Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-406

406. országos ülés 1904 márczius 21-én, hétfőn. 265 hogy ezen hadsereg számára ujonczot nem adhatunk és nem adunk; nemcsak a hadsereg számára, hanem ezúttal kénytelenek vagyunk megtagadni a honvédség számára kért ujonczokat is. Méltóztatik tudni, t. miniszter ur, hogy a függetlenségi párt álláspontja mindig az volt, hogy a közös hadsereg számára kért ujonczokat megtagadta, de igenis, megadta az ujonczokat a honvédség számára mindaddig, a mig meg volt az a reménye, hogy a honvédség lesz az a mag, a melyből a nemzeti érzelem ki fogja fejleszteni a magyar hadsereget, de azon percztől kezdve, a midőn a t. miniszter urnak az elődje a honvédséget bekebelezte a közös hadseregbe, a vezérkart egyesitette a közös vezérkarral és megrontotta a honvédség szellemét, ugy hogy a honvédséget ma nem lehet büszkén magyarnak nevezni, a honvédségnek mi egyetlen egy ujonczot sem szavazunk meg. A t. honvédelmi miniszter ur nem rég tagja a magyar törvényhozásnak. Gondoljon vissza, olyan régi idő volt az, midőn a 48-as ünnepek alkalmával Aradon és egyebütt is a honvédség ki volt vezényelve, hogy a 48-as honvédeknek a kegyelet adóját lerójja. Megengedi ma a miniszter ur, hogy a honvédség elmenjen a 48-as hős honvédeket ünnepelni? Ugy-énem? Ez mutatja, hogy a szellem megromlott, az ilyen szellemű honvédségnek ujonczot megadni nem fogunk soha. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nagy érdemekre tenne szert nemzeti szempontból a t. honvédelmi miniszter ur, hogy ha a honvédségbe bevinné a nemzeti szellemet, hogy a honvédség az legyen, a mivé alapitói akarták tenni: magyar honvédség. Miután pedig ezt eddig elérni nem sikerült, pártom nevében jelentem ki, hogy a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor; T. ház! Az imént volt szerencsém határozati javaslatomat az ujonczmennyiség megállapításánál bővebben indokolni. Most ezt nem ismétlem egész terjedelmében, hanem csak rámutatok, hogy olyan törvényjavaslatot, mely a törvényekkel ellenkezik, a fennálló törvények betűjébe és szellemébe ütközik, meg nem szavazhatunk. Elő kellene sorolnom mindazokat a múltbeli bűnöket, melyeket a túloldal által támogatott kormányok elkövettek, és melyeknek követménye az, hogy Magyarországnak ma is olyan közös hadserege van, a melynek »közös« czime is egy nagy hazugság, mert az nem közös, hanem osztrák. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Annak a nyelve osztrák, német, annak a jelvénye osztrák, katonai törvénye osztrák, tehát a ki azt mondja, hogy abban az 1867-iki törvény értelmében kimondott paritás érvényesül, az egy nagy hazugságot mond. Ha van valami, a mi a paritást megtagadja, akkor az a ma fennálló hadszervezet, a melyből teljesen ki van irta a magyarKÉPVH. KAPLÓ. 1901 —1906. XXIII. KÖTET. nak nemcsak nyelve, nemcsak czimere, nemcsak érzése, hanem még történeti emléke is, mert az az oktatási irány, melyet a közös hadsereg folytat, az egyenes megtagadása a magyar állam múltjának, Magyarország dicsőségének. Ezen hadsereg részére egy ujonczot meg nem szavazunk. Ismeretesek azok a feltételek, a melyek alatt én ós barátaim kívánunk egy ujonczjavaslat benyújtását. Az ujonczmennyiség mcgállapitásánál elmondottuk, hogy egy hadsereg részére, a mely hadsereg magyar hadsereg, a melynek vezérleti és szolgálati nyelve a magyar, czimere és zászlója magyar, melynek büntető törvénykönyve magyar, a melynek katonai nevelő-intézetei a magyar földön magyarul intéztetnek, azok részére mi az ujonczjutalékot készek volnánk megszavazni. De mig ez meg nem történik, mi azt a törvényt meg nem szavazzuk, a törvényjavaslatot pedig visszautasítjuk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. házat: kiván-e még valaki a tárgyhoz hozzászólani ? (Nem!) Ha tehát senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter ur kivan nyilatkozni. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! A Nessi Pál t. képviselő ur által hozzám intézett kérdésekre bátor vagyok igen röviden a következőkben felelni. (Halljuk! Halljuk!) A t, képviselő ur nagy sérelmet lát abban, hogy Kassáról az alreáliskolát áthelyezik osztrák területre, mert — azt mondja — ez az egyedüli, a hol magyar szellemben neveltek. Tisztázzuk ezt a kérdést. Összesen van öt alreáliskola, ebből eddig kettő volt osztrák, három pedig magyar területen. A mi követelményünk természetszerűleg az kell, hogy legyen, hogy a tisztikar a magyar csapatoknál oly arányban legyen képviselve, a milyen arányban Magyarország a véradóhoz hozzájárul, tehát a milyen arányban az ujonczjutalékot a közös hadsereg számára felajánljuk. Horváth Gyula: Mikor érjük ezt el? Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Nemsokára! Ez 43 százalék. Ez áll tehát az összes katonai képző- és nevelőintézetekre is, mert ha ugyanily arányban mennek magyar honosok ezen intézetekbe és ugyanily arányban kerülnek ki ezen intézetekből mint tisztek, akkor helyüket a közös hadsereg tisztikarában megfelelő arányban, 43°'o arányában fogják elfoglalni. Már most méltóztassék venni az alreáliskolákat. Ha három alreáliskola van magyar területen öt közül, az mindenesetre túlhaladja ezen arányszámot, a minél fogva csak igazságos és méltányos ebből a szempontból is, hogy magyar területen kettő, osztrák területen pedig három legyen. Ez a kiegyenlítés fog most megtörténni. Egy más szempontból is hozzájárul még ehhez, tudniillik az, hogy ezek az alreáliskolák, 34