Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-399

104 .5.99. országos ülés 19Uí márczius 11-én, pénteken. kel most megnyugtatni; (Halljiűc! Halljuk! bal felől.) de az az élet-halál barcz, a mely ebben az országban a nemzeti élet ösztöne és egy idegen katonai hatalomnak túltengése között megkezdődött, nem hagy további szünetet mindaddig, mig helyre nem áll az az egyensúly, a mely a törvényben leli alapját, a mely a király esküjében nyer megerősítést és a mely a történelmi igazságokból, táplálkozik s még kielégítést és megoldást kivan. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Azt lehet mondani talán, hogy meglepő, hogy ebben a korszakban, midőn az elméket az anyagi boldogulásnak vágyai és gondolatai lepik meg, lépett elő ilyen vehemens alakban épen a militáris, a katonai kérdés. De meggyőződésem és tudatom, s ennek a nemzetnek is történelmi tapasztalata, hogy az anyagi boldogulásnak az útjában is épen azon katonai erőszak és katonai elnyomás és katonai hatalom áll, a mely Magyarországban a magyar állami érdekek kialakulását és azoknak jövendőjét teljesen akadályozza. (Igazi Ugy van! balfelöl,) Mindenütt egy idegen katonai hatalom előnyomulása halad előre, a hol az anyagi elnyomást akarjá_k keresztülvinni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És nálunk Magyarországon mindenki világosan látja azt, hogy midőn anyagi erőinknek szabad kibontására megteszszük lépéseinket, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) előáll nyiltan vagy titokban egy akarat, a mely felülről közbeveti a maga vétóját és tiltakozását a magunk önállóságának kibontása elé, előáll a császári hatalomnak elhatározása, a mely császári hatalom nem táplálkozik semmiből másból ebben az országban, mint azon idegen katonai erőnek talapzatából, a mely idegen katonai erő nyújtja még nagyrészt azt a bázist, a melynek alapján magát továbbra is fentartani és megerősíteni véli. Ez a bázis hamis bázis és az első komoly összeütközés esetén nem nyújtja azt a támaszt, a melyet remélnek tőle, de mégis azt a látszatot és reményt kelti lelkében, hogy nem kell érzelemvilágát és gondolatkörét a nemzet érzelemvilágával és gondolatkörével összekötnie, hanem ellenkező irányban is, s az ő autokrata akaratának és idegen hatalmi érdekeinek szolgálatában is fenn birja még tartani hatalmát ebben az országban. Ez egy nagy csalódás, a melyből való kiábrándulás, kijózanodás az első lépés Magyarországon a viszonyok teljes szanálására. Ezen szempontból a küzdelmet, ha mi tovább vittük, annak legfontosabb czélja az volt, hogy ugy e nagy hatalom, a mely, mint mondottam, autokrata erejével az országra nehezedik, mint maga a nemzet lássa be, hogy e megoldás nem jelent semmit, hogy ebben az irányban megnyugvás nem következhetik be mindaddig, mig a nemzet törvényes jogai nem érvényesülnek. Hiába ringatja magát csalódásban a hatalom, hogy ebben az országban nyugalom lesz hoszu ideig. Nem lesz, nem lehet! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mert a nemzetet az élet viszonyai kényszeritik erre. A mikor körülötte, a mint sokszor kifejtettem, kicsiny nemzetek, kicsiny államok megcsinálták államiságukat, nem lehet tovább várni egy húsz milliónyi nemzettől, elszántságától, felfogásától, hogy egy császári királyi dinasztia megvonja tőle az életösztön követelményeit, és elzárja őt a boldogulásnak, az állami egyéniség kidomboritásának feltételeitől és lehetőségétől. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez a meggyőződésünk, és ebben a meggyőződésben harczolunk és küzdünk ebben az irányban tovább a magyar állam nyelvéért, a mely az én javaslatomban van kidomborítva, s a magyar államiság külső megnyilatkozásaiért jelvényeiben, czimerében és zászlajában, a mely soha meg nem szűnő czélunk, s a mely csúcspontját és kidomborodását fogja képezni későbbi időben is ennek a küzdelemnek. Vagyok bátor határozati javaslatomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés balról.) Elnök: Zárszó már nem illet senkit. A honvédelmi miniszter ur kíván szólani. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! Tegnap egy főrendiházi bizottsági ülésen voltam elfoglalva és igy nem lehetvén jelen a t. képviselőház tegnapi ülésén, engedje meg a t. ház, hogy minden szerénytelenség nélkül mint azon tárcza vezetője, a mely az ujoncztörvényjavaslat által legközelebbről van érintve, s mint az, a ki legközvetlenebbül tapasztalta napról-napra azt a súlyos helyzetet, a melyben a visszatartott katonák és póttartalékosok családjaikkal együtt sújtva voltak, felhasználjam az alkalmat és leghálásabb, legmélyebb köszönetemet fejezzem ki elsősorban Thaly Kálmán mélyen t. képviselő urnak, (Elénk éljenzés a lobboldalon.) a ki a legőszintébb hazafiságtól és humanizmustól indíttatva és nemes szivének sugallatát követve, (Halljuk! Halljuk!) & magasztos békités akczióját oly fényes sikerrel kezdeményezte, s ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot tett ennek az országnak, a melyet egy lidéreznyomás alól szabadított meg és örök hálára kötelezett ugy mindnyájunkat, mint különösen a visszatartott katonákat és póttartalékosokat és azoknak családjait. (Mozgás a baloldalon.) Ez csak nagyban fokozza azt a mély tiszteletet és nagyrabecsülést, a melylyel az igen t. képviselő ur iránt mi mindnyájan, s az egész ország is viseltetünk. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) De fogadja az igen t. ellenzék is tegnapi hazafias elhatározásáért, a melylyel lemondott a további rendkívüli eszközök használatáról, köszönetünket. Madarász József: Nem kérünk belőle! (Nagy mozgás és zaj a jobbóldalon.) Nyíri Sándor honvédelmi miniszter. Akár kérnek, akár nem, de megérdemelték, s azért kötelességemnek tartottam ezt kifejezni. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) Miután a körülmények ily kedvezően változtak, s miután a sorozás márczius 21-ére van