Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

204 W3 országos ülés 1904 márczius 17-én, csütörtökön. Kérem, ne tessék feleselgetni! (Nagy zaj a haloldalon.) Lovászy Márton: Mi meg kikérjük az ilyen hangot! (Ugy van! TJgy van! a haldalon,) Elnök: Elrendeltem a ház tagjainak megszámlálását, tehát méltóztassanak csendben lenni, Endrey Gyula és Dedovics György jegyzők (megszámlálják a ház tagjait). Elnök: A jegyző urak jelentése alapján a ház tanácskozásképes. .Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, folytassa beszédét. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (HalljuJc! Halljuk! a baloldalon.) A mint beszédem első részéből már kitetszik, az én mai felszólalásom kettős irányzatot követ. Egyik része birálat a inai politikai helyzetre vonatkozólag, másik része pedig — ós beszédem egész alapgondolata — arra vonatkozik, hogyan lehet életképessé, akczióképessé tenni és megerősíteni a függetlenségi politikát Magyarországon. (Halljuk! Halljuk! a hátoldalon.) Én, t. képviselőház, a magam egész gondolkozásának menetében keresem az utakat és módokat nemcsak arra, hogyan szerveztessék a függetlenségi párt, hogyan legyen akczióképes, hanem arra nézve is, hogy hogyan gyűjtsön a nemzet elegendő erőt, a melylyel ezt a nagy,harczot megvivni és folytatni képes legyen. Es itt, t. ház, akár ellentétbe jutok az én pártfeleimmel, akár nem, az engem egyáltalában nem fog befolyásolni. A mit a függetlenségi politika czéljaira nézve szükségesnek és hasznosnak találok, azt is megmondom, a mi hibát találok, azt is őszintén megmondom; ha magam hibáztam, azt is beismerem, mert őszinteség és egyenesség nélkül nem lehet Magyarországon nagy eredményeket elérni, nem lehet becsületes irányzatot megteremteni. Igazságot keresünk és az igazságnak megfelelően kell, hogy cselekedjünk is és a szerint éljünk. Hát, t. képviselőház, igenis nagy hibák vannak a kormányzat terén, de nagy hibák vannak a függetlenségi politika terén is, és ezek a nagy hibák jórészben onnan keletkeznek, hogy a függetlenségi párt megalkotta a maga programmját, de sohasem alkotta meg és sohasem gondolta végig, hogy ezt a programmját hogyan fogja keresztülvinni, és ha végiggondolta is a maga egészében és szervezetében, azt az alapvető munkát, a melynek meg kell előznie a függetlenségi programm keresztülvitelét, gyakorlatilag sohasem érvényesítette. T. ház! Én egy politikai pártnak feladatát, a mely ilyen nagy változást akar előidézni, a mely a nemzetet, a magyar fajt és államszervezetet a német érdekkörből kikapcsolni és az önálló fejlődés útjára akarja terelni, nemcsak abban keresem, hogy politizáljon és mint politikai párt egynéhány mandátummal többet szerezzen, hanem abban — mint minden más pártét is — a mi czélját egyedül képezheti: növelni a nemzet erejét nemcsak anyagiakban, de erkölcsiekben és intézményekben is, és ezen megnövelt erőt czéljaira szervezni. A harmadik feladat: ezen szervezett erővel ellentállni mindennek, a mi az ő politikai irányzatával ellentétes; a negyedik feladat: megvalósítani ezen szervezett erővel mindent, a mi az ő politikai irányzatában benne foglaltatik. Ezen négyes irányú működésnek az alapvető munkától, az erőgyűjtéstől, a forrásoknak felkeresésétől a czélok megvalósításáig egy egységes szerves egésznek kell lennie: csak ezen utón valósitható meg minden czél, sőt csak ezen az utón haladhat a nemzet egyáltalában előre. Itt ezen az oldalon, de a többi pártok részéről sem fektettek az alapvető munkára sohasem súlyt, az alkotási munkát pedig sohasem végezték kellőképen. Legelső kötelességünk nekünk, a kik a magyar faj nagyságáért dolgozunk, hogy a hitetlenség ezen rettenetesen romboló, pusztító korszakában a nemzetben a hitet ientartsuk. Elsősorban hite kell, hogy legyen a nemzetnek és ehhez az szükséges mindenekelőtt, hogy vezetői teljenek meg hittel; hittel az iránt, hogy programmjuk nemcsak lehetséges és czélszerü, hanem az egyedül üdvözítő és megváltó politikai rendszer a nemzet életében és mert azt keresztülvihetőnek is tartják, azért ezen czél érdekében minden lehetőt el kell követniök. Valamint az apostolok vérpadra mentek, valamint a magyar nemzet szabadsághősei is elvérzettek ezen eszmékért: épen ugy át kell hatva lennünk nekünk is annak tudatától, hogy ölbe tett kézzel ezt a czélt elérni nem fogjuk, hanem csak akkor, ha lelki erőnk és hitünk oly erős lesz, hogy a legerősebb akczióktól sem fogunk visszariadni. Ez a függetlenségi politika első lépése. A második az, hogy a magyar társadalom függetlenségét teremtse meg, mert mindaddig, a mig a társadalmi szervezet ennek a czélnak meg nem felel; a mig a társadalmi szervezet függetlensége meg nem valósittatik és mig a magyar társadalom nemcsak megengedi az ellentétes irányzatokat, hanem idegen érdekektől, idegen gondolatköröktől, irányzatoktól és czéloktól telittetik: addig nem lesz meg ezen függetlenségi politika egészséges alapja. A. magyar társadalmat valóban magyarrá kell tenni, és a magyar társadalmat erőssé kell nevelni. Ez a második lépés. A harmadik: megteremteni a magyar faj és nemzet anyagi függetlenségét, mert a mig anyagiakban erősek nem vagyunk, addig állami szervezetünk, ha független volna is, minden órában összeomolhatik, mert a mi nem erőn épült fel, az nem is képviselhet erőt, akárhány törvénybe is van függetlenségünk beleiktatva. így az 1790:X. t.-cz.-ben, valamint számos más törvényben is el van ismerve az a függetlenség, de a tények mégis ennek ellene szólnak, mert sem társadalmi, sem állami szervezet, sem faji erő annak alapjául nem szolgál. Ha hittel telik meg ez a párt; ha