Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-416
4Í6'. országos ülés 1904- április 16-án, szombaton. 99 magyarországi tót és oláh anyanyelvű magyar polgárok által lakott megyékben az adófizetési arány sokkalta csekélyebb, ott minden 5-ik, 6-ik, 7-ík, só't 10- ik lakos van az adófizetők közé felvéve. Az adófizetés jogczimén tehát ezekben a megyékben a teljeskoru polgároknak sokkal kevesebb része vétetnék fel a választói névjegyzékbe. Ehhez járul, hogy a magyarság között a hadkötelezettségi viszony tekintetében is sokkal magasabb az arány, mint a felső- és délmagyarországi megyékben, a hol még ezenkivül tekintetbe kell venni, hogy épen a teljeskoru, sorhadi ^szolgálatának eleget tett férfi lakosság körében az Amerikába történő kivándorlás követbeztében is nagyobb hiány áll elő. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Végül nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy pl. Csongrád megyében s általában a nagy magyar Alföldön a választópolgárok száma a magyarul irni és olvasni tudás, jogczimén is tetemesen szaporodnék, ellenben Árva, Liptó vagy akár Krassó-Szörény vagy Fogaras és BeszterczeNaszód vármegyékben ezen a jogczimén egyetlen polgár is alig vétetnék fel a választói névjegyzékbe, mert a ki ezekben a megyékben magyarul irni és olvasni tud, az már adófizetés vagy a védkötelezettség czimén választó lenne. A választópolgárok számában nagyobb eltérések csupán annak a 12 vármegyének a területén mutatkozhatnának, a melyekben 1 — 1 választókerületre 100.000 lélekszámnál több lakos esnék. Ezek a következők: Alsó-Fehér(106 ezer), Besztercze-Naszód (119 ezer), Hunyad(150 ezer), Krassó-Szörény (220 ezer), Máramaros (103 ezer), Sáros (174 ezer), Szeben (166 ezer), Szepes (172 ezer), Szolnok-Doboka (118 ezer), Temes (133 ezer), Trencsén (287 ezer), Zólyom (124 ezer). Tekintve azonban, hogy a 63 megyei és 26 városi, összesen 89 törvényhatóság közül 78 muniezipiumban az indítvány kifogás alá nem jöhet, az egész, általam felállított rendszerre nem lehet azt mondani, hogy az keresztülvihetetlen és pláne, hogy a ma meglévő anomáliáknak még szertelenebbé fokozására vezetne. Hiszen ha csak arról van szó, hogy ebben a 12 törvényhatóságban bizonyos korrekczióra van szükség, mert ezt indokolttá teszi a terület nagysága, a népesség nagy száma, illetve az a közérdek, hogy ily nagyszámú lakosságnak bizonyára létező ellentétes helyi érdekei megfelelő képviseletre találjanak a parlamentben, ugy önként kínálkozik a korrigálásnak az a módja, hogy a jelenleg érvényben lévő választói törvény szerint 413 kerület van; a most előadott beosztás szerint 407 kerület van kreálva; mi sem állja útját annak, hogy az alkotandó törvényben a választókerületek száma 420-ban állapíttassák meg, ebben az esetben pedig nemcsak annak a 12 törvényhatóságnak, hanem még pl. Torontál megye területén is lehet a felvertnél egygyel több kerületet alkotni és ezzel megszűnik ebben a 12 törvényhatóságban is az az állítólagos szertelen nagy anomália. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ámde nem lehet meggondoltan anomáliát emlegetni ott, a hol valamely állami berendezkedés az uralkodó faj hegemóniájának biztosítása érdekéből történik. Nem az én indítványom az, mely anomáliákat foglal magában, hanem a mostan érvényben lévő választási törvényben van meg faji életünk gunyjára az a rettenetes anomália, hogy Árvában, Liptóban, Turóczban, Máramarosban a tót anyanyelvű magyar polgárok által fizetett földadó minimuma 38 kr., 62 kr., 64 kr,, 68 kr. és százával vannak a községek, a hol 2 frton alul marad a czenzus, ellenben a magyar anyanyelvű lakosságnál Csongrád, Heves, Jász -Nagy kun- Szolnok, Somogy, Bács, Békés, Csanád, Sopron, Zala megyékben a minimum felül van 2 frton, s emelkedik 5, 10, 20, 30 egész 40 frtig; az általam javasolt rendszer keresztülvitele esetében az egyes kerületek választópolgárainak számában távolról sem lesznek oly eltérések, oly igazi anomáliák, mint e tekintetben jelenleg vannak; tudnivaló, hogy Bereczk kerület 166 polgára, Szék kerület 224 polgára, Erzsébetváros 227 polgára, Oláhfalu 278 polgára, Abrudbánya 306 polgára, Yizakna 322 polgára, vagy akár vegyük Nagyszeben várost, a hol mindkét kerületnek 700—700 polgára ugyanoly képviseltetésre talál, ép ugy egy képviselőt küld a parlamentbe, mint Szeged második kerületének 5000 és Budapest székesfőváros VII. kerületének 11.000 polgára. T. ház! Mielőtt beszédemet befejezném, még két irányban óhajtok egészen rövid megjegyzést fűzni a kerületek ilyen módon történő beosztásának indokolásához. Elsősorban utalni óhajtok arra, hogy a mai korban, a nemzeti államok alakulásának mai idejében a külföldi kulturállamok példát mutatnak nekünk nemcsak ilyen, az ällameszmével összhangban lévő, de e mellett a jogegyenlőség eszméjét nem sértő berendezkedésre, hanem a nemzeti állam felépítésének az egyéni szabadság teljes korlátozásával, annak teljes ós végképeni elnyomásával történő energikus és czéltudatos keresztülvitelére. A politikai napilapok két hire fekszik előttem. A »Pesti Napló« f. évi február 4-iki száma ban ezt irja: »A mindenható állam. Am zengje a teória az egyéni szabadságot, tudjuk, érezzük, hogy a való élet már régen megcsúfolta. Ma csak állami érdek van, melynek minden és mindenki csak rabszolgája. Állami omnipotenczia: ez a mértéke a nemzetek nagyságának. Eklatáns példát és a példa meggyőző tanulságait szolgáltatja erre egy legújabb németországi eset. Ismét Pozenról van szó, arról a Németországhoz csatolt lengyel országdarabról, melyen évtizedek óta a legnagyobb sikerrel próbálja ki erejét a német birodalmi 13*