Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-400

136 kOQ. országos ülés 1904 márczius 12-én, szombaton. Mielőtt ezt tenném, ezt az első alkalmat, a midőn a kormány valamely tagja ezen javaslat­nál felszólal, arra vagyok bátor felhasználni, hogy a t. háznak tudomására hozzam azt, a min bizonyára nem fog csodálkozni a ház egyetlen­egy tagja sem, hogy a részletes vitánál módo­sítást fogunk kérni, a mely szerint a négy hónapra tervezett indemniíás hat hónapra egé­szíttessék ki. (Helyeslés a jobboldalon és a közé­pen. Mozgás a szélsobaloldalon.) Hiszen most már márcziusban vagyunk, — fájdalom, a kor­mány, igazán mondhatom : megfeszített munka daczára, a költségvetést még elő sem terjeszt­hette •— tehát gondolom, hogy ezen rendkivüli körülményekre a ház tekintettel lesz. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Másik kijelentésem az, hogy szemben ama felhozott óhajokkal és aggályokkal, ismételhetem a kormány nevében már itt a házban is meg­tett azon nyilatkozatot, (Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) hogy a most egy összegben egyszerre jelentkező nagy adótartozások behajtásánál a kormány a r legmesszebbmenő engedékenységgel fog eljárni (Elénk helyeslés jobb felél és a középen.) és megfogja adni a megfelelő fizetési haladéko­kat mindenütt, a hol ez az illető adóköteles anyagi exisztencziájának sértetlen megóvása szem­pontjából szükséges. (Elénk helyeslés a jobb­oldalon. Felkiáltások a szdsöbal old álon: Kamat nélkül! Mennyi idő alatt fizetik! Zaj. Elnök csenget. Hallink .') Legyen szabad, t. ház, most elsősorban Bartaüdön t. barátom egy pár nyilatkozatával, s első sorban beszédének azzal a részével foglal­koznom, a mely a javaslat 3. §-ában foglalt fel­mentvényre vonatkozik. (Halljuk!) Itt mindenek­előtt kijelentem, hogy t. barátom beszédének egy eléggé lényeges részét bátran elhagyhatta volna, mert a jelen kormánynak egyáltalán soha nem jutott eszébe és nem jut eszébe ma sem (Hall­juk !) azt a teljes felelőséget, a mely az ex-lex­ben való kormányzás révén a kormányra háramlik, magától elhárítani akarni az által, hogy azt mondja: hogy az ex lexet tulajdon képen hivatal­beli elődjei hozták létre, nemcsak azért, mert a kormányon ülnek olyanok, a kik részt vettek az előző kormányokban is; nemcsak azért, mert azt a kormányt, a melynek kormányzása alatt az ex-lex állapotok bekövetkeztek, általános poli­tikájában is és ezen eljárásában is mindazok, a kik most tagjai vagyunk ezen kormánynak, támogattuk és az ezzel járó felelőségben osztoz­tunk, de azért is, mert a haza és a közügy érde­kében az ex-lexben való tovább kormányzást feltétlenül szükséges, (XJqy van! jobbfelöl.) tehát helyes, hazafias cselekedetnek tartottuk, a melyért a felelőséget nyugodt lélekkel vállaljuk el. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha itt t. barátom folytonosan a poli­tikai felelőségről beszélt, engedje meg, hogy én egy nagy lépéssel tovább megyek, és a politikai felelőség mellett a kormány által elvállalt jogi felelőség momentumait domborítom ki. (Helyes­lés jobbfelöl.) Hiszen ha csak politikai felelőség­ről volna szó, akkor semmi szükség sem volna a törvényben adni felmentvényt. A politikai felelőség kérdése egyszerűen házhatározatokkal döntetik el: egyszerű bizalmatlansági szavazat vagy bizalmi nyilatkozat utján, vagy valami ilyen nyilatkozat elvetésével a politikai felelőség kér­dése elintézést nyer. Itt azonban egyébről van szó, arról, hogy a kormány akkor, a midőn beszedte az államnak meg nem ajánlott jövedel­meit és azokat az állam czéljaira fordította olyankor, a midőn erre törvényes felhatalmazása nem volt, törvénytelen cselekedetet követett el, megszegte a közjognak sarkalatos dispoziczióit, s ezen törvényellenes eljárásnak összes jogi követ­kezményei alatt áll mindaddig, amig ezen követ­kezmények alól a törvényhozás fel nem menti. (TJgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, t. ház, ez az egyedüli helyes alkotmányjogi felfogás: gondolom, nem ütközöm ebben a tekintetben nézeteltérésbe, de szükségesnek tartom . . . Barta Ödön: Az előadó úrral tessék ezt elintézni! Neményi Ambrus előadó: Világosan politikai és közjogi felelőségről beszéltem! Gr. Tisza István miniszterelnök: Akár t. barátommal, akár az előadó úrral, szükségesnek tartottam ezt a kérdést teljes világításba hozni azért, hogy nyíltan dokumentáltassék az, hogy bárminő, jövőre való tekintettel az a kormány,' a mely ilyen lépésre határozza el magát, nem­csak politikai felelőségét angazsirozza és e tekin­tetben semmiféle vis majorral vagy szükségjog­gal nem védekezhetik, hanem a jogi felelőség összes vagyonjogi és büntetőjogi következményei alatt áll, s ezen következmények alól csak a törvényhozás által menthető fel. (Helyeslés. TJgy van! a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, legyen szabad egy pár felvilágosítást tennem azokra nézve, amik a kormány programmjára nézve mindkét előttem felszólalt t. képviselőtársam által felhozattak. Azon számos szemrehányás között, a melyben a kormány programmja a mai napon is oszto­zott, találtam a fukarsági szempont kérdését, és itt mind a két t. képviselőtársam azt mondta, hogy takarékoskodni nagyon szép, de az im­produktív kiadásoknál keli takarékoskodni, s a produktív kiadásoknál nem. Itt azután abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a teljes egyetértést konstatálhatom, s egyszerűen arra kérhetem t. képviselőtársaimat, hogy mindazon nyilatkozatokat, melyeket e tárgyban a kormány nevében tenni szerencsém volt, szives figyel­mükre méltassák, mert én magam is minden egyes esetben hangsúlyoztam, hogy a magyar államháztartásnak és közgazdaságnak óriási veszedelmét látom az improduktív kiadások nagy­arányú emelkedésében. (Zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Czivillista! Katonák! Vj ágyuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom