Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

4-13. országos ülés 1904 április 13-án, szerdán. 13 lalja el a számára fentartott helyet. De legjobb lesz, ha felolvasom magát a honvédelmi minisz­ter ur felhivását, a mely teljesen Magyarország honvédelmi mioiszteréhez illő hangon van tartva. (Olvassa): » Magyar ifjúság! Mindnyájunk hő óhaja, hogy a magyar katonák magyar tisztek által képeztessenek ki és azok által vezettessenek a harczba. E hő óhajtás most teljesült, mert a közös hadsereg nevelőintézeteiben magyar honos ifjaknak annyi hely van biztosítva, a mennyi a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátására szükséges. A nagyszámú magyar ala­pítványi helyek pedig a szegényebb sorsú ifjak számára is megnyitják a katonai intézeteket. De hogy tényleg meglegyen a kellő számú ma­gyar tiszt a közös hadseregben, ahhoz a társa­dalomnak és különösen a magyar ifjúságnak támogatása is szükséges. Hozzátok fordulok te­hát, magyar ifjak! Lépjetek arra a tágas útra, a melyet számotokra építettünk, hogy a közös hadsereg tisztikarába bejuthassatok, foglaljátok el a számotokra fentartott helyet, vigyétek a hadseregbe magyar hazafiságtokat! (Élénk he­lyeslés jobbfelöl.) — nem ellenzi azt senki — egyesítsétek azt a magyar nemzet hagyományos király- és dinasztia-hűségével s legyetek szeretett hazánknak és a monarchiának erős védői s ko­ronás királyunk hű katonái!« (Élénk helyeslés jobb/elöl.) Majd akadunk, kérem, olyan passzusra is, a melynél a szokott némaságban fogjuk az urakat látni, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A mi most következik, t. képviselőház, az egyszersmind eredményekép mutatkozik annak a vitézi tornának, a melyet a miniszterelnök ur az osztrák miniszterelnökkel folytatott és a mely­nek az volt a jaunctum saliense, hogy a magyar álláspontot gróf Tisza István miniszterelnök ur dicsőén megvédelmezte Bécsben Körberrel szemben. A honvédelmi miniszter ur levele kapcsán kiadott rendelet, a mely meghatározza a kato­nai iskolákba való bej áthatásnak feltételeit, teljesen eldönti a dolgot és kitünteti azt, hogy az egész nem volt egyéb egyszerű rendezett szinjátéknái, mert mindenben Körber miniszter­elnök ur győzedelmeskedik. De lássuk azokat a feltételeket, a melyek alapján a magyar ifjú ezen katonai iskolákba bejuthat. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Mindenekelőtt kijelenti természetesen, hogy a felvételi vizsgálat nyelve a német. (Mozgás a szél­söbaloldalon.) Tárgyai (olvassa): »Német nyelv, földrajz, történelem, számtan, mértan, természet­tan, vegytan.« Felöleli tehát mindazon tárgya­kat, a melyeket általában a középiskolákban szoktak tanítani, de sem a magyar nyelven leteendő vizsgálatról, sem a magyar nyelvről mint tantárgyról szó sincs. (Mozgás a szélső­haloldalon.) A felvételi vizsga letevése két rész­ből áll: egy szóbeli és egy írásbeli részből. »A szóbeli vizsga tárgyai: a próza és a költészet nemei ; a német irodalomtörténet fő időszakai­nak és a XIX. század legkiválóbb osztrák írói­nak ismerete.« Punktum, nincs tovább; ezek a vizsgálat tantárgyai. (Nagy mozgás és felkiáltá­sok a bal- és a szélsöbaloldalon: Gyalázat! Szé­gyelje magát!) Most méltóztassék tapsolni; méltóztassék a választók elé állani ezekkel a vizsgálati feltételekkel, (ügy van! a szélsöbal­oldalon .) Keresem a magyar nyelvet; próbálom gyenge eszemmel megérteni, hogy a magyar hadsereg tisztikarának mi köze az osztrák iro­dalomhoz, de ezt megérteni sehogysem vagyok képes; keresem, hogy a paritás elve talán annyira érvényesül-e, hogy talán a XIX. század vagy a megelőző századok magyar íróinak is­merete is megkívántassák, (ügy van! Mozgás a szélsőbaloldalon?) A paritás legalább is ennyit megkövetelne, de ezt sem találom. Azután kö­vetkezik az Írásbeli vizsgálat, a melyen német nyelven kell az adott feladatokat megoldani. Felszólalásom czélja az, hogy kissé jobban megnéznem annak a burnótos szelenczének a tartalmát; másrészt, a midőn a lefolyt nagy küzdelemben nekem is volt egy meglehetős kis részem, nem tudtam mindez ideig, — talán a lelkiismeretem szólaltatja meg az őszinteséget — hogy mit cselekszem; nem tudtam, hogy mi történik velem; csak azt tudtam, hogy valami nagy dologba kerültem, és valami gyalázatos mulatságba keveredtem, a mint az az életben sokszor megtörténik. Ennek nyomai még most is megvannak; az Íróasztalom tele van spiritusz­gőzzel, szivarhamuval. (Mozgás és derültség bal­felölj Arra kérem a mulatság rendezőit, a kik boromba mákonyt, nadragulyát, maszlagot ke­vertek, hogy legyenek szívesek ezt a zűrzavart eltávolítani, hogy végre legalább polgári munká­hoz foghassak. (Mozgás és derültség balfelöl. Halljuk! a szélsöbaloldalon.) És azt kérdezem a kormánytól, a honvédelmi miniszter úrtól és a kormánynak bármely más tagjától, hogy köz­benjártak-e ők, különösen a honvédelmi miniszter ur közbenjárt-e a tekintetben, hogy ezen vizs­gálati feltételeket meghatározzák, igen vagy nem? (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt annál inkább kérdezhetem, mert tudtommal a köz­oktatásügy még nem közös ügy, annál kevésbbé osztrák ügy. Ha pedig nem jártak közbe ezen feltételek meg ülapitásánál, — mert azt róluk sem tételezem fel, hogy ezen feltételeket ők ha­tározták volna meg — kérdem: miért nem jár­tak közbe? Kérdem továbbá, hogy megegyez­tethetőnek tartja-e a honvédelmi miniszter ur, a miniszterelnök ur, vagy a kormány bármely tagja a paritás elvével, Magyarország szuvereni­tásával ezen merényletet, a melyet Magyar­ország ellen odafenn újra elkövetnek? (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök: A honvédelmi miniszter ur kivan szólani. (Halhuk! Halljuk!) Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: T. kép­viselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Pap Zoltán t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom