Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-421
422. országos ülés 1904 nem tudom hányadik esztendejében a t. miniszterelnök ur még nem tudott megfelelő informácziót kapni és igy a helyzetről és a teendőkről felvilágosítva egyáltalában nincs. Ugy látszik, a t. miniszterelnök ur előtt informálói a helyzet súlyosságát rendszeresen eltitkolják azért, hogy ez által saját bőrüket megmenthessék. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondta a t, miniszterelnök ur, hogy ez a mostani sztrájk a parlament erőpróbája. Pedig nem az, mert a parlament ezt a kérdést csak ugy tudná megoldani, ha a miniszterelnök urat leszavazná; hanem a t. kormánynak az erőpróbája ez, mert a cselekvés nincs a mi kezünkben, a mi kezünkben csak a tanács, a bírálat és a kormány eljárása fölötti határozathozatal van. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Többször volt alkalmam meghallgatni a miniszterelnök urat, de egy szót sem hallottam tőle abban az irányban, hogy hogyan akarja a sztrájkot megszüntetni, pedig ezt vártuk volna tőle és nem azt, hogy a különböző szónokokkal vitába bocsátkozzék. De a miniszterelnök ur tevékenysége csak odaterjedt, hogy először is a rendőrséget vette igénybe, aztán a vasúti ezredeket akarta idehozatni a forgalom lebonyolitására, harmadszor pedig, a mint most hallom, uj erőket akar ide telepiteni. Már pedig itt 80.000 ember helyettesítéséről van szó. Vájjon a miniszterelnök ur hogyan gondolja ezt lehetségesnek olj módon, hogy először 2000 embert a tolonczházba vitet, a második alkalommal 900 német vasutas katonát idehozat és harmadszor a szakképzett emberek munkáját uj munkaerőkkel pótoltatja ? A miniszterelnök ur azzal fenyegetőzik, hogy igy meg ugy lesz, ba nem állnak munkába. Hogy ez mit jelent, azt jól tudom én, a ki végighallgattam deczember elején és márczius elején tartott beszédeit. Akkor ezt az oldalt ugyanezen kifejezésekkel fenyegette, párhuzamos ülésekkel, permanens ülésekkel, házszabályreviziőval, kiirtással a föld színéről, és minket elemeknek, fenegyerekeknek, szerencsétlen, félrevezetett embereknek nevezett. (Zaj, Elnök csenget.) Nagy fenyegetéssel állott elő a miniszterelnök ur, aztán visszavonta a fenyegetést, és az ellenzéknek ez az oldala mind a két alkalommal eredménynek és győzelemnek hirdette ezt és ezzel a miniszterelnök ur a leszerelés czélját elérte. Ez a taktika a vasutasokkal szemben eddig nem vált be. Ezentúl sem fog beválni, mert a vasutasoknak sokkal több eszük van, semhogy ilyen taktikai fogásoknak felüljenek. A t. miniszterelnök ur azt is mondotta, hogy hivatkozik a nemzet szimpátiájára és a társadalmi faktorok segítségére. Én csakugyan kíváncsi vagyok, hogy a nemzet szimpátiájával és a társadalmi faktorok segitségével hogyan fognak megindulni a vonatok, hogyan fognak befülni a gőzkazánok és hogyan fognak megfelelően állani a jelzők és a vasúti váltók. KJÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. XXIV. KÖTET. április 22-én, pénteken. 209 Ugy látom, hogy a miniszterelnök ur megint folytatja künn az ő tanácskozásait, nem érdekli, a mit én mondani fogok. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaza van, okosan teszi! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Bárókat nevez ki!) T. képviselőtársam, ugy látszik, nagyon szakértő a vasutasok dolgaiban, majd fogom ajánlani a sztrájkbizottságnak szakértőül, ha azt tartja, hogy okosabb, mint én vagy más valaki, a ki ebben az ügyben szerepel és a ki egy esztendő óta minden ügyes-bajos dolgukban eljárt és az egész tényállást tudja. Szőts Pál: Ez az ő bajuk! Lengyel Zoltán: A miniszterelnök ur ezt az ügyet ugy tekinti, mint az orvos a házinyulat a laboratóriumban: megdöglik-e vagy nem, az neki mindegy, egy tapasztalattal lesz gazdagabb, egy tudományos igazságot fog megállapítani. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy 80.000 vasutassal, az ország 20 millió lakosával és az egész forgalommal kísérletezzen a kormány óráról-órára és napról-napra, és soha ennek az ügynek egyetlenegy pillanatában sem tudja, mit cselekedjék. (Zaj.) Tovább megyek, nem is akarja tudni, mert sem azokkal, a kik a dolgot ismerik, sem pedig a vasutasokkal szóba nem áll és nem érintkezik. Érintkezik, az igaz, Vörös László t. képviselő ur a vasutasok sztrájkbizottságával, debát neki csak arról van tudomása, a mit a sztrájkbizottság neki előad, pedig a sztrájkbizottság csak nem fog neki olyan dolgokat is elmondani, melyekkel a maga kezéből a fegyvert kiadja. A tényállást egészen világosan tehát a kormány megbízottja sem tudja, annyira, hogy megfelelő felvilágosításainkat és tanácsainkat sem volt hajlandó készpénzül elfogadni. Hogyan állott elő a dolog ? Én a mozgalmat nem hírlapi czikkekből, hanem közvetlen tapasztalásból ismerem. A kiindulási pont 1901-ben volt, mikor memorandumot terjesztettek a kormány elé A kormány biztosításokat és ígéreteket tett, melyeket nem váltott be. Várakozásaikat felcsigázták. A vasutasok mozogtak már azelőtt is, nemcsak 1901 óta; 1901 óta csak sokkal nagyobb mértékben, mint az előtt. ígéreteket kaptak minden oldalon, de semmi sem történt. A Szélikabinet 1,600.000 koronát felvett pótlékra az ő résztikre, ép ugy, mint az állami alkalmazottak részére. Az állami alkalmazottaknak kiosztották a pótlékot, a vasuíi alkalmazottaknak nem osztották ki. Fel volt ugyan a költségvetésbe véve, de azt mondották, hogy azért nem osztják ki, mert ex-lex van. Mikor aztán elmúlt az ex-lex, azt mondották, hogy a fizetésüket rendezzük előbb, majd azután osztjuk ki. Szóval: becsapták a vasutasokat, becsaptak 80.000 gondolkozó embert, s azoknak fellázították egész gondolkozását, felkeltették bizalmatlanságukat a legnagyobb mértékben. Ez vitte őket arra, hogy orgánumot kerestek a maguk részére, a mely a nyilvánosság előtt a maguk panaszait napvilágra 27