Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-405
252 W5. országos ülés Í90í márczius 19-én, szombaton. hogy ha sorsjegyet vásárol, azt ki is fogják húzni, vagy hogy ha kihúzzák is, a legnagyobb nyercménynyel fogják kihúzni, ép ugy igen erős képzelőtehetség kell ahhoz, hogy azt higyje valaki, hogy ha ő zuglói kocsira ül fel, akkor csakugyan a Zuglóba fog kijutni. Természetes és mesterséges akadályok esnek közbe. Ha valaki szerencsésen elérkezik a Osömöriés az Aréna-uthoz, a hol az áramváltás történik, ott ki van téve annak, hogy vagy az előtte haladó bocsinak hajója rossz, vagy az egész kocsi rozoga, vagy azon kocsi hajója, melyen az illető maga utazik, hasznavehetetlen. Ennek természetes következménye azután, hogy próbálgatják helyreigazítani azt a hajót, ha lehet, ha pedig nem lehet, akkor a következő kocsik közül az, a melyik jó, kifelé tolja a rossz kocsit, addig, a meddig tolja. (Derültség) Ha t. i. tolatás utján megérkezik egy kocsi a Gizella útra, megtörténik, hogy a kocsirendező egyszerűen kiszállást parancsol, és ez ellen nincs appelláta. Ezen vonal végállomása ugyan a Zuglóban volna, de az állóhely megszüntetése után a társaság czélszerübbnek találta a kocsirendezőt a Gizella- útra helyezni, ugy, hogy a Gizella-uton levő kocsirendező azután óráját kezében tartva mondja meg, hogy a Zuglóból az a kocsi hány órakor indult el. — Szemtanuja voltam annak, hogy télviz idején egy iskolásgyermekekkel megrakott kocsiból hóban és esőben kiszállitották az összes utasokat, s ott várakoztatták hosszú időn keresztül. A Gizella-uttól a czeglédi vasút átjárójáig egy vágány vezet, pedig a közbeeső terület legnagyobb része a budapesti közúti vasút tulajdonát képezi. Be kell tehát várni, mig a szemközt jövő kocsi vagy kocsik beérkeznek. Ezt az időveszteséget tetőzi azután a vasúti átjárónak gyakori elzárása, a mi nem csoda egy oly nagy forgalmú vasútvonalnál, mint a czegléd-szegedi vasút. Az azonban méltánytalan, hogy sokszor szükségtelenül korán zárják el a sorompókat, valamint az is helytelen, hogy naponta több izben lokcmotivok robognak keresztül a csömöri-uti kereszteződésnél s tartják fenn a közúti vasút különben fem gyakorta közlekedő kocsijait. Nem akarok hosszadalmas lenni, azért csak rámutatok arra, hogy egy ilyen képtelen körforgalom a közönség igényeit ki nem elégítheti, mert csaknem lehetetlenség, hogy egy kocsi, a melynek egyetlen fordulójához normális körülmények között 3 óra 50 percznyi idő szükséges, ilyen hosszú utat kifogástalanul és késedelem nélkül futhasson be. Ez az oka annak, hogy igen gryakran 8 —10 kocsi szalad közvetlenül egymás után, mig máskor ismét negyed és fél órákat kell várni egy kocsi indulására. További sérelem az is, hogy a Zuglóból, a hol sok a munkás, kik a városban keresik kenyerüket, ezek a munkások a közúti vasúttársaság vonalát igénybe sem vehetik, mert az első kocsi csak 6 órakor indul, a mikor már a munka kezdődik. Ez a társaság, a mely ellen még igen sokat hozhatnék fel, ugy látszik, félreismeri a saját kötelességét s alárendeltnek tartja a közönség érdekét. Kénytelen voltam pedig ezeket a dolgokat idehozni, a közvélemény elbírálása alá bocsátani, mert eseteket tudok felhozni, hogy a fővárosi tanács még konkrét beadványban foglalt és többszörösen sürgetett panasz elintézését is halogatja s intézkedésében különben sem szokott köszönet lenni. Pedig ezt a zugló-csömöri-uti körforgalmat még a tanács sem tartja megfelelőnek, a mint ezt hivatalos sajtóközleményben kijelentette. Hát én nem várok sokat ott, a hol a polgármester szalonkocsit fogad el ettől a közúti vasúttársaságtól a czinkotai vonalon, hogy mátyásföldi nyaralójából a fővárosba bejárhasson. Tartózkodom attól, hogy a miniszter ur jóakaratát kétségbevonjam; a következmények meg fogják azt mutatni. Ámde közeledik az idő, midőn a zugligeti és svábhegyi forgalom megnyílik, a társaság kocsiparkja még most is hiányos s az állóhelyek megszüntetésének egyedüli eredménye ez idő szerint a személyzet túlterhelése. Ezeket kívántam a miniszter ur figyelmébe ajánlani és kérem ezek tekintetében sürgős intézkedését. Az interpelláczió a következő (olvassa): Interpelláczió a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a budapesti közúti vasut-társaság vonalam a közlekedés megbízhatatlan ? 2. Van-e tudomása, hogy a most emiitett társaság az állóhelyek megszüntetése folytáu szükségessé vált személyzeti és kocsitöbbletről mindeddig nem gondoskodott? 3. Van-e tudomása, hogy a kiadott menetrendben megszabott menetidőket be nem tartja? 4. Végül a budapesti közúti vasút-társasággal kötött szerződés alapján megengedhetőnek tartja-e a miniszter ur, hogy a bérlet és bérletcserejegyek árát a társaság önkényüleg felemelje, hogy a bérletjegyek kiadását tetszése szerint megtagadja, a bérletjegyek használatát tetszése szerint korlátozza? 5. Szándékozik-e a miniszter ur mindezekről tudomást szerezni és a visszaéléseket sürgősen orvosolni? (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a kereskedelemügyi miniszter úrral. Más interpelláczió nem lévén, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 pereskor.)
