Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-395
3.95. országos ülés Í904 márczius 7-én, hétfőn. 53 A most jelzett két kérvény kiadatik a kérvényi bizottságnak. Tisztelettel jelentem a háznak, hogy napirend előtti felszólalásra kértek engedélyt Rakovszky István és Holló Lajos képviselő urak a miniszterelnöki indítvány tárgyában. Az elnök a felszólalásokra a kért engedélyt megadta. Jelentem továbbá a háznak, hogy Lovászy Márton képviselő ur sürgős interpellácziót jelentett be a 13. hadtest mozgósítása tárgyában. Hasonlóképen sürgős interpellácziót jelentett be Benedek János képviselő ur az illyefalvi választásnál történtek tárgyában. Ha a t. ház belenyugszik abba, hogy tekintettel az idő előre haladottságára, az interpellácziók megtételére a napirend előtti felszólalások és a következő ülés napirendjének megállapítása után térjünk át, akkor ezt határozatilag kimondom. (Helyeslés.) A mennyiben az idő a közben túlságosan előrehaladna, az interpelláló képviselő uraknak jogukban áll interpellácziójuk másnapra való halasztását kérni. Napirend előtti felszólalás czimén Rakovszky képviselő urat illeti a szó. Rakovszky István: T. képviselőház! Azok a sejtelmek, a melyek ellenzéki oldalról elhangzottak akkor, mikor gr. Tisza István a miniszterelnöki széket elfoglalta, nagyon hamar megvalósultak. Egy olyan hihetetlen lépéssel állunk szemben, mely Magyarország parlamentjében páratlan, mert még nem volt eset arra, hogy vezető állásban lévő alkotmányos érzésű államférfi hatalmát annyira meg kívánta volna ingatni, mint gr. Tisza István ezen javaslatával. (Igaz! Ugy van! hal felöl.) Mert, t. ház, nem egy párt egy miniszterelnök hatalmának igazi alapja, hanem az alkotmány, ha alkotmányos miniszter akar lenni- De ezen indítvány nem egyéb, mint az alkotmány legelemibb feltételeivel való ellenkezés, az alkotmány talapzatának feldúl ása és szétrobbantása, (Igazi Ugy van! bal felöl.) Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy mi ezen indítvány ellen, abban a perczben, mikor az tárgyalás alá kerül, a végletekig menő harczot fogjuk megvívni. (Helyeslés a bal- és a szeísöbaloldalon,) Ezen indítvány a parlamenti rend tökéletes felfordulására igenis alkalmas, a béke létesítésére azonban a legalkalmatlanabb. (Ugy van! balfélöl.) Kijelentjük egyúttal azt is, hogy mi ezen indítványt ugy, a hogy van, egészében elfogadhatatlannak tartjuk, és nem tartjuk elfogadhatónak semmiféle rendelkezések kikapcsolásával vagy beletoldásával sem. (Egy hang jobbfelöl: Sző sincs róla!) Igen örülök, hogy semmi sem lesz belőle kikapcsolva, mert így annál nehezebb lesz önöknek ezt keresztülvinniök. Ugron Gábor: A bolondság legyen teljes bolondság! (Zaj.) Rakovszky István: Ezt az indítványt mi az alkotmány elleni egyenes merényletnek tarjuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szeísöbaloldalon,) Kubinyi Géza: Amit az obstrukczió csinál s az a merénylet! Rakovszky István: A t. képviselő ur azt mondja, hogy az a merénylet, a mi itt másfél esztendeje folyik. Elismerem, hogy az az obstrukczió káros tünet a parlamenti életben, hanem én nem fogok egy bajt azzal orvosolni, hogy a parlamentarizmust miatta egészen megfojtom. Ez az indítvány pedig nem tesz egyebet. (Zaj. Elnök csenget.) És arról a másik kóros állapotról önök sohasem beszélnek, hogy 35 éve ott ülnek ugyanazon a helyen, elvek csereberélésével, miniszterelnökök csereberélésével, de ott vannak, megadják magukat, hanem sohasem halnak meg! (Elénk helyeslés a balés a szeísöbaloldalon.) Olyan hajmeresztő, a szólásszabadságot, az alkotmány legelemibb biztosítékait eltörlő és eltipró rendelkezések vannak itten, . . . Nessi Pál: Egyszerűen gazság! Rakovszky István: . . . hogy én csodálkozom, hogy önök a nélkül, hogy tudták volna hová vezetik önöket, a legnagyobb örömmel fogadták a miniszterelnök urnak sisakban, de leeresztett rostéiylyal tett kijelentéseit. A miniszterelnök ur nyilt sisakot igért, de az a rostély le volt eresztve, és önök még ma sem látnának a szeme közé, ha Holló Lajos t. képviselőtársam ezt a rostélyt tegnapelőtt ügyesen fel nem emelte volna. Erdély Sándor: Dehogy nem! (FelMáltásoJc {óbbról: Még aznap kinyomatták volna!) Rakovszky István: No, no, igen t. volt igazságügyminiszter ur, hiszen az elnök urnak magániróasztal-fiókjában volt elzárva, a minek nem lett volna szabad megtörténnie, mert az közokirat volt abban a perczben, a melyben átadták az elnöknek, és a közokiratot nyomban be kellett volna iktatni és abba mindenkinek betekintést kellett volna szerezhetnie. Ennyire féltették ezt a titkot. De, mondom, itt olyan támadások vannak Magyarország alkotmányos jogai ellen, a melyeket még tetéz a miniszterelnök ur azzal, hogy a képviselő személyes biztonságát is martalékul dobja a párthatalomnak, hogy azzal a hatalmat magának továbbra is biztosítsa. Eddig a parlament, és dicsőségére legyen a magyar parlamentnek, 40 éven át működött, és nem volt szükség arra, hogy az erőszak alkalmazása iránt rendelkezzenek. (Félkiáltások jobbról: Nem is voltak ilyen állapotok soha!) Dániel Gábor : Kérdés, most szükséges lesz-e ? Rakovszky István: Most már szükséges? Hát idáig juttatta a liberalizmus a parlamentet ? (Mozgás a jobboldalon.) Oda juttatták önök, hogy most már szükséges ? Dániel Gábor: Én csak kérdezem, hogy most szükséges lesz-e?
