Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-403
403. országos ülés 1904- márczius 17-én, csütörtökön. 209 előny, mind átruházandó az államra; a ki a hazát is csak az államban látja; a ki a nemzetet is csak az államban keresi: az természetesen csatlakozni fog ahhoz a kormányhoz, a mely a maga elvének, ennek a hatalomnak teljes mértékben, majdnem azt mondhatnám, abszolúte kifejlődését tekinti czéljának. Azután ismét abból a feltevésből kiindulva, hogy én szabadelvű vagyok, kérdem, hogy ezt az államhatalmat hogyan fogja ő alkalmazni és értékesiteni ? A köztéren és annak különböző ágazataiban egy szisztéma uralkodik, a melyet liberalizmusnak szokás nevezni. Ennek azonban nagyon sok ága van. Ez vonatkozik a kultúrára, tanításra, vonatkozik a belügyi kormányzatra, vonatkozik az igazságügyre, vonatkozik még a pénzügyekre is, sőt a pénzügyi szervezetben a szabadelvüségnek egy egészen különös mértéke és egészen különös szervezete van. A ki magát ezen a liberalizmusba beleélte, a ki felfogta azt, hogy ennek a liberalizmusnak micsoda következményei vannak, hogy az képes boldogítani ós gazdagítani egyeseket és társulatokat, hogy az képes uralkodni, hogy az képes a tömegeket is megnyerni jelszavaival, a ki tehát ettől a liberalizmustól át van hatva és nem látja, vagy nem akarja látni, hogy a történeti fejlődés évtizedeken át meghaladta ezt a liberalizmust, és hogy a mai társadalom, a mai állam feladatai többé annak a régi liberalizmusnak keretébe nem szoríthatók, a ki ragaszkodik ahhoz a liberális hagyományhoz, a melyben a t. miniszterelnök ur, saját modása szerint, az elődöknek csak utóda, noha egyéniségének fentartásával: természetes, hogy az át lévén hatva a liberalizmus eszméjétől, s annak rendszerétől, csatlakozik ahhoz a férfiúhoz és ahhoz a kormányhoz, a melyik azt mondja: ezt a harmincz esztendő óta itt uralkodó rendszert én minden áron, minden módon fentartom és folytatom bármely eszközzel, bármely áldozattal mindenkivel szemben is. Itt van tehát egy nagy eszme, egy nagy uralkodó elv; én ugy hivom, hogy a király, a miniszterelnök ugy nevezi, hogy a korona, az osztrákok ugy nevezik, hogy a császár. Ezen uralkodó princzipum tengelye a magyar államjognak, a magyar államiságnak, tengelye a magyar nemzet szupremácziájának; más államformát itt sem törvényesen nem ismerünk, sem nemzeti szempontból el nem képzelhetünk: minden más államforma veszedelmet hoz a magyarságra, tehát ez a királyi elv az országok születése óta a legfőbb uralmi elv. Már most gr. Tisza István egyénisége egy uralkodó,. hatalmas és hatalomra törekvő egyéniség lóvén, misem egyszerűbb annál, mint hogy ő a nálánál is hatalmasabb uralkodó elvhez, ahhoz a királyi elvhez csatlakozott és azt mondotta : én a magam hatalmát összekötöm ennek a másik tényezőnek, a koronának a hatalmával; KÉrvn. NAPLÓ. 1901 —1906. xxm. KÖTET. én szolgálom azt a koronát és az a korona jutalmaz engem. Ne méltóztassék ezt a szót: »jutalom«, félreérteni. Nem czélozok én itt rendjelekre, elég neki az Olaf-rendjel; (Derültség a baloldalon.) ő sokkal nagyobb ambicziókkal bir, semhogy csecsebecsék után induljon. A királyi csecsebecsék jók lesznek az ő ilyenekre hajló barátai kielégítésére. De a párt —• most az én pártom — a szabadelvű párt azt mondja: ez a királyi hatalom a szabadelvű pártban találja meg a — hogy is mondta Tisza Kálmán mindig — »a konszolidáczió elemét*, ebben a szabadelvű pártban van meg a kormányzati princzipiumnak folytonossága, és ennek folytán én ragaszkodom a szabadelvű párthoz, bárhogyan is változzanak a körülmények, bárminő változó minisztériumokkal. Ez a többség, ez kell a koronának, különösen azokban a viszonylatokban, a melyeket ő magára nézve ez idő szerint nagyon becseseknek tart a hadsereggel, az osztrákokkal való viszonylatokban. Miután a korona tapasztalás szerint így gondolkozik, hasonló módon gondolkozik természetesen a szabadelvű párt is, a mely azt mondja: »Ha nekem egy olyan, az állam csúcsán álló alkotmányos döntő tényező jő segítségemre, mint maga a király, akkor én megörökítve látom az én uralkodásomat; akkor én épen olyan elmozdithatatlan tényező vagyok ezen államban, mint maga a király, természetes tehát, hogy ahhoz a királyi hatalomhoz ragaszkodom.* így jő létre, nem ugyan egy irott szövetség, de egy valóságos egyetértés, a mely a szabadelvű pártnak biztosítja Magyarországon a többséget, a kormányzást, és viszont biztosítja a koronának, a királynak azokat az institucziókat, a melyek részére az összbirodalom szempontjából szükségeseknek látszanak, és a szabadelvű párt ugy a hadsereg kérdéseiben, valamint a vámkérdésekben ; ugy a delegáczionális tárgyalásokban, valamint a közös miniszterek ilyen vagy amolyan közös politikájában, mindenben és mindenütt szolgálatokat tesz részint törvényekben, részint vér-, részint pénzáldozatokban, avagy az alkotmánynak ilyen vagy amolyan magyarázata, félremagyarázása, ilyen vagy amolyan kezelése és több-kevesebb engedékenység utján (Ugy van! balfelöl.) és szolgálatot tesz annak a királyi hatalomnak még magasabbá, még erősebbé tételére. (Ugy van! hatfeléi.) Hogy ez viszont biztosítja a kormányoknak az uralkodó bizalmát, azt természetesnek találom. Hogy ez egyszersmind a szabadelvű pártnak érdeke, azt konstatálom. De hogy az ország érdeke volna, hogy ez a nemzet érdekével is mindenkor találkoznék : ezt legyen szabad kétségbe vonnom. (Ugy van! balfelöl.) Ismét gróf Tisza Istvánra térve vissza, ugyan kinek a képviselője ő ott abban a székben? Nem annak a királyi hatalomnak-e, a melynek czéljait az imént vázoltam ? 0 annak 2?
