Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

176 .402. országos ülés Í904 következményekkel járhatnak. (Helyeslés a jobboldalon.) És végül, t. képviselőház, legyen szabad még az állampénztár szempontját is felvetnem. Mert habár tény az, hogy körülbelül egy esztendő óta az állam minden kötelezettségeit rendesen és fennakadás nélkül teljesiti, sőt többet is teljesít, elvállalt időközben rendkívüli terheket is —• utalok a tisztviselői fizetések emelésére — és teljesítette ezen feladatokat, elvállalta ezeket a kötelezettségeket, daczára annak, hogy az államrak két igen nevezetes bevételi forrása, az egyenes adók és az illetékek terén most bizony meglehetős hiányok mutatkoztak, s hogy mindezt megtehette, kétségtelenül az eddigi pénzügyi politikának nem ellene, hanem mellette szól: mégis, habár ma is azt mondhatom, hogy az állampénztár oly helyzetben van, hogy távol vagyunk minden fennakadástól és még továbbra is képesek vagyunk minden irányban kötelességeinket teljesíteni, (Helyeslés a jobboldalon.) mégis kénytelen vagyok konstalálni, hogy ez az állapot olyan, a mely nem normális, mert hiszen ezen két nevezetes bevételi forrásnak hiányában nélkülözi az államháztartás azt a széles és biztos bázist, a melyre alapítva van, és a mely nélkül ilyen nagy háztartást állandóan fentartani nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És itt, t. képviselőház, önkéntelenül felmerül egy reflexió, a melyet tisztán csak egy szóval akarok megérinteni. (Halljuk! Halljuk!) Az a körülmény, hogy daczára minden törekvésnek, az állampénztárt zavarba hozni és a kormányt sarokba szorítani, fizetésképtelenségbe juttatni nem sikerült, ez fényes bizonyítéka annak, hogy mennyire helytelen és igaztalan az az unosuntalan hangoztatott frázis, hogy a magyar pénzügyeknek és a magyar pénzügyi politikának alapja és egyedüli mozgató ereje az u. n. adósróf, a kényszervégrehajtás. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert hiszen látjuk, hogy egy esztendő óta az ország területén semminemű kényszervégrehajtás nem történt, és az állam mégis képes volt a maga fizetési kötelezettségeinek minden irányban eleget tenni. Gabänyi Miklős: Mert a hazafiatlanok fizettek! (Derültség jobbról.) Lukács László pénzügyminiszter: Ez egyrészről bizonyíték arra, t. képviselőház, — a mi igen örvendetes jelenség, — hogy a mi államháztartásunk ma már hasonlíthatatlanul szélesebb és biztosabb alapokon nyugszik, mint hajdanában, és bizonyítéka egy másik örvendetes körülménynek, hogy a mi népünkben az állam iránti kötelesség teljesítésének érzéke annyira ki van fejlődve, hogy azt sem frázisokkal, sem ál okoskodásokkal mindeddig lerontani nem sikerült. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselőház ! Legyen szabad most egy dologra reflektálnom, a melyet Barta Ödön t. képviselőtársam hozott fel, mintegy szemrehámárczius 16-án, szerdán. nyásként a kormány és a ház elnöksége ellen: hogy egy bizonyos jelentés, a melyet a kormány még Széll Kálmán miniszterelnöksége idejében, a törvényenkivüli állapot bekövetkezte első napján benyújtott, nincs a ház előtt, nincs kinyomatva és nem képezi az indemnitáBi törvényjavaslattal kapcsolatban a tárgyalás anyagát, holott annak természetszerűleg ezzel a törvényjavaslattal együtt kellene tárgyaltatnía. Én meg vagyok róla győződve, hogy igen t. képviselőtársam nagyon jól ismeri annak a jelentésnek tartalmát, történetét is, de miután a t. képviselőháznak tán nem minden tagja emlékezik vissza arra, legyen nekem megengedve a dolgot röviden elmondani. (Halljuk! Halljuk!) 1903. május elsején, a mikor a kormány azt látta, hogy a költségvetés, illetve a felhatalmazási törvényjavaslat még nincs megszavazva s megszavazására kilátás sincsen, kötelességének tartotta egy jelentésben számot adni a törvényhozásnak és elsősorban a képviselőháznak, hogy mit szándékozik tenni a költségvetésen kívüli állapotban. Ebben a jelentésben, hivatkozással azokra a nagy fontosságú, részint magánjogi, részint közjogi természetű feladatokra és kötelezettségekre, a melyek az államra és a kormány felelőségére hárulnak, bejelentette a törvényhozásnak, hogy kötelességének tartja az állami kiadásokat a bekövetkező időben is folyósítani és pedig nem korlátlanul, hanem mindig szem előtt tartva az 1902-ik évi költségvetési törvényt ugy, mintha az indemnit>t megkapta volna. Bejelentette továbbá, hogy ennek a feladatnak teljesithetése végett kötelességének tartja az állami bevételek biztosításáról is gondoskodni. Bejelentette azonkívül, hogy az állami számvitel rendjében semmiféle változást tenni nem szándékozik, a mit különben az állami számvevőszék is egy ehhez csatolt jelentésben konstatált. Végül tudomására hozta a képviselőháznak, hogy a pénzügyminiszter, tekintettel arra a pozitív tilalomra, a mely törvényeinkben foglaltatik és a mely szerint meg nem szavazott adók be nem hajthatók, az ország egész területén a mondott naptól kezdve az állami végrehajtásokat teljesen beszüntette. Ez nem volt preczedens nélküli jelentés, t. képviselőház, mert hiszen 1899-ben a Bánffy-kormány alatt hasonló viszonyok közt nekem volt szerencsém a miniszterelnök távollétében egy ehhez teljesen hasonló jelentést benyújtani a t. képviselőháznak és akkor annak kmyomatása és szétosztása szó nélkül elrendeltetett azzal, hogy az az indemnitási törvényjavaslattal együttesen fog tárgyaltatni. Azonban az 1903. májusában Széll Kálmán által beterjesztett hasonló jelentést a t. képviselőház már nem fogadta ilyen hidegen, hanem legalább is négy napon keresztül tárgyalt a felett, hogy vájjon az kinyomassék-e vagy ne ? És miután négy napi tárgyalás után sem tudott megállapodásra jutni, illetve | a t. ellenzék a maga lelkiismeretét nem látta