Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

402. országos ülés 1904 (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A mi küzdelmünk tehát nem volt meddő; ez a küzdelem volt az a mesebeli madár, a mely ott fenn, az érintetlen magasságokban, ott fenn, a mozdulatlan begyormon megrúgott egy hópelyhet, és az, mire végiggördült a begy gerinczén, latinává nőtt. Hogy ez a madár nem birta soká fenn a magasban, bogy fáradt szárnyaival végre is leszállt megpihenni, azon nem csodálkozom, mert biszen ez csak az első, erőtlen kísérlet volt, bogy a véderőben a magyar nemzeti szempontot, legalább részben, érvényre emelje. Ez szárnypróbálgatás volt most, mely után következni fog, azt hiszem, egy kitartó, nagyobb és erőteljesebb akczió is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen, t. ház, hiába is akarnók ezt a kötelességet mi feladni, nem tudnánk többé tőle eltérni, mert par la force des choses, az eseményekben rejlő kényszerítő erő hatása alatt jutunk arra, hogy ezt a nemzeti politikát minden irányban fejleszszük és képviseljük. Kötelezve van pedig erre a parlament az után az országos mozgalom után, a mely itt a múlt évben az egész hazában megmozdította a polgárok lelkiismeretét, a kik formulázták is minden tekintetben nemzeti igényeiket. Csak a debreczeni szabadelvű pártnak határozatára utalok, a melynek formuláját a többi kerületek mintának tekintették és kérvényeikben a többi kerületek is határozottan kijelentették, hogy a kiegyezés alapelvét érvényre akarják emelni minden tekintetben; s ez az alapelv a paritás. (Ugy van! balfelöl.) Felsorolták taxatíve, először, bogy a szolgálati és vezényleti nyelv bizonyos batáridőhöz kötve megmagyarosittassék, másodszór, hogy magasabb katonai iskolák állíttassanak, harmadszor, bogy Magyarországon a katonai iskolák tannyelve magyar legyen, negyedszer, hogy a magyar közjognak megfelelő czimer, zászló és jelvények használtassanak, ötödször, bogy a magyar honosságú tisztek áthelyeztessenek, és végül a katonai büntető törvénykönyvnek olyan reformja hozassák be, a mely megfeleljen nemcsak a modern jogelveknek, hanem megfeleljen a magyar tárgyalási nyelvnek is. Micsoda tapssal, micsoda lelkesedéssel ünnepelte akkor nemcsak az egész ország, hanem még maga a parlament is eme kérvényeket és eme küldöttségeket! És önök között, a szabadelvű párton nem akadt egyetlenegy ember sem akkor, a ki felállt volna és kijelentette volna a ház szine előtt, hogy a kérvényben felhozott pontok nem képezik a párt programmját, azokkal önök nem azonosak; sőt Kecskemét hires városának hires képviselője maga vezette a küldöttséget a parlament elé, a hol kijelentette, hogy ezen pontok mellett állást foglalnak és kérik ezeknek megvalósítását. Lengyel Zoltán: Kilépnek, hogy ha nem valósul meg! Hock János: Nekem is volt ez idő tájban márczius 16-án, szerdán. 187 alkalmam beszélni egy magasra ngu kormánypárti államtisztviselővel, a ki azt mondotta: Uram, eddig csak a szavazásnál voltam kormánypárti, máskor letagadtam; most a debreczeni kérvény után büszkén vallom magamat kormánypártinak. Vájjon a páríéletnek ezt a duzzadó önérzetét hogyan voltak önök képesek kitépni saját választóik szivéből, hogyan lehetett őket ismét az elvi meggyőződés álláspontjáról abba a kényszerhelyzetbe hozni, a hol szavazataiknak ezentúl ismét csak formai értéke lesz, mert a szivüket nem adják hozzá? T. ház! A legkevesebb, a mit ezek az ünneplő küldöttségek, ezek a vidéki szabadelvűpárti körök elmondhatnak, az, hogy ők bizony ezzel a mozgalommal be vannak csapva. Beleugratták őket egy olyan hazafias mozgalomba, a melyet azután idővel leszereltek, a melyet idővel nekik is cserben kellett hagyniok. Még csak elég időt sem adtak hozzá, hogy a vidéken a frontváltoztatásnak legalább a látszatát megmenthessék és tisztázhassák. Hogy egy régi adomának szavaival éljek, bizony olyan helyzetben vannak ezek is, mint azok a czigányok, a kik az uri házban véletlenül a czipő-tisztitót itták, sorba kézről-kézre adták az üveget és az utolsó mondta végre: Ha már igy vagyunk, együnk hozzá egy kis kefét is. (Derültség.) Bizony itt a mozgalmat megindítottuk, az országban az a mozgalom terjedt, mindenütt a hazafias lelkesedésnek tüzét hintettük szét és nemcsak az ellenzék foglalt egyértelmüleg állást ezen törekvések mellett, hanem belement a szabadelvű pártnak komoly eleme is, belement addig, mig azután egy ujabb leszerelési áramlattal nevetségessé nem tettük az egész mozgalmat és nem diszkreditáltuk maga a nép előtt is azt a politikai mozgalmat, a mely őt ujabb csalódáshoz vezette. Csak egy reménynyel vigasztalhatjuk azokat a szabadeivűpárti köröket is: bogy azt a zászlót, a melyet most a porba kellett ejteníök, nem fogjuk a porban hagyni. Igenis fel fogjuk emelni, fel kell emelnie a kötelességtudó ellenzéknek és ha nem akarná is megtenni, kényszeríteni fogja őt rá, ismétlem, az eseményeknek logikája. Mindenki tudja azt, hogy rövid idő múlva ismét ide fognak jönni, hogy ujabb vagyoni és véráldozatot követeljenek ettől a nemzettől. Már most, t. ház, lehetetlennek tartom, hogy ezen uj követelésekkel szemben az ellenzék határozott álláspontot ne foglaljon. Ne foglaljon állást ama túlterhelő igényekkel szemben, a melyekért cserébe visszautasítják a nemzet minden jogos igényeit. Én nem hiszem, hogy lenne e háznak elegendő lelkiismerete ahhoz, hogy megfelelő ellenszolgáltatások nélkül ujabb terheket rakjon minden tekintetben ennek a nemzetnek vállaira. Nem hiszem, t. ház, hogy bárminő erőszakkal, bárminő paktumos politikával ezt a házban még egyszer keresztül lehessen vinni, és nem tudom megérteni, hogy minő konzekvenczia kell ahhoz, 24*