Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-400
kOO. országos ülés 190b márczius 12-én, szombaton. 137 TJj hadihajók! Képviselői fizetés! Miniszteri nyugdíj! Főispáni penzióid) (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja el.) Pozsgay Miklós: Mennyi gyermekmenhelyet lehetne fentartani a miniszteri penziókból! (Zaj a szélsobalóldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én igazán nem hiszem, hogy a ^ vitatkozás nyerjen ilyen közbeszólások által. Én azt gondolom, hogy sokkal helyesebben járunk el, ha beszédekben felelünk egymásnak, és nem teszszük lehetetlenné egy összefüggő okoskodásnak öszszefüggő elmondását. (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Lovászy Márton: A miniszterelnök ur is szokott közbeszólni! Rákosi Viktor: A vita hosszabbra nyúlik, ha mindenki beszédet mond! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mondom, t, ház, én ismételten, s nem mióta e helyen állok, de talán a 90-es évek közepéig utalhatok vissza, mert körülbelül a 90-es évek közepén vettem észre ennek a jelenségnek első aggasztó jeleit, és nagyon jól emlékszem rá, hogy ismételten költségvetési beszédekben, melyek, fájdalom, kiáltó szót képeztek a pusztában, ismételve felhívtam rá az országgyűlés figyelmét, hogy itt tennünk kell valamit; mert az államnak egész gépezete oly óriási arányokban növekszik, egész közigazgatási rendszerünkben azáltal, hogy még produktívnak látszó tereken is nagyon sokszor megyünk tálságba a kiadások terén, sokat áldozunk a látszatra ós a sallangra, és nem konczentrálj.uk egész erőnket a valóban produktív magvára az illető czélnak, hogy igy nagy pénzügyi bajokat fogunk előidézni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Gr. Tisza István miniszterelnök: És én teljes összhangban ezzel az állásponttal fejeztem ki meggyőződésemet, mint a kormány tagja is, abban az irányban, hogy nekünk igenis takarékoskodnunk kell a gazdaságilag nem produktív kiadások terén a lehetőség határáig, hogy azután az államnak is, a társadalomnak is egész gazdasági erejét a produktív gazdasági kiadásokra konczentrálhassuk. B. Kaas Ivor; Nagyon helyes kritika! (Mozgás a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez a helyes kritika az, a mely engem arra a keserves lépésre vitt rá, hogy a tisztviselők fizetésrendezésének ügyét rekonzideráczió tárgyává tegyem. Ez a helyes kritika az, a melyet felelőségem teljes tudatában igyekezni fogok érvényesíteni az egész vonalon, daczára annak, hogy meg vagyok győződve arról, hogy valahányszor egy improduktív kiadás terén mutatkozó szigorú takaréKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIII. KÖTET. kosság az ország közönségének bárminő kis érdekkörét érinti, ennek az érdekkörnek felizgatását a t. képviselő urak minden módjukban lévő eszközzel meg fogják kísérelni. Hock János: A hadügyminiszternek mondja! Az uj ágyukról mondja! (Zaj.) Rákosi Viktor: Bécsben tessék mondani! Hock János: Ne a szegény hivatalnokoknak ! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Rákosi Viktor: Hiába takarékoskodunk, ha a hadsereg elkölti. Gr. Tisza István miniszterelnök: És ha nem harczképes a hadseregünk, hiába takarékoskodunk, mert csak külellenség számára takarékoskodnánk. Rákosi Viktor: Idehaza elvérzünk háború nélkül! Elnök : Kérem Rákosi Viktor képviselő urat ne méltóztassék folyton közbeszólni. Rákosi Viktor: Inkább obstruáljunk és beszédeket mondjunk ? Tessék választani. (Halljuk ! Ralijuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha szabad választanom, azt választanám, hogy ezeket az élczeket ne a képviselőházban méltóztassék mondani, a folyosó erre sokkal alkalmasabb. Rákosi Viktor: Ezek nem élezek, ezek nagyon szomorú dolgok. Tessék komolyan venni. (Mozgás a jobboldalon.) Gabányi Miklós: Kinek van kedve élczelni? Gr. Tisza István miniszterelnök: A komolysági leczkét . . . Rákosi Viktor: Nekem semmi kedvem élczelni, legyen nyugodt. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon nyugodt vagyok, és a komolyságra való felhívást és leczkét illő megilletődéssel elfogadom. (Derültség a jobboldalon.) Igenis, akartam beszélni a katonai kiadásokról is, mert ezekre nézve is ugy áll a dolog, hogy a takarékosság terén el kell menni addig a határig, a meddig az ország biztonsága szempontjából szükséges. Lengyel Zoltán: Tavaly májusban nem így beszéltek. (Zaj a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: De azon a határon túl, a míg felelős vagyok az ország sorsáért, egy jottával nem megyünk. Nincs nagyobb bün az ország ellen és nagyobb pazarlás gazdasági téren, mint ha a védképesség elérésére szükséges kiadások meg nem tétetvén, politikai és gazdasági katasztrófa elé viszszük az országot. Pozsgay Miklós: Hol az a határ? Azt a határt szeretnők látni! (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy az a határ hol van, azt a véderőtörvény megvitatása alkalmával mindnyájan nagyon gondosan megkell, hogy keressük. 18
