Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

38 4Í3. országos ülés Í90b április 13-án, szerdán. utasítás mégis szoros kapcsolatban állt azzal, hogy in concreto hogyan fog a kivándorlási ügynek további kezelése alakulni, természetesen a végrehajtási utasítás kibocsátásával is várni kellett addig, mig a szerződésre nézve a megállapodás az illető vállalattal létrejön. Ez most már megtörtént. A Cunard-Line, szövetkezve az Adriával, aláirt egy szerződést, a mely ő rá nézve már ma, a magyar kormányra nézve pedig a szerződésnek törvényhozási jóváhagyása után lesz kötelező; mert,miután itt tagadhatatlanul bizonyos anyagi kötelezettségek elvállalásáról van szó, abból indultam ki, hogy ennek leghelyesebb formája az, ha magát a szerződést jóváhagyás, illetve beczikkelyezés végett a törvényhozás elé terjesztem, (Helyeslés.) ugy, hogy ebben a tekintetben legközelebb törvényjavaslatot fogok a t. ház elé terjeszteni. Épen azért méltóztassanak nekem megengedni, hogy ne ismertessem most a szerződések minden részletét, mert hiszen a t. ház rövid idő alatt abban a helyzetben lesz, hogy megkapja a szerződés hiteles szövegét, sőt a felett majd határoznia kell. Legyen szabad tehát csak főbb vonásaiban tájékoztatnom a t. házat a helyzet felől. (Halljuk! Halljuk!) A mint már emiitettem, a Cunard-Line vállalkozik állandó fix hajójáratokat beállítani a fiume-newyorki személyszállításra, különösen a harmadosztályú utasok, a kivándorlók szállítása czéljából és pedig akként, hogy minden két hétben, vagyis évenkint 26-szor induljon egy-egy hajó; egy-egy hajón körülbelül 2000 kivándorló fér el. Kötelezi azonban magát a Cunard-Line, hogy ugyanazon feltételek mellett, a melyek a hajón való szállításra kikötve vannak, gondoskodni fog azon kivándorlóknak Fiúméból Newyorkba való szállítására is, a kik olyankor érkeznek Fiúméba, a mikor hajó a közel jövőben nem indul, vagy a kik a kivándorlók szállítására rendelkezésre álló hajón el nem férnek. Mert, a. mint a t. ház tagjai közül azok, a kik foglalkoznak az ügygyei, fogják tudni, a kivándorlás nagyon egyenlőtlenül oszlik meg az év különböző hónapjai között. Vannak hónapok, mikor a kivándorlók száma meghaladja azt a mennyiséget, a mely ezeken a kéthetenkint induló hajókon elfér. Ezeket a kivándorlókat tehát, a kik a kivándorló hajón el nem férnek, szállíthatja a Cunard-Line vagy külön e czélra beállított hajóin Fiúméból, vagy Antwerpenen, Londonon és Liverpoolon át angol hajóival; azonban ez esetben is gondoskodni tartozik a kivándorlók élelmezéséről és elhelyezéséről Fiúméból Liverpoolig, a miért nem számithat többet, mint azt a tételt, a mely a direkt hajóútra fennáll, ugy hogy — és ez oszlathat el minden aggályt — ez a vasúttal kombinált szállítása a kivándorlóknak az illető vállalatra semmi nyereséggel nem jár, inkább bizonyos áldozatot képez. Hogy pedig ez a kötelezettség felvétessék, ehhez a magyar kormánynak határozottan ragaszkodnia kellett, mert a magyar kormány csak igy biztosíthatta azt, hogy minden kivándorló, a ki Fiúmén át akar elmenni, a szerződésben fixirozott díjtételért el fog jutni Fiúméból Newyorkba állami felügyelet alatt, tekintet nélkül arra, hogy a rendes hajójáraton elfér-e az illető kivándorló vagy nem. A díjtétel 180 koronában állapíttatott meg. Visontai Soma: Százhúsz koronában ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Majd a 120 koronára is rátérek! Ebből a 180 koronából tiz koronát a kivándorlási alapra fizet a társulat és megtart magának 170-et, a melyből fedeznie kell a kivándorló elhelyezését és élelmezését Fiúméban három napnál nem hosszabb időre, fedeznie kell természetesen az élelmezést a hajón — ez magától értetődik — és azt az illetéket, melyet a kivándorlóknak fizetniök kell, midőn amerikai területre lépnek. Hát, t. ház, a mi azt a kérdést illeti, hogy ez a díjtétel hogyan aránylik az eddig leginkább használt észak-német vonalak díjtételéhez, bátor vagyok bemutatni 1901-ről, 1902-ről és 1903-ról a díjtételek csoportosítását, melyből kitűnik, hogy ezen egész időszak alatt a legkisebb díjtétel, a mely mindössze egyszer. 1993-ban fordul elő, 163 korona 80 fillér, azaz 140 márka, a legnagyobb pedig 198 K 90 fillér volt, tehát szemben a 180 korona itt megállapított díjtétellel a minimum 16 korona 20 fillérrel kisebb, a maximum jiedig 18 korona 90 fillérrel nagyobb, a mihez már most hozzá kell adnunk egyfelől a Brémában vagy Hamburgban való elszállásolás és ellátás költségét, a melyet eddig a kivándorlóknak kellett viselniök, másfelől pedig a vasúti szállítás költségeit az ország határától egész a német kikötőkig, a mely számitásom szerint legalább 20 — 30 korona különbséget tesz a német útvonal használata terhére, ugy hogy ha a minimális tengeri díjtételhez hozzáadom ezt a tehertöbbletet, akkor mintegy 10—12 koronával mutatkozik drágábbnak a fiumei útiránynál, ha pedig a maximumhoz adom hozzá, akkor körülbelül 50 koronával. Igaz, hogy most a legutóbbi hetekben azokban a hirdetésekben, a melyekről t. barátom megemlékezett, — mert az csakugyan sajátságos jelenség volt, hogy a kivándorlás és az embervásár elleni hangzatos vezérczikkek hosszával egyenes arányban nőttek a lap hátulsó részén a kivándorlási hirdetések, (Ugy van ! Ugy van!) — ezekben a hirdetésekben olvashattunk egyszerre 120 koronás díjtételeket Hamburgból Amerikába. Ezeknek a díjtételeknek története nagyon érdekes. Itt fekszik előttem a legnagyobb német kivándorlási ügynöknek, Misslernek, a ki főleg Magyarországból intézi a kivándorlást Németország felé, a dijtételjegyzéke. Ez februárban adatott ki, dátummal nincsen ellátva, de tartalmazza a hajójáratokat márczius 1-étől augusztus 2-áig. Ebben a dijtétel 189 koronával van meg-