Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-419

H9. országos ülés 190k április 20-án, szerdán. 159 egyik vezetője volt, felfüggesztették állásától . . . (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a bál- és a szélsőbaloldalon.) Zboray Miklós: Akkor helyes a sztrájk is! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: . . . ugyanakkor fegyelmileg felfüggesztették állásától a rákosi rendezőpályaudvar egyik tisztviselőjét, Turcsányi Pált, a ki a mozgalomban szintén mint vezető vett részt, ezenkívül az angyalföldi pályaudvarnak a főnökét, Faludy tisztviselőt, áthelyezték igen átlátszó és áttetsző czélzattal Mező-Laborczra (Derültség és zaj balfelöl.) szolgálati okból, és végül, a mint hallom, a mozgalomnak negyedik részesét, Kacsóh mozdonyvezetőt is felfüggesztették állásától. Ennek a felfüggesztésnek, a fegyelmi eljárás megindításának indokolása pedig az volt, hogy ezek a vasúti tisztviselők az által, hogy ők törvényes hatóságnál, a budapesti főkapitánynál — ez különösen Turcsányira és Sarlayra vonatkozik — kérelmezték a vasutasok országos gyűlésének egybehivását vasúti felsőbbségük engedelme nélkül, fegyelmi vétséget követtek el. (Nagy zaj a baloldalon.) De nemcsak azért, hanem, a mint megmondja a fegyelmi elrendelő határozat, az ő magatartásuk a mozgalomban egyáltalában olyan volt, hogy ezzel is rászolgáltak a fegyelmi vizsgálat megindítására. Benedek János: Nem is kérelmezni, csak bejelenteni kellett volna! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Természetes, a kifejezést rosszul is választották. B. Kaas Ivor: De meg is volt engedve! Hock János: Az utolsó pillanatban vonták vissza! Vázsonyi Vilmos: Abból a tényből, hogy a nyugati pályaudvaron, a melynek helyettes főnöke Sarlay János és a rákosi rendező pályaudvaron, a melynek tisztviselője a másik felfüggesztett tisztviselő, Turcsányi Pál, tört ki a sztrájk, vagy ha tetszik, a munkamegszüntetés, vagy bármi más kifejezést méltóztatik alkalmazni, ebből a tényből egyenesen következik az, hogy erre a végzetes lépésre a vasúti tisztviselők sajnálatos módon azért szánták el magukat, mert ezen üldözött vezetőkkel szemben szolidaritásuknak akartak kifejezést adni. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Férfiak! Okolicsányi László: Önérzetes emberek! Vázsonyi Vilmos: Ez a sztrájk, ez a munkamegszüntetés, a mozgalom budapesti vezetőit is a legváratlanabbul érte, mert a t. kormánynak az a hiedelme, mintha a vasúti tisztviselők között bármiféle konspiráczió lett volna arra, hogy ők a munkát megszüntessék, valósággal agyrém, Emlegették ezt a gondolatot, de emlegették csak maguknak bátorítására, talán másoknak ijesztgetésére, de nem azért, hogy ők ezt komolyan megcselekedjék. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Látjuk t) Megmagyarázom, a mit láttak. Azt igyekszem épen megtenni, hogy a t. képviselőház látván ennek a sajnálatos lépésnek okait, egyúttal helyesen gondoskodhassak arról is, miként lehessen ismét normális mederbe terelni a magyar államvasutaknak üzemét. T. ház! A vasutasok országos gyűlését a t. kereskedelemügyi kormány betiltotta. Betiltotta egyfelől olyaténképen, hogy azokat a vidéki vasúti tisztviselőket, a kik már szabadságot is kaptak felettes vidéki hatóságuktól, hogy megjelenjenek az országos gyűlésre, figyelmeztette felsőbbségük, hogy nekik eltávozniuk nem szabad az országos gyűlésre és a ki eltávozik, az eltávozásával fegyelmi vétséget követ el és szolgálati kötelességeit szegi meg. (Zaj bal felöl.) Ugron Gábor: Budapesten tolonczozni fognak! Vázsonyi Vilmos : Formailag ugyan joga van a kereskedelemügyi kormánynak arra, hogy a vasúti tisztviselőknek meghagyja, hogy ők szolgálatuk helyén maradjanak. De nemcsak ez történt, hanem megtörtént az is, hogy ezt a gyűlést egyáltalában tilalmazták, hogy a budapesti főkapitány nem vette tudomásul a bejelentést azon indokolással, hogy felsőbbségük engedélyét a kérelmezők nem mutatták be. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Kiskorúak azok a vasutasok ?) A Budapesten lévő tisztviselőkre nézve, a kik szolgálatban nincsenek, vagy nem voltak, azokra nézve semmiféle szolgálati érdek fenn nem foroghat, azokra nézve formailag sem állhat meg az indokolás, a melylyel tilalmazhatták volna azt, hogy ők gyűlésüket meg ne tartsák. Ezt a gyűlést azzal az indokolással nem vette tudomásul, kétségtelenül felsőbb utasításra, a budapesti főkapitány ur, hogy a felsőbbségi engedély a gyűlés megtartására be nem mutattatott. Ezen furcsa indokolásra meg keli jegyeznem elsősorban, hogy ez nem az első gyűlésük volt a vasutasoknak Budapesten. A vasutasok gyűlést tartottak megelőzőleg a nemzeti tornacsarnokban és a Tattersaí helyiségeiben. Ugyanazon bejelentők, a kik ezt a gyűlést jelentették be, ugyanazok szerepeltek ott is és akkor a főkapitány nem kérte tőlük felsőbb hatóságuk engedélyét, (Egy hang a néppárton: Nincs is joga hozzá!) a mint nem is kérhette, mert nincsen joga hozzá, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon és a néppárton.) mert én nem ismerek sem olyan törvényt, sem olyan szokást, sem oly pontot a kezem között lévő utasításokban, a mely a vasúti tisztviselőknek kötelességévé tenné azt, hogy ők, ha szabadok, ha szolgálatban nincsenek, a maguk gyűléseit, az ő felsőbbségük engedélyétől tegyék függővé. Igenis, szól a szolgálati utasítás arról, hogy a vasúti tisztviselők hivatalos jelleggel, vasúti egyesületeket csak is felsőbbségük engedélyével alakithatnak, gyűlések I tartásáról azonban szó sincsen. A szolgálati uta-