Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-418

144 428, országos ülés 190b április 19-én, kedden. jól tudja, hogy a megyei tiszti főorvos nem annyira orvos, mint inkább adminisztratív tisztviselő, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a kinek egész idejét igénybe veszi az adminiszträczió teendőinek ellátása. Én nem akarok sértést elkövetni a megyei tiszti főorvosokkal szemben, banem annyi bizonyos, hogy nekik nincsen annyi idejük magukat az orvosi szaktudományokban tovább képezni, mint a többi orvosoknak. Miután pedig ehhez alkalmuk nincsen, a közönség, a mely folyton gyarapszik intelligencziában, nagyon jól tudja, hogy olyan orvos, a ki nem képezi magát folyton, a ki nem tanulhat folyton, nem képes arra a magaslatra emelkedni az orvosi tudományok gyakorlati alkalmazásában, mint az az orvos, a ki előtt széles gyakorlat áll, a kinek idejét nem veszi igénybe az adminisztratív teendők tömkelege. És ennél fogva manap azt lehet látni a megyei központokon, hogy a főorvosokat mind gyérebben és gyérebben keresik fel orvosi tanácsért. Ez az ő sajátságos állásukból következik, mert hisz kénytelenek minden idejüket a megyei orvosi adminisztratív teendőknek szentelni, ennélfogva nem mondható, hogy ők az orvosi gyakorlat szerint olyan jövedelemre tesznek szert, a melynél fogva azután a magasabb fizetést nélkülözhetnék. Ebből az indokból és a memorandumban foglalt indokokból is melegen pártolom a megyei tiszti főorvosok kérelmét és csatlakozom Szederkényi Nándor t. képviselő ur indítványához. Elnök: Szólásra senki sincs többé feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden előadjam azon indokokat, a melyek őszinte sajnálatomra arra indítanak, hogy a beadott összes indítványok elvetését kérjem a t. háztól. T. ház! A tett indítványok, a főszolgabírókat és árvaszéki ülnököt kivéve, mind olyan állásokra vonatkoznak, a melyeknél magángyakorlat és

r ezzel összefüggő mellékes jövedelem is van. És ez volt egyik indoka annak, hogy ugy az alügyészeknél, mint az orvosi karnál is az illetmények aránylag szerényebb mértékben állapittatnak meg. Meg kell azonban jegyeznem, hogy még így is az illetmények emelkedése a legnagyobb az összes tisztviselői karok közt az orvosoknál és igen tetemes az ügyészeknél is. Itt mindenekelőtt örömmel felhasználom az alkalmat, hogy a házban is kifejezést adjak annak, a mit a bizottságban már kijelentettem. Mindenekelőtt szakítsunk azzal a szerencsétlen kifejezéssel és a vele összefüggő eszmekörrel, a mely itt a fizetési fokozatokban bizonyos rangfokozatokat és e réven bizonyos rangkülönbséget kivan a tisztviselői karban konstruálni és felállítani. Hisz ez mérgesiti el a kérdést, hogy az, a ki a nyolczadik fizetési osztályba jut, már azt képzeli, hogy ő rangban alatta van annak, a ki a hetedik fizetési osztályba jut. Itt az egyedüli helyes felfogás az, a mely a közszolgálati tisztviselői karban, a mint egyszer magasabb minősítéshez kötött állásról van szó, semmiféle rangkülönbséget nem ismer, (Helyeslés jóbbfelől.) a mely rang szempontjából a miniszterelnököt és a segédfogalmazót tökéletesen egyforma megítélésben részesiti. (Elénlc helyeslés jobbfelöl.) Itt fizetési fokozatokról és fizetési osztályokról van szó, a hol elsősorban az illetmények nagysága és az ezzel összefüggő czélszerüségi szempontok irányadók. Ezek a szempontok vezettek arra, hogy először is az alügyészeket a kilenczedik fizetési osztályba óhajtom soroztatni, mivel tagadhatatlan, hogy nekik is tetemes mellékjövedelmük van, ugy hogy ezzel semmi irányban sincsenek háttérbe helyezve a nyolczadik osztályba helyezett árvaszéki ülnökökkel szemben. Ugyanez volt irányadó az orvosokra vonatkozólag. Itt Szalay László t. képviselőtársam szembeállította az állatorvosokat az orvosokkal. Az állatorvosek — már t. i. a járási ügykörben alkalmazott állami állatorvosok — a XI., X. és IX. fizetési osztályban vannak. Mivel itt, az orvosoknál, külön kis vármegyei státusokról van szó, nem lett volna czélszerü három fizetési osztályba helyezni őket; ennek következtében a középsőt, a tizediket vettem fel és azt hiszem, itt semmiféle kifogást sem lehet tenni abból a szempontból, hogy az állami állatorvosokkal szemben a járási orvosok háttérbe helyeztettek volna. Az igaz: van jobban díjazott, de van azután rosszabbul díjazott állatorvos is. A mi pedig különösen ugy ezeket a járási orvosokat, mint a vármegyei főorvosokat illeti, azt hiszem, t. ház, hogy épen ezeknél az állásoknál nemcsak megengedhető, de majdnem, azt mondhatnám, megkövetelendő, hogy az illetőknek magángyakorlatuk legyen, hogy élő kontaktusban maradjanak a maguk tudományának fejlődésével, a mit csak a praxis adhat meg nekik, hogy el ne veszítsék azt a gyakorlati érzéket, a mely ügykörük helyes ellátására is szükséges. (Helyeslés jobbfelöl. Egy hang bal/elöl: Ez bizalom dolga.) Ez bizalom dolga, igen, és azt hiszem, a legtöbb helyen azt fogjuk látni, hogy épen az a tekintély, a melyet egyes orvosok az által nyernek, hogy ők ilyen állásra alkalmaztatnak, fokozza a bizalmat (Ugy van! jobb felöl.) és fokozza a magánpraxisnak épen azt a részét... (Egy hang balfelől: A hivatal ellátásánalc a rovására !) a mely aránylag csekély időt vesz igénybe és köztudomás szerint — helyesen és méltán — aránylag igen tetemes díjazással jár: mondjuk, egyes konzultácziókhoz, egyes operácziókhoz való meghívás és más efféle, a hová az illető vármegyének rendszerint legtekintélyesebb orvosai szoktak meghivatni. Mondom, itt ezzel az örvendetes ténynyel számolnunk kell, mert a közszolgálat érdekében is az fekszik, hogy ezek az orvosok igenis bírjanak magángyakorlattal; és ennek folytán bírnak igen szép és igen jelen-