Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-397

3,97. országos ülés 190k gyümölcseit, fekete, keserű gyümölcseit, nem ön fogja leszedni, t. miniszterelnök ur, nem, hanem le fogják szedni azok, a kik előtt a chlopyi hadiparancs áll, és a kik előtt azon eszmék állanak, a melyek a delegáczióban jutottak kifejezésre. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Pozsgay Miklós képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Pozsgay Miklós: T. képviselőház! . . . (Gr. Zichy Jenő szólásra feláll. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Pozsgay Miklós személyes kérdésijén kért szót!) Átengedem a szót gr. Zichy Jenő urnak. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Zichy Jenő: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház [Kijelentem előre, hogy én azinditványnyal, a mely előttünk most lett megindokolva, foglalkozni _nem akarok, lesz erre alkalom és idő máskor; hanem igyekezni fogok egyszerűen illusztrálni és egy preczedens példával megtoldani azt, a mit elmondottam volna én is, hogy ha arra véletlenül Rátkay László t. képviselőtársam rá nem mutatott volna. Azon határozatra, a mely akkor Szilágyi Dezső elnöksége alatt hozatott, arra már preczedens alkottatott épen az én csekély személyem indítványa következtében, a melyet tavaly nyáron, ha nem csalóJom, júniusban adtam be a házhoz. Elnök: Márcziusban! Gr. Zichy Jenő: ÍTem tudom biztosan: juníusban, vagy márcziusban, de beadtam egy indítványt a házszabályok módosítása szempontjából a 202. §-ra vonatkozólag, mely a másnapi napirend megállapítására nézve megmondja, hogy hány képviselőnek kell jelen lenni. Mert nem egyszer történt, hogy nem voltak 60-an, vagy 100-an sem a teremben, és azért azt indítványoztam, hogy a házszabály akkép módosíttassák, hogy ezen határozat meghozatalához 40 képviselőnek a jelenléte elégséges. Ez egy szombati napon lett beadva, és akkor nagy többséggel el is lett fogadva és a napirendre tűzését a ház megállapította, de azon észrevétellel, — mert akkor applikálták először és igen helyesen, a mibe bele is nyugodtam — azt az elvet, hogy a 319. §. értelmében a házszabályoknak a ház szervezetét és a szorosabb értelemben vett tanácskozási rendet illető része csak az évi ülések végével s csak a törvényjavaslatok tárgyalásának bevégzése után fog módosíttathatni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Itt lett megalkotva tehát a preczedens, és ezzel a ház az én indítványom tárgyalását ad graecas Kalendas kitolta. Csak ezt akartam felhozni, magáról az indítványról lesz alkalmam máskor nyilatkozni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! Gr. Zichy Jenő képviselő urnak iménti felszólalására leszek bátor felolvasni röviden a ház ülésének erre vonatkozó naplójából a történteket. Mert teljesen téves a képviselő urnak azon állítása, mintha egy preczedens alkottatott volna, a mely azt erősítené meg, márczius 9-én, szerdán, 87 hogy egy indítványt azonnal tárgyalni nem lehet. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hogy ha az elnök vitatkozni akar, szálljon le az elnöki székből! Hosszantartó nagy zaj.) Rákosi Viktor: Tessék lejönni! (Folytonos zaj és félkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék onnan lejönni! Elnök csenget.) Elnök (csenget): Méltóztassanak cHendben lenni, t. képviselő urak, én tudom, hogy mit lehet, és mit szabad az elnöknek tennie. Én Zichy Jenő ur nyilatkozatával szemben nem teszek mást, csak a naplót olvasom fel. Ezt ilyen esetekben még minden elnök megtette. És megteszem én is. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Folytonos zaj.) Gr. Zichy Jenő indítványát az 1903. márczius 27-én tartott ülésben az én igen tisztelt elnök-elődöm, gr. Apponyi Albert, szavazásra bocsátotta, és megkérdezte a házat, hogy kivánja-e azt az inditvänyt tárgyalni, vagy nem? A ház a mellett szavazott, hogy azt kívánja tárgyalni, de nem azonnal. Gr. Apponyi Albert igen t. elődöm tehát az ő indítványát igenis szavazásra bocsátotta és a ház határozott is. (Helyeslés a jobboldalon.) Pozsgay Miklós képviselő ur személyes kérdésben kivan nyilatkozni. Pozsgay Miklós: T. ház! Az előbb, mikor a miniszterelnök ur indítványát megindokolta, egy közbeszólást engedtem meg magamnak, a melyre a miniszterelnök ur a gyorsírói jegyzetek szerint — én ugyanis szavait a zajban nem hallottam — a következőket mondta (olvassa): ^Leplezett vádakkal és leplezett gyanúsításokkal illették személyemet. Ezzel a váddal és gyanúsítással ott, a hol kellő nyíltsággal megnyilvánul, szembeszálltam mindig és elbántam mindig.« Én a t. miniszterelnök ur személyét sérteni nem akartam. De valamint ő csalódott akkor, a mikor olyan kétes iparvállalatba belement azzal a tudattal, hogy a közjónak használ, ugy most is csalódással megy vállalkozásába a nemzettel szemben, a mi sokkal súlyosabb, midőn ezt az indítványát ide hozza a báz elé. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt a garanczia szót ön annál az iparvállalatnál is elmondotta és csalódott benne . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Sohasem mondtam! Pozsgay Miklós: . . . vajha nem csalódnék most a nemzet ebben a garanczia szóban, ugy, mint csalódtak a részvényesek. Egy másik közbeszólásra pedig, a melyet gr. Károlyi képviselő ur tett, az a megjegyzésem, hogy gr. Tisza István Pozsgayvai mindig szembeáílhat, mert Pozsgayak nagykorúságuk után kiskorúvá még nem tétettek. (Elénk taps a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Felszólalásomban csak a személyes kérdés korlátai közt kívánok maradni; természetszerűleg ott is igen rövid lehetek, mivel Pozsgay képviselő urnak azon kijelentése, hogy közbeszólásának semmi-