Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-401

kOl. országos ülés Í90'i vételek és a kiadások elszámolhatók legyenek. Mert, a mint méltóztatnak tudni, az indemnitás megszavazása által az 1902. év válik az 1903. évi elszámolásnak bázisává. Azt pedig bizonyára felesleges volna hosszasabban fejtegetnem, hogy ez a végleges elszámolásnál milyen felesleges bonyodalmakra vezet, mert az 1902. évi előirányzat számos tétele már egyáltalán nem alkalmazható az 1903. évre, viszont az 1903. évi előirányzat számos tétele mint előirányzat nélküli bevétel vagy kiadás, vagy mint túlkiadás jelentkeznék, a mi csak az egész kezelési év képének megzavarására vezetne. Ily körülmények közt nagyon fontos közérdek kivánná azt is, hogy még márczius hóban ez a költségvetési törvény elkészülhessen, hogy a pótkezelési negyed leteltéig megkapják a kormánynak is, a számvevőszéknek is illető közegei azt az elszámolási alapot, a melyen az 1903. év kezelése korrekt módon számolható el. Ugyancsak a társadalom és a lakosság érdekéből tartom nagyon fontosnak az 1904. évi ujonczlétszám és ujonczjutalék megállapítására vonatkozó javaslatokat, mert hiszen szorosan a hadsereg szempontjából a dolog nem képez elsőrendűen szükséges feladatot. A. hadseregre nézve tökéletesen mindegy, hogy az ujonczozás egy-két hónappal előbb vagy később történik, h ujonczokat októberre megkapja. De nem igy áll a dolog a társadalomra nézve. Először nem. azért, mert maga az ujonczozás, ha későre marad, a legnagvobb munkaidőben zavarja meg kereseti viszonyaiban a lakosságot. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Másodszor azért sem, mert minden hadkötelesre nézve nagyon fontos, hogy jó előre tudja, hogy • besoroztatott-e és jövőjéről ehhez képest gondoskodhassak. Itt tehát kizárólag a lakosság érdekeire való tekintet teszi sürgőssé az ujonczlétszám megállapitására és az ujonczok megajánlására vonatkozó javaslatok tárgyalását, Ezekhez jön még a Horvátországgal kötött ideiglenes pénzügyi egyezményről szóló törvényjavaslat letárgyalása, mert hiszen január elseje óta tulajdonképen Horvátországgal is ex-lex állapotban vagyunk és törvényes felhatalmazás nélkül utalványozzuk a Horvátország háztartására szükséges kiadások fedezetét. Hasonlóan törvényen kivüli állapotban vagyunk kereskedelmi viszonyainkat illetőleg Olaszországgal, mivel január 1-én felelőségünk alapján kellett hatályba léptetni azon ideiglenes egyezményt, a melylyel kereskedelmi viszonyainkat Olaszországgal f. é. január 1-től szeptember 30-áig terjedő hatálylyal rendeztük. Ezek tehát megannyi oly kérdések, a melyeknek mentül előbb való lebonyolítása elsőrendű állami szükségletet képez. És kérni fogom a t. házat, hogy ezeket a következő sorrendben: először az 1904. évi ujonczlétszám és ujonczmegajánlási törvényjavaslatokat, azután az 1903. évi költségvetést, harmadik sorban az Olaszországgal kötött ideiglenes kereskedelmi egyezmárczius 14-én, hétfőn. 167 inényt és negyedszer a horvát provizóriumról szóló törvényjavaslatot méltóztatnék letárgyalni. Nem tudom, hogy ezen kérdések letárgyalása mennyi időt fog igénybe venni, minden esetre óhajtanám azt, hogy ilyen hosszas, megfeszített ülésezések után a t. ház a húsvéti ünnepekre mintegy két heti szünetre napolja el magát, de természetesen ezt mégis attól kellene függővé tenni, hogy vájjon ezen égetően sürgős teendők elvégeztetnek-e és a ház húsvéti szünetre nézetem szerint csakis akkor napolhatná el magát, ha ezek a javaslatok tényleg letárgyaltattak. Ha ez megtörténik, akkor mindenesetre azt volnék bátor a háznak javasolni, hogy a nagyhéten már ülést ne tartson, hanem virágvasárnapját megelőző szombattól fogva a következő két hétre napolja el magát. Ha netalán még a virágvasárnapig is fenmaradó időből állana valami a háznak rendelkezésére, ezt mindenesetre arra kellene felhasználni, hogy egy csomó szintén feltorlódott ügyét a háznak hozzuk rendbe. Ötvenhét interpelláczió van, a mely választ vár, a mentelmi bizottságnak van egy sereg jelentése, a mely elintézést vár, ezenkívül a kérvények egy sorjegyzéke áll készen és várja a t. ház intézkedését. Ezek tehát mind oly ügyek, a melyeknek tárgyalására felhasználnék azt az időt, a mely virágvasárnapig rendelkezésre áll. A későbbi teendőkre nézve pedig mindenekelőtt jelezni vagyok bátor, hogy most már remélhetőleg egypár nap alatt be fogjuk nyújtani az inveszticzionális javaslatot, ugy hogy ezt a bizottság még a húsvéti szünet előtt letárgyalhatja és az azonnal a szünet után napirendre lesz tűzhető. Ennek folytán a háznak húsvét utáni munkatervét következőleg mondanám: az inveszticzionális törvényjavaslat, a vármegyei tisztviselők, községi és körjegyzők illetményeinek rendezéséről és ezzel kapcsolatban az anyakönyvi törvény módosításáról szóló javaslat és a polgári perrendtartásról szóló, már rég elkészített törvényjavaslat kerülne napirendre. Ezen idő alatt kellene, hogy a pénzügyi bizottság letárgyalja az 1904. évi költségvetést és erre vonatkozó jelentését a ház elé terjeszthesse, mert hiszen, a mint méltóztatnak látni, az 1904. évi költségvetés még be sincsen terjesztve. Most már a kormány megfeszített munkássággal igyekezni fog beterjeszteni ezt a költségvetési munkálatot, ugy hogy az a húsvéti szünet előtt mindenesetre beterjesztetvén, a pénzügyi bizottság mindjárt a húsvéti szünetek után tárgyalhassa ós a ház is abba a helyzetbe jusson, hogy végre az idei költségvetést is letárgyalja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ehhez az utóbbi kérdéshez hozzá kell tennem azt, hogy méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy a kormány teljesen érzi azt, hogy minő abnormis helyzetbe jutott és juttatta