Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-400

400. országos ülés li/04- márczius 12-én, szombaton. 133 nemzeti politika a dualisztikus 67-es alapon nem •lehetséges; f'Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bizony nem! Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) de annyit belőle aláírok, hogy egy életerős, egészséges nemzet nem viselheti el azt a tudatot, hogy a nemzeti élet bármily lényeges orgánumától meg legyen fosztva. /Helyeslés a középen és a szélsőbaloldalon.) És én azért maradok meg a 67-es alapon, s addig maradok meg, mert és a meddig hiszem, hogy a nemzet ezen jogos igényeinek, hogy életszerveinek összességével rendelkezzék, az 1867 :XtI. törvényezikk alapján meg lehet felelni. (Helyeslés a középen. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miben téved!) Barabás Béla: Chlopyban benne van, hogy soha! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! A kormánynak szorosabb értelemben vett belügyi politikájáról .. . (Folytonos zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Kérem, ne méltóztassék a tanácskozást zavarni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: ... a belügyi téren tervbe vett működéséről nagyon nehéz szólanom, mert hiszen a t. kormánynak programmja ezen a téren rendkívül szűkszavú. A takarékosság elvét, a melyet kitűzött és a melyet én egy helyes pénzügyi politika alapelvének csak bizonyos magyarázat mellett tudok elfogadni, ezt helyesen ülusztrálta Barta Ödön t. képviselőtársam. Én is azon a nézeten vagyok, hogy a takarékosság elvét helyes pénzügyi politika alapjául akkor fogom elismerni a kormány részéről, ha azt fogom tapasztalni, hogy a takarékosság iránya érvényesül elsősorban az inproduktiv kiadások terén, nem pedig a produktív kiadásoknak terén az inproduktiv kiadások fokozásának nagyobb lehetősége kedveért. (Helyeslés a középen.) Ezt pedig azokban az inicziativákban, a melyeknek előjeleit most látjuk, nem tudom konstatálni. Igaz, "hogy a kormány egy beruházási kölcsönjavaslatot terjesztett a ház elé, a melyet némileg átgyúrt a Széll Kálmán alatt beadott beruházási kölcsön alapján. Ennek egyes tételeivel most nem akarok foglalkozni; ennek helyességét vagy helytelenségét ex asse akkor fogjuk megbírálni, ha annak itt lesz az ideje. De, t, képviselőház, akkor, a mikor a delegáczióban folyt tanácskozásokból kiderült az, hogy a hadilétszám, az ujonczlétszám felemelésének kérdése abban a mértékben, a melyben javaslatba hozatott, még mindig kerülget minket, akkor, t. képviselőház, nem tudom elismerni azt, hogy ez a kormány jogezimet tarthasson arra, hogy az ő pénzügyi politikája az egészségesen felfogott, egészségesen alkalmazott takarékosságnak az elvén nyugszik. (Helyeslés balfelöl.) A szoros értelemben vett belügyi reformra nézve kérdeznem kell magamtól, — mert ez a bizalmi kérdésnek lényege, — hogy szívesen látom-e ezen a téren a kezdeményezést a jelenlegi kormány kezében ? Itt vissza kell mennem azokban az emlékekben, a melyek a t. miniszterelnök urnak e téren való felfogását jellemzik, és a melyek nem impressziókon alapulnak, hanem olyan vitákon, melyek köztünk részint a ház szine előtt, részint a bizottságokban lefolytak. Vissza kell emlékeznem arra, hogy akkor, mikor a közigazgatási reform a Szapárykormány alatt először tárgyaltatott és én ahhoz elvileg hozzájárultam, de a kivitelben az egész vonalon a jogbiztositékok megerősítésének, az önkormányzati élet kifejlesztésének, a jogi kompetencziák szoros körülírásának, a szolgálati pragmatikának és fegyelmi jognak minél jogvédőbb irányban való szabályozását képviseltem, mint együttes garancziákat." míndezan a téren szemben találtam a t. miniszterelnök ur felfogását, a ki lehető legmesszebbterjeelő kormányzati diskreczionárius hatalomnak volt híve mindig, Ez engem nem biztat arra, hogy a küszöbön levő és mindenesetre foganatba veendő nagy belügyi reformok terén a kezdeményezést, vezetést szívesen lássam ennek a kormánynak kezében. (Helyeslés balfelöl.) Itt mégis ki kell térnem arra az igen gyakran hangoztatott jelszóra, hogy ne személyi, hanem elvi politikát folytassunk. (Hall')uk! Halljuk!) Tökéletesen igaz, t. képviselőház. A személyi politika abban az értelemben, hogy valaki akár egy kormányférfiuval, akár egy ellenzéki férfiúval szemben- — e tekintetben a recziproczitást kikötöm magamnak, — azért törjön, mert vele személyesen nem jó viszonyban volt, — a mi épenséggel nem alkalmazható a t. miniszterelnök ur és a köztem fenforgó viszonyra, — akár azért, mert az ő ambicziójának útjában áll, akár más, a közügygyei össze nem függő tekintetből: ez igenis kárhozatos személyi politika, a melyet követni és az ország ügyeinek vezetésébe bevinni nem szabad. De ha azután nemcsak azt vizsgáljuk, vájjon egy kormány kitűzött elvi irányzatai helyesek-e vagy nem, hanem azt is, hogy ebben a kormányban működő férfiak, különösen az annak élén működő férfi egész múltjánál, habitusánál, gondolkozásánál fogva alkalmatos-e arra, hogy azokat a helyes elveket helyes irányban keresztül is vigye: (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ez, t. képviselőház, nem személyi politika, hanem mindaddig, mig gépekkel nem lehet elvégeztetni a törvényhozás munkáját, mindadig, mig egyéniségeknek és különösen igen határozott és igen erőteljes egyéniségeknek az individualitása mint bélyeg rányomatik minden alkotásukra, a melyet kezdeményeztek: a politikai hareznak, a politikai kritikának egyik legjogosultabb területe. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Ellentétben azzal az elmélettel, a melyet előbb br- Eeilitzsch t. képviselőtársamnak tulajdonított beszédéből idéztem, azt állítom, hogy a lélektannak és hozzáteszem, a politikai felelőségnek összes törvényei