Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-399
102 399. országos ülés 1904- márczius 11-én, pénteken. a legvakmerőbb fajtából. Ha szükség van az njonczra, megadjuk, meg is kell, hogy adjuk, ha belehalunk is, de a nemzeti jogok sérelmével sem Isten, sem ember ujonczot tőlünk nem követelhet. Ezeket a kormány nem mondotta meg Bécsben a királynak és nem is mondja meg, mert nem volt és nincs hozzá bátorsága. Egész röviden kívánom igénybe venni a t. ház idejét és azt hiszem, a midőn határozati javaslatomat benyújtottam, a magyar ipar és földművelés érdekében cselekedtem. Határozati javaslatomban arra kérem utasittatni a kormányt, hogy mutassa ki, hogy a hadsereg szükségleténél és az uj ágyuk beszerzésénél Magyarország ij>ara milyen arányban részesedik. Ez igen szerény kérés, a melyet a magyar nemzet nevében önökhöz intézek és azért kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés halról.) Elnök: Következik Kovács Pál. (Nincs itt!) Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. ház! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat általános vitája alkalmával határozati javaslatot voltam bátor előterjeszteni, hogy utasíttassák a kormány, hogy egyrészt a katonai büntető eljárás reformja ós abban a magyar nyelvnek teljes érvényesülése iránt haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszszen elő, valamint az iránt is, hogy a magyar tisztek áthelyezésére vonatkozó 1868-iki királyi rendelet azonnali teljes mérvben leendő végrehajtása foganatosittassók. A mik azóta történtek, a legteljesebb mértékben igazolják azt, hogy ennek a határozati javaslatnak benyújtására szükség volt, mert a miket a kormány a delegáczióban kijelentett, a mik ott történtek, azokból ma a közvélemény csak azt az érzést és azt a tudatot merítheti, hogy a kormány ezeket a pontokat, a melyek pedig programmjának lényeges részét képezik, egyszerűen cserbenhagyja. És most, a mikor fentartom határozati javaslatomat és annak megszavazását kérem, módot akarok nyújtani az igen t. kormánynak, hogy a közvéleménynek ezt a tudatát eloszlassa, azt megnyugtassa és kijelenthesse, hogy ezek a programmpontok nincsenek elejtve. Különösen a katonai büntetőtörvény tárgyában azzal a huza-vonával szemben, a mely ennek a kérdésnek a megoldását fenyegeti, igen megnyugtatólag hatna az, hogy ha itt a t. kormány bizonyos terminust tűzne ki, a mely alatt a katonai büntető eljárás reformja megoldást nyer. (Helyeslés a baloldalon,) Ezt vagyok bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani és kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Következik Ugron Gábor képviselő ur. Y Ugron Gábor: T. képviselőház! A határozati javaslat, melyet benyújtani bátor voltam, köveíkezőkép hangzik (olvassa): »Külháboru és bellázadás eseteiben, s ha a külháboru kiütése már kétségtelen, a katonai büntetőtörvényben felsorolt büntettek miatt a polgári személyek is katonai bíróságok alatt állanak. Olyan belzavaroknál, melyek még nyílt lázadássá nem fajultak, ha a zavarok olyan mérvűek, hogy ostromállapotot tesznek szükségessé, a polgári személyek feletti bíráskodást is az ostromállapoti törvény fogja megállapítani. Ugyanazért meghagyatik a minisztériumnak, hogy a legközelebbi ülésszakra az ostromállapotot illetőleg részletes és kimerítő törvényjavaslatot terjeszszen elő.« T, képviselőház! Ezen indítvány szórói-szóra Deák Ferencz indítványa, melyet 1868 deczember 6-án tett meg. Bizonyosan tudja a t. ház azt, hogy háború esetén a hadsereg előtt és a hadsereg mögött egy nagy, széles zóna a katonai bíráskodás alá vétetik, e területen a polgári személyek is katonai biráskodás alatt állanak. Magyarországnak nincs törvénye, a mely megállapítaná, hogy ezen katonai biráskodás hatályba lépése miként történik ; nincs törvényesen meghatározva az, hogy a polgári hatóságok a katonai bíróságok kezében miként fognak eljárni; nincs meghatározva az, hogy tisztán a katonai büntető biráskodás rendszerét, vagy — a mint némely államban van — a vegyes biráskodás rendszerét akarja-e az ország megállapítani. Hock János: Ugy van! Itt tisztán kell látni! Ugron Gábor: A közszabadságra nézve nem lehet veszedelmesebb dolog, mint az, hogy ha épen a legkritikusabb időben, a midőn egy háború előtt áll a nemzet, vagy már benne van egy háborúban, a polgári viszonyok nincsenek rendezve és nincsenek tisztán megállapítva. Már pedig, t. képviselőház, a polgári és katonai hatóságok közötti hatalmi és hatásköri határvonalaknak a legszigorúbban kell meghatározva lenniök, mert hogyha azok szigorúan meghatározva nincsenek, akkor az esetleges túlkapások ellen a polgárok nem találnak védelmet. Azért is szükséges, hogy előzetesen törvényben legyen meghatározva ugy háború esetén a polgári személyek felett való katonai biráskodás esete, módja és rendszere, valamint az ostromállapotban való ítélkezés módja, rendszere és feltétele Í3, hogy így a polgárok előre ismervén a törvényeket, azok intézkedéseinek magukat alárendeljék. Ma akként állunk, t. bi% hogy ha egy háború esete következik be, Magyarországnak nincsen ilyen törvénye, a mely a katonai bíráskodást meghatározná, azt a törvényt hevenyészve kellene meghozni. Már pedig rendszerint meg szokott történni, hogy a midőn háborút üzennek, a kormányokat és a törvényhozásokat hazaküldik, hogy útban ne álljanak és ne alkalmatlankodjanak. De továbbá igen rövid idővel a háború előtt, vagy közvetlenül a háború kitörése után történhetnének ilyen országos intézkedések, a
