Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-417

417. országos ülés 190b április 18-án, hétfőn. 133 Polónyi Géza: Nem feltétlenül szükséges! Lehet államilag is rendezni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Az állam­nak bizonyos közreműködéséről lehet szó ugyan, de ennek az ügynek államosítására, engedje meg t. képviselőtársam, nekem legalább, hiányzanak a bátorságom. Ezzel a kérdéssel inkább abból a szempontból kell foglalkozni, hogy emeljük a tisztviselői karnak hitelképességét, és hogy lehetővé tegyünk egy olyan kombinácziót, a mely azután személyi hitel alapján megfelelő, tisztes­séges kamatozási és törlesztési viszonyok mellett oldhassa meg ezt a kérdést. És azt hiszem, ez az a tér, a hol, remélem, pártkülönbség nélkül fogunk találkozni mindnyájan, mert azt hiszem, ennek a háznak minden tagja át van hatva ezen kérdés megoldásának a közérdek szempontjából való fontosságától. Polónyi Géza: De a mostani felemelést ne adjuk oda a hitelezőknek ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Lehet, de nem czélszerü. Polónyi Géza: Ezt a mostani felemelést értem! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem ajánlom! (Zaj a széköbaloldalon.) Most már befejezem hosszura nyúlt beszédemet és a t. házat arra kérem, hogy a törvényjavaslatot a benyújtott határozati javas­latok mellőzésével elfogadni méltóztassék. (He­lyeslés jobbfelöl.) A benyújtott határozati javas­latokat pedig nem fogadhatom el, sajnálatomra, azért, mert először is a szolgálati pragmatika, a fegyelmi eljárás és a városi tisztviselők fize­tésrendezésének ügyei záros határidőhöz vannak kötve és a két elsőt a szerves közigazgatásból kiszakitva megoldhatónak nem tartom, (Helyes­lés jöbbfelöl.) A mi másodszor a néppárt határozati javaslatában emiitett létminimum kérdését illeti, a jövedelmi adó végleges reformját az adómen­tes létminimum megállapítása nélkül én sem tartom lehetőnek. Ez oly kérdés, a melyben elvi nézeteltérés, gondolom, jóformán ki van zárva és ezt meg is kell oldanunk az egyenes adóval kapcsolatban; de ez megint nem oly kérdés, a melyet kiszakitva az egész adóreform keretéből, ötletszerüleg sikeresen megoldani lehetne. (Helyeslés jöbbfelöl.) Végül, a mi Holló Lajos t. képviselő ur indítványát illeti, még erre nézve jelentem ki azt, hogy én a magam részéről a pestmegyei központi tisztviselők panaszát annyiban nem látom egészen indokoltnak, hogy ezeknek a tiszt­viselőknek anyagi helyzete semmiben sem fog különbözni a minisztériumban szolgáló, szintén budapesti lakással biró tisztviselők helyzetétől s ennek folytán nem is volnék hajlandó odáig menni, hogy állami eszközökkel nekik bárminő czimen pótlékok adassanak és így ők jobb hely­zetbe jussanak, mint a hasonló osztályban levő miniszteri tisztviselők. Mivel azonban én is ugy vagyok értesülve, hogy átalában Pest vármegyé­ben a közhangulat az, hogy a tisztviselők ér­dekében a vármegye óhajtana tenni valamit, ennek útját törvény által végképen bevágni én sem óhajtanám és ennek folytán a részletes vitánál, a javaslat 10. §-ánál, a mely szakasz abszolúte megtiltja és lehetetlenné teszi azt, hogy jövőben nyugdíjba beszámítható pótlékok legye­nek adhatók, lesznek bátor egy módosítást proponálni, a mely lehetővé tegye, hogy kivéte­les méltánylást érdemlő esetekben a vármegyék, természetesen saját anyagi erejök terhére, ilyen működési pótlékokat egyes állásokra nézve meg­állapíthassanak. (Helyeslés jöbbfelöl.) Ezek után, t. képviselőház, ismételve aján­lom a javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés jöbbfelöl.) Elnök: Következnék a határozati javaslatot beadó képviselő urak zárszava. (Felkiáltások jobbfelöl •' Kivannak-e zárszavukkal élni ? Fel­kiáltások balfelöl: Kivártunk, de késő van!) Mivel azonban az idő előrehaladt és interpellá­cziók is vannak, a melyek megtétele három­negyed kettőre tüzetett ki, ennélfogva a tanács­kozást félbeszakítjuk. Mielőtt az interpellácziókra térnénk át, jelentem a t. háznak, hogy a honvédelmi miniszter ur szerdán, folyó hó 20-án a következő inter­pellácziókra szándékozik válaszolni: Lovászy Mártonnak a póttartalékosok behívása iránti királyi parancs és a Boszniában visszatartott magyar katonák hazabocsátása tárgyában, Darányi Ferencz képviselő urnak a pinczehelyi választá­son fegyvert használt csendőrök kitüntetése tár­gyában és végül Artim Mihály képviselő urnak az 1889: VI. t.-cz. 36. §-a tárgyában. A legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve javaslom a t. háznak, hogy a ház holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésének napirendjére tűzessenek ki ugyanazon törvényjavaslatok, a melyek a mai ülés napirendjére voltak kitűzve. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatképen kimondom. Kérem Szederkényi Nándor képviselő urat, legyen szives interpelláczióját előterjeszteni. Szederkényi Nándor: A t. miniszterelnök ur ugyan a szőlőtermelők részéről felküldött deputáczióknak a múltkor azt mondotta, hogy legyenek türelemmel, csak hidegvér, mert a kor­mány a bortermelés érdekeit szivén viseli, azo­kat meg fogja óvni. De, t. ház, habár a kor­mány igy szép szóval igyekszik megnyugtatni a bortermelő közönséget, a bortermelő vidék meg­nyugodva nincs. Az összes bortermelők folytono­san azon aggodalomban élnek, hogy érdekeik nem fognak megóvatni, (Ugy van! balfelöl.) főleg a miatt, hogy a kormány hallgatásba bur­kolózik, holott ugy az olasz kormány, mint Bécsben a félhivatalos körök annál beszédeseb­bek, a mi még inkább éleszti azt a gyanút, hogy a magyar bortermelést nagy veszély fénye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom