Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-406

256 W6. országos ülés 190b márczius 21-én, hétfőn. teszi a hű Karokat és Rendeket, hogy semminemű dolgokba az idegen nyelv he nem hozatik. Az 1790/91. évi X. t.-cz. pedig kimondja, hogy Magyarország csatolt részeivel együtt szabad ország és az egész törvényes kormányzási formát illetőleg, ideértve minden kormányszéket, tehát a katonai kormányszéket is, független, azaz semmi más országnak vagy népnek alá nem vetett, hanem saját állammal és alkotmánynyal bir. Kétségtelen mindezekből, hogy ezen törvényczikk kimondotta, hogy Magyarországon minden kormányszék, tehát a katonai kormányszék is magyar kell, hogy legyen, mert ez minden más néptől önálló és független. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hogy ez igy van, bizonyitja II. Lipót királynak az 1790/91-iki országgyűlést berekesztő beszéde is, a mely igy hangzik (olvassa) : » A hű Karok és Rendek kívánalmaira a királyi válaszomból meg fogja érteni az egész nemzet, hogy nem kevesebb gondot fordítottunk az ország, mint a királyi méltóság jogainak védelmére. A mi e szabad és alkotmányában független országnak teljesebben kifejtendő jogait illeti, mi azokat mindmegannyi járuléknak tekintjük a korona fényéhez, díszéhez és erősségéhez*. De bizonyitja Magyarország teljes önállóságát és függetlenségét az is, hogy a békekötés jogát kizárólag magának tartotta fenn, és Törökországba követett is küldött, T. ház! A most idézett, előadott és részben felolvasott törvényekkel bizonyítottam tehát azt, hogy a védelem közössége semmi körülmények között sem következtethető a pragmatika szankczióból. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Feladatomat most már ezek után az fogja képezni, hogy előadjam azt, hogy ezen két szó: ^pragmatika szankczió«, miként jött bele a 48-ikí törvényekbe. T. képviselőház! Az 1848 előtti időkben a többséget az u. n. konzervatív elem, a konzervatív párt képezte, a mely rendkívüli féltékenyen őrködött — nem ugy, mint önök a túloldalon — Magyarország alkotmányára és jogaira. A törvényalkotásoknál minden szót meghányt, megvetett, nehogy félremagyarázásokra és félreértésekre szolgáltasson alkalmat. 1848-ban azonban ezen konzervatív elem kisebbségben maradt és uralomra jutott az u. n. szabadelvű párt, a mely megalkotta a 48-iki törvényeket, megalkotta a független felelős magyar minisztériumról szóló törvényeket, és azokat szentesítés végett felküldötte Bécsbe, de nem várva be a szentesítést, már megalakult a független felelős minisztérium. A mint Bécsben észrevették, hogy a minisztérium már a törvény szentesítése előtt megalakult, késleltették a szentesítését a törvénynek, és utóbb előállottak azzal, hogy csak akkor fogják szentesiteni ezen törvényeket, ha a 48-iki törvényekbe be lesz iktatva a pragmatika szankczió. Hogy ez igy van, fel fogom olvasni ama királyi leiratot, a melyet 1848-ban 6014/214. szám alatt intézett ő Felsége a magyar országgyűléshez. Ez következőképen szól (olvassa): 0 cs. és ap. kir. Felsége nevében a fenséges főherczeggel, Magyarország és hozzákapcsolt részek főtisztelendő stb. karaival és rendéivel kegyesen tudatom: ő Felsége a hű Karok és Rendek által is helyesen kedveltnek tartott ama legszorosabb kapocsnak kellő méltánylásával, mely a pragmatika szankczió által egyesült, atyai gondoskodásra egyformán jogosított örökös tartományai közt létezik, terjesztessenek legfelsőbb jóváhagyás alá, stb. Kelt Bécsben 1848. márczius 28-án. Zsedényi Ede. Ezen királyi leirat 1848 márczius 29-én a főrendiházzal együttesen tartott országgyűlésen felolvastatván, felállott gróf Batthyány Lajos Magyarország miniszterelnöke és a következő kijelentést tette : »Fenséges főherczeg, méltóságos Főrendek, tekintetes Karok és Rendek! Ezen épen most felolvasott királyi le'rat az én meggyőződésem szerint sem a nemzet törvényes igényeinek, sem a méltányos várakozásnak meg nem felel. Minden motiváczió nélkül tehát arra kérem kötelességemnél fogva ő főherczegségét, méltóztassék hatalmas közbenjárása által ezen királyi rezolucziónak olyan módoni megváltoztatását és átalakítását kieszközölni, melynek következtében ő Felségének adott szava beváltassék, miszerint Magyarországnak egy független, felelős minisztériumot adni kíván, mert ha ez nem történnék, akkor én mind magam, mind minisztertársaim nevében kinyilatkoztatom, miszerint felelős minisztériumot elvállalni képesek nem vagyunk és arra feljogosítva magunkat nem érezzük.* Ez Batthyány Lajos volt. Igy beszélt Magyarország miniszterelnöke 1848-ban, de,hogy beszélnek a mostani miniszterelnökök? Óriási különbség van az 1848-ikiésa mostani miniszterelnökök között! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig most is igy kellene beszélni és akkor eredményt érnénk el ugy, mint a következőkből fogjuk látni, Batthyány Lajos is eredményt ért el. Batthyány felszólalására István főherczeg, Magyarország nádora a következőképen felelt: ^Méltóságos ós főtisztelendő Főrendek, tekintetes Karok és Rendek! A mostani komoly és nagyszerű pillanatban, midőn Magyarország jövője döntetik el, Méltóságotok hazafiságához azon forró óhajtásomat intézem, hogy azon hivatalról, melyre általam, de nemcsak általam, de az egész ország és az egész nemzet bizalma által fel vannak hiva, ne mondjanak le. En itt e helyen ünnepélyesen szavamat adom, hogy ő Felségének azon észrevételeket, a melyeket a felelős miniszterek velem közölni szívesek lesznek, a mint mondám, szavamat adom, hogy én azokat ő Felségének nemcsak felterjesztem, de ő Felségénél keresztülvinni is fogom. Még csak