Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

Í02. országos ülés 190h- márczius 16-án, szerdán. 181 és kir. rendeletet az archívumból kikaparta és előhozta, általános meglepetéssel és csodálkozással fogadták, hogy hát még ilyen is van? Azt az állapotot, a mely a levelezések terén fennáll, a kaszárnyák német feliratait, mindezt a t. szabadelvű párt évtizedeken át őrizte. Ha tehát most mindezek megváltoznak, ez nem a t. kormánynak, nem a szabadelvű pártnak, hanem igenis kizárólag az obstrukcziónak az érdeme. (Mozgás jobbfelöl.) Engedelmet kérek, én ezt a szót nagyon komolyan fogom fel. Az obstrukczió senkinek sem lehet öröme és mulatsága. Igen szomorú jelensége ez a közállapotoknak, s arra mutat, hogy a nemzet akarata, a mely meggyőződésem szerint a szabadelvű párt legtöbb tagjának szivében szintén él mint akarat, kifejezésre itt nem tud jutni. Hogy milyen okokból nem jut kifejezésre, azzal én nem foglalkozom, de tegyék a t. képviselőtársaim a kezüket a szivükre és kérdezzék meg önmagukat, hogy miért nem juttatják kifejezésre a saját tudásukat, hogy miért nem állottak pl. a t. képviselő urak szembe a létszámemelés kérdésével, mikor azután később mégis örültek felette, hogy azt nem kell megszavazni, de ha a kormány kívánta volna és ez a párt nem akadályozta volna meg, ugy-e, hogy megszavazták volna ? Igen szomorú tünete ez alkotmányos életünknek és magában foglalja a folytonos bajok, a folytonos zavarok és súrlódások csiráját, mert hiszen, ha ez a többség határozottan sarkára állana és azt mondaná, hogy a miről mi meg vagyunk győződve, az a nemzet lelkét áthatja, a nemzetnek követelését képezi, törvényeink alapján jogos és indokolt követelés, ezt meg is akarjuk valósítani és csak olyan kormányt fogunk támogatni, a mely ezek megvalósítására kötelezi magát, s hogy ha ezt megtenné férfias, bátor elhatározással, akkor megengedem, volna egy rövid ideig, egy pár hónapig fennakadás, kormányválság, de ezen kérdések megoldásával végre kiküszöböltetnék alkotmányos életünkből az alkotmányosságnak az a folytonos meghamisítása, a mely közéletünket 67 óta állandóan jellemzi. Azok a törekvések, melyek a múlt évben a nemzetben felébredtek, azok ma is ép ugy élnek a nemzet széles rétegeinek szivében, mint a hogy éltek akkor; de ha azok megvalósítására a kormány nem vállalkozik, sőt azokkal szembe helyezkedik, akkor én azt kérdem, hogy mi lehet ennek az eredménye? Csak kettő: vagy az, hogy a kormány el fog követni mindent, hogy a nemzet akaratának megnyilatkozása elé akadályokat állítson, hogy a nemzeti akaratot elnyomja, elfojtsa, elnémítsa, vagy pedig az, hogy- a nemzet akarata egy más alkalommal újult erővel ki fog törni és ismét elő fogja idézni az államháztartásban és a kormányzatban azokat a bajokat és nehézségeket, a melyek miatt a t. pénzügyminiszter ur mai beszédében oly keservesen panaszkodott. A t. miniszterelnök urnak gazdasági programmját nem ismerjük, mert ő hangoztatni szokta ugyan, hogy a produktív téren kell végre a cselekvés útjára lépni és nem meddő közjogi vitákkal az időt eltölteni, de közgazdasági programmjának kifejtését egy későbbi alkalomra ígérte. Én tehát kíváncsian várom a t. miniszterelnök urnak ezt a közgazdasági programmját, annál is inkább, mert az én megítélésem szerint a közgazdasági kérdések soha nagyobb fontossággal nem bírtak, mint a milyennel birnak most. Én arról vagyok meggyőződve, és ha nem is ma, más alkalommal bővebben ki fogom azt fejthetni, hogy soha kedvezőbb alkalom nem volt arra, hogy Magyarország végre-valahára lerázza magáról közgazdasági tekintetben is az osztrák bilincseket és függetlenítsük közgazdasági életünket Ausztriától. Azt szokták mondani, hogy Magyarországon a politikai élet csakis bizonyos erőszakos rendszabályok mellett tartható fenn és azokat a rendszabályokat, a melyeket mi követelünk a választói jognak kiterjesztése, a választások szabadságának nagyobb mérvben való biztosítása érdekében, mindig abból a szempontból szokták visszautasítani, hogy egyrészt a nemzetiségekkel, másrészt a szoczialistákkal szemben erősebb rendszabályokra van szükség és ennek következtében a választások szabadsága olyan nagy mértékben, a mint azt mi kívánjuk, nem biztositható. Nekem az a meggyőződésem, hogy ez tökéletesen hipokrita okoskodás. Nem akarják megmondani az igazságot, azt, hogy egy olyan országban, a hol a közgazdasági élet állandóan idegen érdekek szolgálatában van tartva és a hol a hadsereg felett való rendelkezés csak látszólag és csak a forma szerint van az ország kezében, de tényleg és valósággal mindig idegen érdekek és idegen akarat szerint intéztetik, nem merik a nemzetnek a teljes szabad akaratnyilvánítást megadni és biztosítani, mert előre látják és előre tudják, hogy szabad akaratának nyilvánítása mellett ez a nemzet ugy közjogi, mint közgazdasági tekintetben azokat a bilincseket levetné magáról. Magyarország nemzeti megerősödése és gazdasági fejlődése egyformán csak akkor fog haladni, ha egyrészt a közgazdasági élet az osztrák befolyás alól teljesen függetlenittetik, másrészt a belkormányzat és a közigazgatás az eddigi kortespobtikától teljesen megszabadul. Ebben az irányban a t. miniszterelnök úrtól nemcsak nem várhatunk semmit, hanem az ő kijelentései és az ő politikai múltja nekünk épen arra adnak jogos alapot, hogy tőle annak az iránynak folytatását várjuk, a mely mindig a nemzet jogos érdekeinek idegen érdekek alárendelése mellett a nemzet akaratának kinyilvánítását, a nemzet akaratának megvalósítását akadályozta és elnyomta. Ezekből a szempontokból viseltetem én általános bizalmatlansággal a kormány iránt és