Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-417

120 kii. országos ülés 19ÖÍ április 18-án, hétfőn. természetesen a közgazdasági minisztériumok százezreket költenek különböző nyomtatványok pubkilálására. Érdekesnél-érdekesebb művek je-. lentek meg a minisztériumok kiadásaiban, a melyek az egyes minisztériumok közegeinek tapasztalait közlik, a melyek mind igen hasznos, fontos és üdvös dolgok, de én azt hiszem, hogy e téren százezreket, vagy legalább egypár százezer koronát lehetne megtakarítani, hogyha azokat a munkákat egyszerűen kiadnák az egyes szaklapoknak, folyóiratoknak, vagy szakegyleteknek eredetiben, s azok gondoskodnának arról, hogy azok annyira, a mennyire az érdekelt köröknek tudomására hozassanak. Egy szóval, remélem, hogy a t. kormánynak sikerülni fog már az idei költségvetésben is, alapos tanulmányok utján, bizonyos megtakarításokat elérni, és azt hiszem, hogy egypár éven belül, — mert hiszen máról-holnapra nem lehet bizonyos kiadásokat egyszerűen megszüntetni, — elég tetemes megtakarításokat elérni, és ha igy csak 10 millió koronát tudnánk eliminálni évi kiadásaink összegéből, igen tetemes javítást lehetne elérni államháztartásunk bilanszában. Figyelmeztetem a t. házat az u. n. egyesitett közös államadósság magyar blockjának kérdésére is. (Halljuk! Halljuk!) A differenczia, a mint ma fennáll, körülbelül 200 millió korona tőkét, tehát mondjuk, körülbelül 8 millió korona évi kamatdifferencziát képvisel. Ha a t. kormánynak, támaszkodva a törvényhozás energiájára, sikerül itt is, szerintem egyedül a törvényekből folyó jogos követelményeknek és álláspontnak érvényt szerezni, ezzel ismét 8 nlillió koronával javulna évi bilanszunk. Kubik Béla: Legény kellene ott a gátra! Gr. Batthyány Tivadar: Aztán, t. képviselőház, még egyre legyen szabad egészen röviden utalnom. Ez vonatkozik a különböző fizetések rendezése közt a második legnagyob tételre: az államvasuti alkalmazottak fizetésének rendezésére. Természetesen nincs se jogom, se módom ma ezzel a kérdéssel foglalkozni, egyszerűen csak a financziális fedezetre vagyok bátor a következőkben utalni. (Halljuk! bal felől.) Ne fájjon a fejünk nekünk ezen összeg fedezésénél, mert erről már a kereskedelmi miniszter ur gondoskodott egyrészről a személydijszabás felemelésével, az uj zónák életbeléptetésével, legutóbb bizonyos viczinális vasutaknál a személydijszabás felemelésével, a mi mindenesetre tetemes összeget képvisel. Egyéb aprónak látszó intézkedések végösszegükben szintén nyomós tételeket adnak. így elrendelték, hogy az államvasutak fuvardijainál nem fognak egyes fillérekkel számolni, hanem minden díjtételt 5—10 fillérre kiegészítenek. Azt is elrendelte a kereskedelemügyi miniszter ur, hogy az utánvételeknél az eddigi 0"2°/o jutalék felemeltessék 0'25°/o ra. A harmadik intézkedés a kézbesítésre vonatkozik. Méltóztatnak tudni, hogy a postánál minden kézbesítés után, legyen az csomag vagy pénzküldemény, 6 fillér kézbesítési díj jár. Az államvasutaknál csak most honosittatott meg ez az intézkedés, a mely, ha az óriási forgalmat veszszük — 20—30 millió egyes szállítmány lesz az államvasutnak összes forgalmában — szintén tetemes összeget eredményez, ugy hogy ha a személydijszabás emeléséhez még hozzáveszszük az utánvételnél járó félszázalékos emelést, a felemelt személydijszabásfc: ez olyan jelentős összeget képez, hogy alkalmas már a szükséges több kiadásnak fedezésére. (Ugy van! bal felöl.) Két körülményre óhajtok még néhány szóval utalni. Az egyik az, hogy az államvasutaknál az adminisztráczió deczentralizácziója utján ugyancsak lehetne némi megtakarításokat elérni; a másik az, hogy a refakcziák intézményét, ha már megszüntetni nem lehet, bizonyos rendezésnek, szabályozásnak kellene alávetni. Ugy vagyok értesülve, hogy a t. kormány foglalkozik is ezzel a kérdéssel és igy szintén százezrek, ha nem milliók, lesznek megtakaríthatók. Ezek az összegek teljesen elegendők lesznek arra, hogy annak a 37.000 államvasuti alkalmazottnak méltányos igényeit kielégítsük, méltányos óhajait teljesítsük, és itt kénytelen vagyok figyelmeztetni arra, hogy ez igen veszedelmes kérdés, nem akarok belemenni annak részletezésébe, hogy igen kívánatos ezzel a kérdéssel nagyon behatóan foglalkozni, mielőtt a törvényhozás kimondja a végső szót, természetesen igen alaposan mérlegelve minden óhajt, nem ragaszkodva a törvényjavaslatban megállapított végösszeghez, megadva azt, a mit az állam megadhat, mert különben félek tőle, nagy veszedelem áll be. Mindezek után egyszerűen oda konkludálok, hogy ámbár pénzügyi viszonyaink nem a legfényesebbek is, ha egyszer belementünk a különböző követelményekbe, nem mentünk bele vakon, és elegendő energiával teremthetünk olyan helyzetet, hogy pénzügyi egyensúlyunk megzavarása nélkül kielégíthetjük az általam felsorolt igényeket. Én részemről tehát meg vagyok nyugodva az iránt, hogy midőn valamivel többet kívánunk, azzal nem sértjük az adófizetők összes érdekét, nem sértjük az állam érdekét és szem előtt tartjuk azt az elvet, a melyet feltétlenül meg kell tartani, hogy ez idő szerint ujabb adókat behozni nem szabad. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ráíkay László jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. ház! Teljesen igaza van előttem szóló t. képviselőtársamnak, hogy első kötelességünk meg nem engedni azt, hogy az államháztartás egyensúlya megzavartassék. A midőn azonban azt látjuk, hogy a zárszámadás szerint évente 35—40 millió plusz mutatkozik, akkor az én véleményem szerint sietve meg kell ragadni az alkalmat, hogy vagy az állampolgárok terhein könnyitsünk, vagy ezt a pluszt produk-