Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

92 3sl. országos ülés 1904 január 21-én, csütörtökön. semmi kilátás és remény nem volt arra, hogy czéljukat megvalósíthassák. Akkor is abbahagyták nem végezetjük, nem elveik elfelejtésével, hanem ezen elvek fentartásával, s csak azért, hogy azoknak jövőben való elérhetését annál jobban biztosíthassák. Mert mi egyéb az, mint ezeknek biztosítása a jövőre, hogy ha a most megígért és kilátásba helyezett reformok teljes mérvben megvalósíttatnak ? Mi egyéb ez, mint ezen czélnak előkészítése, hogy ha ezek a reformok, a melyekre mindannyian törekszünk és törekednünk kell, a magyar nemzeti állam méltóságának és szuverenitásának megfelelő módon meg fognak valósulni? Meg kell keresni, t. ház, hazánk jelen összekuszált és már-már nemzeti s állami létét is veszélyeztető e súlyos helyzetéből a kibontakozást. Minden hazáját igazán szerető honfinak kötelessége egymással kezet fogva, tőle telhető módon ezen czélt szolgálni. Álljanak elő és lépjenek sorompóba pártkülönbség nélkül az összes pártok vezéregyéniségei, hazánknak összes nagyjai, áldozzák fel egyéni kényelmüket, egyéni érzékenységüket a haza javára. Jöjjenek össze, üljenek össze tanácskozni a felett, hogy miként kell megtalálni a módját ezen áldatlan helyzetből való kibontakozásnak, még pedig teljes törvényes utón, a házszabályok teljes megtartása mellett, a nemzet jogainak és érdekeinek teljes megvédésével. A haza vezérférfiainak, az ország igazi nagy embereinek, vezetőinek össze kell most tartani, és a nemzeti eszméktől lelkesítve és áthatva, a koronát fel kell világositaniok a helyzet veszélyeiről nyíltan és őszintén, és a korona és a nemzet érdekeinek egyaránt megfelelő elhatározásra kell birniok. Ez kötelessége valamennyiüknek. Belőlem, t. ház, a közérzületnek tán csak egy gyönge, de igaz hangja szólal meg. De higyjék el, hogy a nemzet áldása fogja kisérni még haló poraikban is azokat a nagy embereket, a kik ennek a nagy feladatnak a megoldására tiszta, önzetlen hazafisággal vállalkoznak. A kezdeményezésnek, a szükséges tanácskozna ányokkoz természetszerűleg a többség kebelében lévő vezérférfiak részéről kell kiindulni. A kik a haza iránti kötelességüket igazán komolyan veszik, és azokat teljesíteni akarják, azok nem gondolhatnak a procul negotiis kényelmes jelszavára és nem térhetnek ki ezen kísérlet elől, hazafiasán, még azon ürügygyei sem, hogy hiszen úgyis hiába, mert addig, a mig a komoly kísérlet erre nézve meg nem történik, addig senki sem tudhatja, senki sem állíthatja biztosan, hogy az hiába való. A kormány feszélyeztetésének ürügye sem lehet ok és akadály, hogy végre a kibontakozás ne kezdeményeztessék. Ezt meg kell tenni, akár tetszik a kormánynak, akár nem; és mi szívesen fogjuk követni őket, s támogatni hazafias önfeláláldozással. Yiszont az ellenzéknek époly hazafias kötelessége kijelenteni készségét, hogy ily irányú tárgyalásokba hajlandók bemenni, és mindennel, a mit önmegaláztatás nélkül megtenni lehet, egész tehetségével hajlandó a kibontakozást előmozdítani. Gabányi Miklós: Hock János már ezt elmondta a múltkor könyv nélkül! (Nagy derültség) Sághy Gyula: Az lehet. Én nem tudhatom, hogy előttem egyik-másik szónok mit mondott el, de ha elmondták is, ez legföljebb csak azt igazolja, hogy igazság rejlik benne. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Részemről minden olyan politikát, a melyből hiányzik a nyíltság és őszinteség, károsnak tartok; azért teljes nyíltsággal és őszinteséggel kimondom azt, hogy az országnak érdeke végre is nem az, hogy X vagy Y legyen-e, vagy maradjon miniszterelnök, az országnak érdeke az, hogy ezen áldatlan helyzetből kimeneküljön, a szétzüllós örvényéből kiszabaduljon. Engem személyi okok, személyi érdekek sohasem vezéreltek, ma sem vezérelnek, hanem egyet len vezércsillagom hazám féltett érdeke és jóléte. Azért, bár a t. miniszterelnök ur, a ki, noha előre jeleztem, hogy a kibontakozásra lesznek propoziczióim, nem tisztelt meg jelenlétével és így bizonytalanságban vagyok, hogy hajlandó-e elfogadni, a mit mondok, de távollétében is elmondhatom, hogy a t. miniszterelnök ur kész magát elhatározni ezen útnak követésére, és érzi magában azt a hivatottságot és a képességet, hogy lehetőleg rövid idő alatt ilyen módon helyre tudja állittani a parlamenti békét, akkor álljon elő terveivel és javaslataival, és legyen meggyőződve, hogy én leszek a legelső, ha azon terveket és javaslatokat objektív mérlegelés után czélravezetőknek és egyúttal törvényeseknek, a házszabályokba nem ütközőknek fogom találni, a ki készségesen siet támogatására ily irányú törekvéseinek, habár .nem is azon oldalról, (jobbra mutat) mert politikai ellenkező irányok szétválasztanak, de erről az oldalról. Viszont, ha a t. miniszterelnök ur objektív önbírálat mellett átlátja, hogy ő ma nem a s/ituáczió embere, hogy ő ma nem alkalmas az adott körülmények között a parlamenti békének helyreállítására, akkor mutasson ez irányban is valódi hazafias önmegtagadást, engedje át más, arra alkalmasabb államférfiaknak helyét, (FelMáltások, jobbról: Ahá! Ez kell! Ez a fődolog, ugy-e?) olyanoknak, a kik ez idő szerint az adott viszonyok közt hivatottabbak és képesebbek (Helyeslés balfelöl.) az országot ezen bonyolult helyzetből kivezetni, a rendes parlamentáris viszonyokat helyreállítani. Mert az csak kétségbevonhatatlan, — maga a szabadelvű párt fogja legkevésbbé kétségbevonhatni — hogy van abban a pártban számos más olyan államférfiú, a ki legalább is hasonló képesség mellett a mai viszonyok között sokkal alkalmasabb a kibonta-