Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-406

W6. országos ülés 1904 márczius %1-én, hétfőn. 263 Elnök: Szólásra nincs senki feljegyezve. Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom és felteszem a kérdést : elfogadja-e a ház a törvényjavaslat 3. § át ? (Felkiáltások: Igen ! Nem'.) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a 3. §-t is elfogadta. E szerint a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyalva és elfogadva lévén, javaslom, hogy a ház annak harmadszori olvasását a legközelebbi ülés napirendjére tűzze ki. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Félkiáltások : Igen!) Ugy ezt a ház határozataként kimondom. Mielőtt a napirendet folytatnék, az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után). Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik az 1904. évben kiállítandó ujonezok megajánlásáról a honvédelmi miniszter ur által beadott törvényjavaslat (írom. 466, 488) s azzal kapcsolatos bárom jelentés (írom. 467— 469. 489—491) tárgyalása. Az előadó ur kivan szólani. Münnich Aurél előadó: T. ház! Az imént megszavazott törvényjavaslattal az ujonczlétszám a közös hadsereg és a haditengerészet, valamint a honvédség részére az 1904. évre megállapittatott és megszavaztatott. A közös hadsereg és a közös haditengerészet részére összesen 103,100, a honvédség részére pedig 12,500 fővel állapíttatott meg az ujonczjutalók. Törvényeink értelmében ezen ujonczjutaléknak kiállítása és tényleges besorozása csak akkor lehetséges, ha a törvényhozás ezen ujonczjutalék létszámát a folyó évre megszavazta. Miután ez megtörtént, a honvédelmi miniszter ur benyújtotta azt a javaslatot is, a mely szerint az 1904. évben az ujonezok tényleg kiállitandók lesznek. A törvényjavaslat mindenben megfelel az 1889 : VI. t.-cz. 14., illetőleg 15. § ainak, a mennyiben az azon törvényszakaszok szerint a magyar korona országaira eső ujonezjutalókot erre az évre 44,076 főben kéri megállapittatni, a honvédség részére pedig 12,500 főnyi ujoneznak besorozását kéri megengedni, A törvényjavaslat 2. §-a magában foglalja azon terminusokat, a melyeken belül az ujonezozás tényleg foganatosítandó és a mely idő alatt a számbavétel ténylegesen eszközölhető lesz. Miután ezen törvényjavaslat tárgyalása késedelmes volt, ezen terminusok többé nem lesznek betarthatók és ennek folytán kérem, hogy a 2. §-t a honvédelmi miniszter ur által annak idején beterjesztendő módosításokkal méltóztassék elfogadni. Miután ezek szerint a törvényjavaslat mindenben megfelel a törvényes rendelkezéseknek, van szerencsém annak általánosságban való elfogadását ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen törvényjavaslattal egyidejűleg beterjesztette a honvédelmi miniszter ur azon jelentéseket, a melyeket talán két-három héttel ezelőtt a t. ház tudomásul vett. Ezen jelentések az 1902/1903. évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvéd egyéves önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről, továbbá az 1902,1903. szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyar ezredeiben és a m. kir. honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről, és végül az 1902. évi november 1-től 1903. évi október 31-ig a cs. és kir. közös hadseregtől a magyar kir. honvédség tényleges állományába történt tiszti áthelyezésekről szólanak. Mind a három jelentésben foglalt adatok megfelelnek azon utasításoknak, a melyek alapján ezen jelentések évente az ujonczmegajánlási törvénynyel egyidejűleg be szoktak terjesztetni, és miután nemrég foglalkozott a t. ház ezen jelentésekkel, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni s nem ismertetem bővebben ezen jelentéseket, hanem egyszerűen annak kérésére szorítkozom, hogy méltóztassék a t, háznak a törvényjavaslat elfogadásával kapcsolatban e jelentéseket is tudomásul venni (Helyeslés jobbfelöl.) és elhatározni, hogy azok tudomásvétel czéljából a főrendiházhoz tétessenek át. (Helyeslés jobbfelöl.) Rátkay László jegyző: Kessi Pál! Nessi Pál: (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldálon.) Az ujoncz mennyiségről szóló törvényjavaslattal szemben pártom megbízásából és nevében egészen röviden kívánom j>ártom álláspontját körülírni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as Kossuth párt régi tradiczióihoz híven és elvi álláspontjánál fogva ezen törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Nem fogadja el pedig azért, mert az önálló magyar hadsereget követeli és semmiféle olyan hadseregnek ujonezot nem ad, a mely nemcsak a nyelvében, hanem lényegében is a közösséget viseli magán. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen elvi álláspontunkon kivül még egyéb konkrét okunk is van arra, hogy ezúttal is ismét megtagadjuk az ujonezok megajánlását, illetőleg e javaslat elfogadását. Ezen konkrét okaink legelseje az, hogy ebben a hadseregben sem látjuk sehol a magyar nemzeti szellemnek kidomborodását; nem látjuk sehol azt, hogy a magyar fiuk a hadsereg kötelékében megmaradhatnak annak, a minek születtek, magyarnak, mert kétségtelen dolog, hogy a közös hadsereg nem egyéb Magyarországon, mint egy nagy germanizáló intézet, a mely ki akarja törölni a magyar fiúból a vele született érzést hazájához, nemzetéhez. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a kormányprogramul, a melyre a miniszter ur az imént hivatkozott, nem elégit ki bennünket és távol áll attól, hogy csak a legszerényebb igényű magyar embernek vágyait is kielégítse. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert csak egy pillantást vetve a kormány programmjára, látjuk, hogy az nagy szappanbuborék,