Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-405

4-05. országos ülés 1904 márczius 19-én, szombaton. 247 Gabányi Miklős: Köszönjük ezt a mamelu­koknak! Szederkényi Nándor: Vigyék el önök ennek a dicsőségét, mi nem osztozunk benne. Mi az ellen tiltakozunk. Legyen a mai kor dicsősége az önöké! Mi fájdalommal nézzük ezt és véde­kezünk a jövő nemzedékkel szemben, hogy okai nem vagyunk, mert mi nem tehettünk többet. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. ház! Alig várta a t. kor­mány, hogy az obstrukcziónak vége legyen . . . Szederkényi Nándor: Engedelmet kérek, határozati javaslatot is óhajtok benyújtani. (Fel­kiáltások jobbfelöl: Most már beszédközben nem leheti Bal felöl: Be Tcell adni! Olvassa): Elleninditvány. Jelen törvényjavaslat vissza­utasittatik, mert oly 'közös hadsereg részére ter­vezi az ujonczlétszám megállapítását, mely nem felel meg sem az 1791. évi X. t.-czikkben biz­tosított önálló államiság feltételeinek, sem az 1848-iki törvényekből folyó önálló hadseregre vonatkozó nemzeti követelményeknek. Sőt az 1867. évi XII. t.-czikk 11,, 12., 13., 14. szakaszait is megsérti, midőn e szakaszok­ban körülirt magyar hadsereg konkrét állagát eltünteti, s a közös czim alatt osztrák jelvény, s német vezényleti és szolgálati nyelvvel bíró egy­séges osztrák hadseregbe olvasztja, ősi alkotmá­nyunk hadszervezeti intézményének kiáltó meg­rontására, államiságunk örök veszélyére. Mert az 1867. évi XII. t.-czikk 11. §-a a magyar hadsereget, tehát mint önálló magyar intézményt, mondja az egész hadsereg kiegészítő részének, melynek egységes vezényletét, vezérle­tét és belszervezetét ő Felsége által intézendő­nek ismeri el, mely elismerésben sem beolvasz­tás, sem a magyar hadsereg önálló állagának megszűnése nem foglaltatik, a mit igazol a nyomban következő 12. szakasz, mely napfény­világossággal írja elő, hogy a magyar hadsereg, — tehát nem közös hadsereg — kiegészítésére vonatkozó ujonczilletékügyet ugy a törvény­hozás, mint a kormányzat terén az ország ma­gának tartja fenn. Jelen törvényjavaslat tehát, midőn közös hadsereg részére kívánja az ujonczjutalék meny­nyiségének megállapítását, egyenesen az 1867. évi XII. t.-czikk 12. szakaszába ütközik. A ja­vaslat tehát visszautasítandó, s a kormány uta­sittatik, hogy az 3 867. évi XII. t.-czikk 12. szakasza értelmében a magyar hadsereg részére nyújtson be ujabb javaslatot, melyben a követ­kező feltételek soroltassanak fel: A magyar hadsereg szolgálati és vezérleti nyelve a magyar. Jelvénye a magyar czimer és a magyar nemzeti zászló. A szolgálati idő két évre szállíttatik le. A büntetőtörvény nyelve a magyar. A katonai nevelőintézetek a magyar had­sereg részére az országban helyeztetnek el, s az oktatási nyelv a magyar. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy miután Szederkényi képviselő ur beszéde elején tényleg jelezte, hogy egy, az előtte szólóé­tól eltérő határozati javaslatot fog benyújtani és csak feledékenységének tulajdonitható, hogy Molnár Jenő képviselő ur beszédének megkez­dése után vette észre tévedését, ebből preczedeus a jövőre nézve nem alkotható, mert a ház­szabályokkal nem egyezik meg, hogy egy szónok felhívása után bárki is határozati javaslatot adhasson be. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát tisztán csak ezen tévedésre való tekintettel vélem a határozati javaslatot utólag elfogadhatónak, (Helyeslés.) Ráikay László jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. báz! Előre is kijelentem, hogy hozzájárulok Bakonyi t. képviselőtársam határozati javaslatához, és a mennyiben ez el nem fogadtatnék, elfogadom Szederkényi Nán­dor t. képviselőtársam határozati javaslatát, (Az elnöki széket Jakábffy Imre foglalja el.) A kormány alig várta, hogy az obstruk­cziónak vége legyen, hogy a ház ismét munká­hoz láthasson. S mivel kezdtük meg a munkát ? Azzal, hogy megszavaztuk az ujonczjavaslatot, a felhatalmazási törvényt, most jön az 1904. évi ujonczkontingens megállapítása, majd azután az 1903. évi költségvetés, szóval: mindazok a törvények, a melyek nem hogy valami eredményt szülnének, hogy valami hasznot hoznának az országnak, hanem folyton és folyton terheljük vele az országot. Erre a munkára siettetni minket, azt hiszem, nem volt semmi néven nevezendő indoka a kormánynak más, mint az, hogy akkép vállalkozott a kormányra, hogy ezeket a javaslatokat keresztülvigye, tehát senkinek másnak nem állott érdekében, hogy ezek a javaslatok minél előbb törvényerőre emel­kedjenek, mint a t. kormánynak. Mert azt csak mindenki be fogja látni, hogy adó nem fizetés­ben egyetlen egy polgár sem merülhet ki, és hogy nem nagyon siet, hogy azt a normális körülményiek között is igen nagy szolgáltatást, a melyet az állam részére kivannak tőle, az állam czéljaira befizesse. Hiszen jól tudjuk azt, hogy egy államnak vannak szükségletei, a me­lyeket fedezni kell, hogy szüksége van katonára is az államnak. Igen, de más államokban ezek a szükségletek más-más irányban azután vissza­jönnek és a közforgalom tárgyait képezik, az ország lakosságának van belőle valami előnye. Katonasága, katonája a saját állami czéljainak elérésére szolgál, és mint élethivatás majdan egy nagy részét az állampolgároknak beszívja ma­gába és elhelyezi ott is, mint más gazdasági téren, mint más foglalkozásoknál. De nálunk nem igy van, mert hiszen a hadseregnél a ma­gyar tisztek, mint tudjuk, igen kis számban

Next

/
Oldalképek
Tartalom