Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-401

Wl. országos ülés 19üb márczius íh-én, hétfőn. 161 A magyar közjogi ellenzéknek nem lehet az eszmények ápolása mellett örökös feladata az, hogy ezeréves állami és nemzeti létünk után most is ennek a nemzeti és állami létnek feltételeit követelje és kivívni ne tudja. Egyesülnie kell végre-valahára minden ellenzéki szellemnek erre a czélra egy közös akczióban, küzdeni annak eléréseért minden törvényes eszköz felhasználásával itt a parlamentben, és ha kell, erős nemzeti agitáczióval a nemzet tömegében. Nem meddő opponálás kell immár nekünk, hanem tettekkel, kitartó munkával a czél felé haladni és azt elérni. És mi az, a mit a nemzet anyagi érdekeinek előmozdítását illetőleg várhatunk az igen t. miniszterelnök úrtól, midőn látjuk azt, hogy a törvényeinkben levő garancziákat mily rendkívüli könnyedséggel rakja félre, hogy mily könynyedén teszi túl magát azokon? E tekintetben nem sok vigasztalót várhatunk tőle. (Ugy van! a baloldalon.) Hiába vannak törvényeink, hiába szól ma már a joggal együtt a czélszerüség is mellettünk, gazdasági érdekeinknek függetlenitését Tisza Istvántól épen nem remélhetjük. Hiába hivatkozunk a törvényre, van elég törvényünk és pedig talán igen sok törvényünk is van, de egyáltalában nincs, a ki azt megtartsa. A Talmudban egy öreg rabbinus beszéli azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy az Isten, mielőtt a törvényt átadta volna Mózesnek, először megkínált vele más nemzeteket is. Elment az edomitákkozés megkérdezte tőlük, hogy kell-e nektek a törvényem ? Kérdezték Edom fiai: mi van abban a törvényben? Azt felelte Isten, hogy ne s>ölj«. Nem lehet, mondták az edomiták, hogy ellenségeinket meg ne öljük, apáink is öltek, mi is ölni fogunk, nem kell ilyen bolond törvény. Azután elment Izmael fiaihoz, azokat is megkínálta. Kérdezték az Izmaeliták, mi van abban a törvényben? Azt felelte az Isten, hogy »ne lopj«. Azt mondták erre Izmael fiai: lopás nélkül nem lehet élni, apáink is loptak, mi is fogunk lopni, nem kell ilyen bolond törvény. Szóval azóta, azt mondja a rabbinus, az Isten minden nemzetet megkínál a törvénynyel, de egyik nemzet sem fogadja el. Hát ez az öreg rabbinus elfelejtette, hogy Izrael fiai elfogadták ugyan a törvényt, de ha nézzük az ő történetüket Jerichó ledöntésétől kezdve egész végig, hát azt látjuk, hogy bizony a törvényeket nem igen tartották meg és mindig áthágták. Pedig a törvények ereje nem abban áll, hogy azokat elfogadják, hanem abban áll, hogy legyen, a ki azokat megtartsa és megtartassa. Lehet, hogy csalódom és talán túlzott az aggodalmam gr. Tisza István miniszterelnök politikájával szemben; lehet, hogy annak a korszaknak, a korrupczió korszakának visszatérte ijeszt, a mely Magyarországon a Tisza-névhez fűződik s a melynek utóbajait még ma is nemcsak politikai, hanem társadalmi életünkben is érezzük, (Ugy van! a baloldalon.) a melyben tisztesség, KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. ssni. KÖTET. becsület, szorgalom mind nem volt elég a boldogulásra, hogyha az illető nem volt azon a véleményen, azon a részen, a melyen ők letagadták becsületét, szorgalmát, tehetségét. Volt egy kor Magyarországon, a mikor egy kortesszolgálat, egy ügyes csiny a hatalom érdekében, a hatalom szolgálatában, többet ért, mint évtizedeknek buzgó munkássága. Volt egy kor, a mikor a párthűség mindenféle pecsétre, mindenféle foltra tisztító volt, a mikor a párthűség életmód volt; s a ki nem volt barátja a hatalmon levőknek, az okvetlenül ellensége volt. Akkor láttuk megmegujulni Magyarországon az Empedoklesek korát. Ez az agrigentumi bölcs hajdanában igen sok jó dolgot művelt; filozófus volt ugyan, de a gyakorlati élet iránt is volt érzéke; mocsarakat szárított ki és ez által megmentette városát a dögvésztől, csatornát, vízvezetéket építtetett, kórházat emelt, e mellett pedig egy humánus filozófiát hirdetett. Szóval, csak jót tett. Mindezek daczára polgártársai szemében nem volt nagy ember, a tanácsban pedig lenézték. Egyszer, véletlenül két részeg ember fecsegéséből egy merénylet tervének tudomására jutott, a mely merényletet a tanács, az eklézsia ellen szándékoztak elkövetni. A gyanúsak kihallgattattak, kivégeztettek és Empedokles, a bölcs, e naptól fogva a legelső politikai tényező lett Akragas városában, tisztségekkel és tisztességgel halmoztatott el. íme, t, ház, egy bölcs, a kinek a filozófiájáról ma is beszél az utókor, a ki jóltevője volt városának, csak egy gyalázatos besúgás alapján válhatott előkelő tényezőjévé é; befolyásos emberévé az eklézsiának. Isten óvjon, hogy újra meglássuk az ilyen Empedoklesek korát Magyarországon. A törvényjavaslatot nem fogadom el; csatlakozom azon határozati javaslathoz, mely a függetlenségi és 48-as párt nevében nyújtatott be. (Élénh helyeslés a bal- és a szélsSbaloldalon.) Elnök: T. ház! Mielőtt a vitát folytatnék, be kell mutatnom a főrendiház elnökének átiratait, melyek szerint az 1889. évi VI. törvényczikk 14., valamint az 1890 : V. törvényczikk 3. szakasza rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartásáról szóló törvényjavaslatot és az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényiavaslatot a főrendiház a képviselőház által megállapított szövegben módosítás nélkül elfogadta. Az országgyűlés két házának egyetértésével elfogadott ezen törvényjavaslatok legfelsőbb szentesítés végett a szokott módon ő Felségéhez fognak felterjesztetni. Bemutatom továbbá a főrendiház elnökének átiratait, melyek szerint a főrendiház az 1901/2. évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvéd egyévi önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről, az 1901/2. szolgálati év 21