Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-412

4Í3. országos ülés 190í teni az állami beruházásokról szóló törvényjavaslatot tárgyaló bizottsághoz, de az nem engedhető meg, hogy valamely kérvény a kérvényi bizottságot teljesen elkerülje. (Felkiáltások a jobboldalon: Mindig igy volt! Folytonos zaj. Elnök csenget.) A szokás az volt eddig, hogy a kérvényi bizottságon kívül még más bizottsághoz is utasitható valamely kérvény. Ezért én kérem a t. házat, hogy méltóztassék ezen kérvényt eló'ször a kérvényi bizottsághoz és azután a másik bizottsághoz áttenni, de a kérvényi bízottságot kikerülni nem lehet. (Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Már a mai ülés folyamán is megtörtént, hogy pl. a czukoradóra vonatkozó kérvény nem a kérvényi bizottságnak lett kiadva; épugy az állami tisztviselők fizetésemelési kérvényei szintén nem a kérvényi bizottsághoz, hanem a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak. Miután ezen kérvény a beruházási törvényjavaslatra vonatkozik és a beruházási törvény javaslat módosításával óhajtja a petitumát keresztülvitetni, természetes, hogy ha ezen kérvény egy későbbi sorjegyzékbe kerülne, a mikor már a beruházási törvényjavaslat letárgyaltatott, akkor az érdemileg elintézhető nem volna. Azért voltam bátor proponálni, hogy ezen kérvény a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák ; természetesen a háztól függ, hogy a kérvény sorsa felett miképen határoz. Kérdem azért a t. házat : beleegyezik-e abba, hogy ezen kérvény a beruházási javaslattal kapcsolatos tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák? Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? Ugron Gábor: Engedelmet kérek, ez nem lehet! Méltóztassék figyelembe venni, hogy minden javaslat, a mely a ház elé kerül, valamelyik bizottság előkészítésén kell, hogy keresztülmenjen, hopy előkészítés nélkül egy javaslat vagy kérvény a ház elébe ne kerüljön. A kérvényekre nézve a kérvényi bizottság van ilyennek kijelölve. Elnök: Polónyi Gréza képviselő kíván szólani. Polónyi Géza: T. képviselőház! Az, hogy egy kérvény a kérvényi bizottság mellőzésével tárgyaltassék, csak a háznak egyhangú megállapodása mellett lenne lehetséges. Más preczedenst alkotni nem szabad Madarász József: Visszaélési (Mozgás és ellenmondás jobbfelöl,) Polónyi Géza: A házszabályok kategorikusan rendelik, hogy a kérvények vita nélkül, sőt, a mint emlékszem, a módosított uj házszabályok értelmében felolvasás nélkül utasitandók a kérvényi bizottsághoz. Ezzel szemben tehet valaki indítványt és ha a ház ahhoz egyhangúlag hozzájárul, akkor az mellőzhető, de ha a ház ezt egyhangúlag ki nem mondja, mihelyt valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a házszabályok értelmében a kérvény a kérvényi bizottsághoz küldessék, ezen kérést megtagadni nem lehet. Az ellenkező eljárás a házszabályok megsértése. Az elnök urat április 12-én, kedden. 5 akarom csak felvilágosítani egy dologról. Hogy ez a kérvény azért a beruházásokat tárgyaló bizottság elé is kerülhessen, az abszolúte nincs kizárva. Annak a bizottságnak, a mely a beruházási javaslatot tárgyalja, magának is jogában áll, hogy, ha a ház azt el nem rendelte volna, egy tudomása szerint létező kérvényt a tárgyalás alatt betekintés végett bekivánjon. De semmiféle akadálya fenn nem forog annak, hogy a ház elrendelje a kérvénynek a kérvényi bizottsághoz való utasítását azzal, hogy a mennyiben időközben tárgyalná a bizottság a beruházási javaslatot, azzal is foglalkozzék. Azt azonban, hogy ellenzés daczára a kérvényi bizottságtól bármely kérvény elvonassék, egyenesen az alkotmányjogi biztosítékok csorbításának tartom. Az a kérvényezési jog ugy sem ér sokat, hát legalább tartsunk meg annyit, a mennyit a házszabály kötelezőleg rendel, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy az alkotmányjogi biztosíték és a kérvényezési jog értéke szempontjából teljesen irreleváns kérdés az, hogy melyik bizottság tárgyalja ezt a kérvényt. De a magam részéről is azt tartom, hogy a házszabályokat szigorúan végre kell hajtani. Ennek folytán én is abban a nézetben vagyok, hogy ha a háznak egyes tagjai kívánnák, hogy a házszabályok 240. §-ának elég tétessék, akkor nem tehetünk mást, mint hogy ezt a kérvényt a kérvényi bizottsághoz utasítsuk, minthogy a házszabályok 240. §-a imperative igy intézkedik. Azonban meg kell jegyeznem azt, hogy a háznak eddig változatlanul követett és nagyon helyes praxisa szerint, valahányszor olyan kérvény adatott be, a mely egy, bizottsági előkészítés alatt álló javaslatra vonatkozott, ezt a kérvényt a ház az illető bizottságnak adta ki. (Igaz! ügy van! jobb felől.) A pénzügyi bizottság százával foglalkozott az ilyen természetű kérvényekkel, legújabban a közigazgatási bizottság is, s a t. ellenzék és a kérvényezők érdekében sokkal helyesebb eljárás, hogyha az a kérvény az illető szakbizottsághoz utasittatik és ott az illető törvénj'javaslat tárgyalása alkalmával vétetik tekintetbe. (Helyeslés jobbftlol.) Én tehát azt hiszem, nagyon czélszerűtlenül járnánk el, hogyha nem az után a preczedens után igazodnánk, a melyet a ház éveken keresztül változatlanul követett, hanem ezt a kérvényt a házszabályok 240. §-ának betűje szerint a kérvényi bizottsághoz utasitanók. Nagyon kérem tehát azokat a kéjjviselő urakat, a kik ezt az aggályt felvetették, nyugodjanak bele abba, hogy ez a kérvény előkészítés végett a pénzügyi bizottságnak adassék ki. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha azonban a képviselő urak ebbe bele nem nyugszanak, én is azt hiszem, hogy miután a 240. §. imperative rendelkezik, ezt többséggel nem dönthetjük el, hanem a házszabályokhoz kell magunkat tartani. De ismétlem, czélszerűtlenül, helytelenül