, pedig én azért lettem volna kíváncsi a dologra, mert a mint ott a Szepességen el van terjedve állítólag a tekintetben is történt megegyezés Hohenlohe herczeggel, hogy bizonyos előre megállapított becsáron felül sem a magyar kormány, sem Hohenlohe herczeg nem fog adni a tulajdonosoknak semmit. Erre én választ nem kaptam. Kérdeztem továbbá azt is: igaz-e az, hogy az emiitett egyezségnek kiegészítő részét képezi a magyar kormány részéről tett azon szó vagy írásbeli ígéret, hogy Hohenlohe német herczeget az általa tervezett birtokvételeknél erkölcsileg támogatni fogja. Ezt azért kérdeztem, mert hiszen mondottam, hogy ezekről a dolgokról másfél esztendő óta beszól az egész Szepesség, és mindezek a kérdések folytonos beszélgetés tárgyát képezik. Én alkalmat akartam nyújtani a kormánynak, hogy czáfolja meg ezeket a dolgokat, de ebben a tekintetben sem nyilatkozotta miniszter ur. Azután interpelláczióm egyik pontja igy hangzott (olvassa): »Igaz-e

s hogy a magyar kormány Szepes vármegye főispánja, alispánja vagy valamelyik állami közege utján a szepesbélai birtoknak herczeg Hohenlohe kezére jutását előmozdítani igyekezett ?« A miniszter ur ebben a tekintetben sem nyilatkozott. orilis 14-én, csütörtökön. Kénytelen vagyok itt egy észrevételt tenni. Novemberben, mikor interpellácziómat előadtam, elmondtam azt, hogy a t, földmivelésügyi miniszter ur direkt közege, a szepesszombati járási erdész eljárt Szepes-Béla városánál és ott azoknak, a kik az eladás ellen foglaltak állást, illetőleg azok vezéreinek azt mondotta, hogy már most ők forduljanak herczeg Hohenlohehoz, tegyenek ők ajánlatot, és szemrehányást tett nekik azért, hogy miért fordultak ők énhozzám, miért nem más képviselőhöz, hiszen én ugy sem számitok a kormány előtt semmit. A t. miniszter ur akkor azt mondta, hogy majd számol azzal az erdészszel. Ezóta fél esztendő telt el, de én egyáltalán nem hallottam semmit arról, hogy a miniszter ur intézkedett volna ebben a dologban, pedig én azt hiszem, hogy már csak a képviselő állás méltósága is megköveteli, hogy állami közegek ne nyilatkozzanak a közönség előtt képviselőkről olyan hangon, a mint az nekik tetszik. Ezzel nem volt befejezve a dolog, hanem a miniszter urnak ugyanez a közege azóta eljárt más községben is és hitelesen tudom a miniszter urnak bizonyítani, hogy ott azt jelentette ki, hogy a magyar állam az ottani úrbéreseknek azért nem fizet, illetőleg azért nem hajlandó tőlük erdőt venni, mert én itt a házban interpelláltam. Ez igaz. Méltóztassék a miniszter urnak erről meggyőződni és intézkedni. Még egy kérdést akarok ezzel kapcsolatosan felvetni, és pedig azt, hogyha komoly a t. kormánynak az a szándéka, hogy nem engedi át a magyar területet idegen kézre, mivel a magyar kormány a Tátrában úgyis óriási összegeket költött olyan területekekért, a melyek azt valóban nem érték meg, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) kérdem a t. miniszter urat: nem volna-e itt az ideje, hogy ha Szepes-Béla városa valóban kénytelen volna birtokát eladni, inkább a magyar kormány lépjen Hohenlohe helyébe és vegye meg ezt a birtokot ? Ez sokkal olcsóbb, mint a csorbái birtok és a mellett jó részben legelő, a melyre az ottani lakosságnak feltétlen szüksége van, holott a csorbái birtokon legelő abszolúte nincsen. Végül még azt is hozzá kell tennem, hogy interpellácziómat a múltkor azzal fejeztem be, hogy kértem a miniszter urat: lenne kegyes megengedni, hogy Szepes-Béla városa erdejét bizonyos intenzivebb módon kihasználhassa, ekként adósságait kifizethesse, hogy ez a dolog örökre megszűnjék. E tekintetben sem nyilatkozott a miniszter ur. Már most azt is be kell még itt jelentenem, hogy Szepes-Béla városának egy küldöttsége deczemberben kérvényt is adott át a miniszter urnak e tekintetben, de ez a dolog oly lassan fejlődik, hogy én azt hiszem, két esztendő is eltelhetik, a mig elintézést fog nyerni. Mindez azt a látszatot kelti a kellően be nem avatott emberben, különösen az ottani nyugtalan hangulat közepette, hogy már most