Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-400

136 kOQ. országos ülés 1904 márczius 12-én, szombaton. Mielőtt ezt tenném, ezt az első alkalmat, a midőn a kormány valamely tagja ezen javaslatnál felszólal, arra vagyok bátor felhasználni, hogy a t. háznak tudomására hozzam azt, a min bizonyára nem fog csodálkozni a ház egyetlenegy tagja sem, hogy a részletes vitánál módosítást fogunk kérni, a mely szerint a négy hónapra tervezett indemniíás hat hónapra egészíttessék ki. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Mozgás a szélsobaloldalon.) Hiszen most már márcziusban vagyunk, — fájdalom, a kormány, igazán mondhatom : megfeszített munka daczára, a költségvetést még elő sem terjeszthette •— tehát gondolom, hogy ezen rendkivüli körülményekre a ház tekintettel lesz. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Másik kijelentésem az, hogy szemben ama felhozott óhajokkal és aggályokkal, ismételhetem a kormány nevében már itt a házban is megtett azon nyilatkozatot, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy a most egy összegben egyszerre jelentkező nagy adótartozások behajtásánál a kormány a r legmesszebbmenő engedékenységgel fog eljárni (Elénk helyeslés jobb felél és a középen.) és megfogja adni a megfelelő fizetési haladékokat mindenütt, a hol ez az illető adóköteles anyagi exisztencziájának sértetlen megóvása szempontjából szükséges. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szdsöbal old álon: Kamat nélkül! Mennyi idő alatt fizetik! Zaj. Elnök csenget. Hallink .') Legyen szabad, t. ház, most elsősorban Bartaüdön t. barátom egy pár nyilatkozatával, s első sorban beszédének azzal a részével foglalkoznom, a mely a javaslat 3. §-ában foglalt felmentvényre vonatkozik. (Halljuk!) Itt mindenekelőtt kijelentem, hogy t. barátom beszédének egy eléggé lényeges részét bátran elhagyhatta volna, mert a jelen kormánynak egyáltalán soha nem jutott eszébe és nem jut eszébe ma sem (Halljuk !) azt a teljes felelőséget, a mely az ex-lexben való kormányzás révén a kormányra háramlik, magától elhárítani akarni az által, hogy azt mondja: hogy az ex lexet tulajdon képen hivatalbeli elődjei hozták létre, nemcsak azért, mert a kormányon ülnek olyanok, a kik részt vettek az előző kormányokban is; nemcsak azért, mert azt a kormányt, a melynek kormányzása alatt az ex-lex állapotok bekövetkeztek, általános politikájában is és ezen eljárásában is mindazok, a kik most tagjai vagyunk ezen kormánynak, támogattuk és az ezzel járó felelőségben osztoztunk, de azért is, mert a haza és a közügy érdekében az ex-lexben való tovább kormányzást feltétlenül szükséges, (XJqy van! jobbfelöl.) tehát helyes, hazafias cselekedetnek tartottuk, a melyért a felelőséget nyugodt lélekkel vállaljuk el. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha itt t. barátom folytonosan a politikai felelőségről beszélt, engedje meg, hogy én egy nagy lépéssel tovább megyek, és a politikai felelőség mellett a kormány által elvállalt jogi felelőség momentumait domborítom ki. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen ha csak politikai felelőségről volna szó, akkor semmi szükség sem volna a törvényben adni felmentvényt. A politikai felelőség kérdése egyszerűen házhatározatokkal döntetik el: egyszerű bizalmatlansági szavazat vagy bizalmi nyilatkozat utján, vagy valami ilyen nyilatkozat elvetésével a politikai felelőség kérdése elintézést nyer. Itt azonban egyébről van szó, arról, hogy a kormány akkor, a midőn beszedte az államnak meg nem ajánlott jövedelmeit és azokat az állam czéljaira fordította olyankor, a midőn erre törvényes felhatalmazása nem volt, törvénytelen cselekedetet követett el, megszegte a közjognak sarkalatos dispoziczióit, s ezen törvényellenes eljárásnak összes jogi következményei alatt áll mindaddig, amig ezen következmények alól a törvényhozás fel nem menti. (TJgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, t. ház, ez az egyedüli helyes alkotmányjogi felfogás: gondolom, nem ütközöm ebben a tekintetben nézeteltérésbe, de szükségesnek tartom . . . Barta Ödön: Az előadó úrral tessék ezt elintézni! Neményi Ambrus előadó: Világosan politikai és közjogi felelőségről beszéltem! Gr. Tisza István miniszterelnök: Akár t. barátommal, akár az előadó úrral, szükségesnek tartottam ezt a kérdést teljes világításba hozni azért, hogy nyíltan dokumentáltassék az, hogy bárminő, jövőre való tekintettel az a kormány,' a mely ilyen lépésre határozza el magát, nemcsak politikai felelőségét angazsirozza és e tekintetben semmiféle vis majorral vagy szükségjoggal nem védekezhetik, hanem a jogi felelőség összes vagyonjogi és büntetőjogi következményei alatt áll, s ezen következmények alól csak a törvényhozás által menthető fel. (Helyeslés. TJgy van! a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, legyen szabad egy pár felvilágosítást tennem azokra nézve, amik a kormány programmjára nézve mindkét előttem felszólalt t. képviselőtársam által felhozattak. Azon számos szemrehányás között, a melyben a kormány programmja a mai napon is osztozott, találtam a fukarsági szempont kérdését, és itt mind a két t. képviselőtársam azt mondta, hogy takarékoskodni nagyon szép, de az improduktív kiadásoknál keli takarékoskodni, s a produktív kiadásoknál nem. Itt azután abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a teljes egyetértést konstatálhatom, s egyszerűen arra kérhetem t. képviselőtársaimat, hogy mindazon nyilatkozatokat, melyeket e tárgyban a kormány nevében tenni szerencsém volt, szives figyelmükre méltassák, mert én magam is minden egyes esetben hangsúlyoztam, hogy a magyar államháztartásnak és közgazdaságnak óriási veszedelmét látom az improduktív kiadások nagyarányú emelkedésében. (Zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Czivillista! Katonák! Vj ágyuk!