Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

302 408. országos ülés 1904 márczius 23-án, szerdán. reformot, a midőn az államháztartás más tekin­tetben is igen nagy nehézségekkel küzd és ez­által az államháztartás rendje kétségkívül meg­zavartatnék. Ez a kérdés különben bizonyos mértékig az adminisztráczió reformjával is kap­csolatos, mert hiszen a városok definitív szük­ségletét és háztartását csak akkor lehet alapos­sággal megállapítani, a midőn ez a reform megvan és a midőn látjuk, hogy a reformált álla.potban tulajdonképen hogy alakul a városok háztartása. A mi az átiratási illetéknek mérséklését illeti, erről is már igen sokszor volt szerencsém nyilatkozni és kijelentettem azt, hogy a birtok­forgalom szempontjából, a létező statisztikai adatok tanúsága szerint, nem lehet olyan nagy súlyt tulajdonítani ennek a mérséklésnek, mint a minőt annak tulajdonítani méltóztatnak. Ez is különben kétségkívül egy tisztán fmáncziális kérdés és ha az állam abban a helyzetben lesz, hogy a maga kiadásait könnyen és nagy meg­erőltetés nélkül teljesítheti, a kormány nem fog elzárkózni ennek a kérdésnek megfontolása elől, habár ez kétélű fegyver, mert túlságosan könnyűvé tenni az ingatlanforgalmat közgazda­sági szempontból sem kívánatos. (ügy van! a jobboldalon.) A mi a kataszteri munkálatok sürgetését illeti, arra nézve csak azt vagyok bátor jelezni, hogy bizonyos korlátolt erők és eszközök álla­nak rendelkezésünkre, ezeket igyekszünk fel­használni szisztematicze. Belátom, hogy ez a munkálat lassan megy, de a rendelkezésünkre álló erők segélyével ezt forszírozni és nagyobb gyorsasággal megejteni nem lehet. A mit egyéb­iránt ebben az irányban tenni lehet, az külön­ben is megtörténik. A mi végül a végrehajtások korlátozását illeti, e tekintetben az adó-törvényhozás a pol­gári törvényhozással párhuzamosan halad és abban az esetben, ha a polgári törvénykezési rendtartásban ez a korlátozás keresztül fog vitetni, a pénzügyminisztérium nem fog késni ehhez alkalmazni a maga szabályait. Ezenkívül felvetette a t. képviselő ur azt a kérdést, hogy mit tesz vagy mit tett a kormány a lefolyt idő alatt arra nézve, hogy a magyar nyelvnek intenzivebb oktatása következzék be. Erre vonatkozólag — bár nem tartozik tárczám keretébe — csak annyit vagyok bátor jelezni, hogy a kormány ezzel a kérdéssel igenis be­hatóan foglalkozott és a kultuszminiszter ur a legközelebbi időben lesz abban a helyzetben, hogy erre vonatkozó javaslatait előterjeszsze. (Helyeslés.) A pénzügyi bizottság jelentésében foglalt javaslatokkal kapcsolatban a t. képviselő ur megemlít egy eszmét, és azt kívánja, hogy vég­legesen szüntettessék meg az ingyenes munka­erőknek alkalmazása a minisztériumokban. T. képviselőház ! Ez magában véve egészen helyes eszme és tudomásom szerint ujabb idő­ben csakugyan az a praxis vert gyökeret az egyes minisztériumokban, hogy ez az állapot lehetőleg korlátoztassék. Az azonban, hogy ez véglegesen és teljesen megszüntettessék, mégis csak túlságos követelés volna, mert méltóztassék elhinni, hogy igen sok nagyon képes fiatal em­ber, a ki anyagilag ugy van szituálva, hogy nincsen rászorulva, a tisztviselői fizetésre, kérve kéri a kormányt, hogy alkalmaztassák, hogy ez átlal alkalom adassék neki praxist szerezni és olyan képzett fiatal emberek jelentkeznek, a kiknek az adminisztráczió részére való meg­szerzése valóságos nyereség. Ezeket tehát ki­zárni csak azért, mert véletlenül nincsenek üres állások, azt hiszem, az adminisztráczió érdeké­ben nem állana. (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon.) A fődolog ennél, t. képviselőház, az, hogy a gyakorlat ne menjen túlságba és én biztositha­tom a t. képviselő urat, hogy e tekintetben az irányzat megfelel annak az intencziónak, a melynek ő felszólalásában kifejezést adott. Ezen megjegyzések után kérem a t. kép­viselőházat, hogy méltóztassék a javaslatot el­fogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) (Az elnöki széket Jakabffy Imre alelnök fog­lalja el.) Elnök: A tanácskozás be van fejezve, kö­vetkezik a határozathozatal. A kérdés az: elfo­gadja-e a ház a tárgyalás alatt lévő törvény­javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául; igen vagy nem ? Felkiáltások: Igen! Nem.') Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Meg­történik.) Kijelentem, hogy a ház a törvény­javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás és pedig először a czim. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét; észrevétel nélkül el fog ad­tatik. Olvassa az első szakaszt.) Elnök: Az előadó ur kíván szólani. Neményi Ambrus előadó: T. ház! Minthogy a második szakaszban a királyi udvartartás költ­ségei nem 11.300,000 koronával, hanem a régi összeggel, t. i. 9.300,000 koronával lesznek beál­litandók, önként értetik, hogy itt az összegezés­nél két millió koronát le kell ütni. Bátor vagyok tehát indítványozni, hogy a rendes kiadásoknál 998.089,580 korona helyett 996.089,580 K té­tessék. Elnök: Kivan valaki a szakaszhoz szólani ? (Nem!) Minthogy szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház az első szakaszt eredeti szövegzésében, szemben az előadó ur által tett módosítással, t. i. hogy a rendes kiadások összege 2 millióval kevesebbre tétessék? Nessi Pál: T. ház! Ismételten kérjük az elnök urat, ne méltóztassék a kérdést ilyen formában feltenni. Ne méltóztassék a kérdést

Next

/
Oldalképek
Tartalom