Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

381. országos ülés 190'i január 21-én, csütörtökön. 83 közjogi félreértését a miniszterelnök urnak itt eloszlassam. B. Dániel Ernő: Nem adjuk meg az engedélyt. (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek a t. ház minden oldalán. Rakovszky István képviselő ur a háztól engedélyt kér arra, hogy a személyes kérdés keretén túl más tárgyról is szólhasson. Megadja a ház az engedélyt ? (Felkiáltások: Igen!) A ház megadja az engedélyt. Rakovszky István: T. képviselőház! Igen köszönöm e jogot és nagyon röviden fogok vele élni. Én nem szolgáltam arra tegnapi beszédemmel és azon magatartással, a melylyel a t. miniszterelnök úrral szemben tegnap voltam, hogy a t. miniszterelnök ur az én intenczióimat meggyanúsítsa azzal, hogy azt mondja, hogy én csak egy frivol ürügyet kerestem. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ha a t. miniszterelnök urnak a sok gondjai és munkája között hangulatának enyhítéséül szolgált az, hogy engemet ekként meggyanúsított, én ezen a téren nem fogom őt követni, és örülök, hogy neki a sok munka és gond között az én fellépésemnek megtámadása enyhülést szerzett. A t. miniszterelnök urnak egy tévedésére vagyok bátor őt magát felvilágosítani. (Zaj. Halljuk! Halljuk.') A t. miniszterelnök ur beszédéből emlékezet szerint czitálok és kérem, ha tévednék, legyen kegyes helyreigazítani. Mikor a t. miniszterelnök ur Dersehatta rezolucziójáról szólt, ezt egy sajnálatos eseménynek nevezte és azt mondta, hogy ennek kihatása Magyarországra jogilag semmi. Egyetértek vele. Azt mondta okoskodása fonalán, hogy utóvégre nekünk magyaroknak tökéletesen mindegy lehet, hogy mennyi alkotmányos jogot akarnak az osztrákok az ő császárjuknak adni. Helyesen czitáltam ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Körülbelül így mondtam, nem^ ezen szavakkal, Rakovszky István: Én a t. miniszterelnök urnak ezt az okoskodását is elfogadom, de itt egy igen nagy tévedés van, és a t. miniszterelnök urnak a figyelmét Dersehatta rezolucziójában kikerülte egy körülmény, a melyre én most az ő figyelmét a ház szine előtt felhívom. Németül fogom felolvasni, hogy semmi eltérés ne legyen, és a magyar törvényből fogom beigazolni, hogy ez a mi alkotmányunk ellen volt irányítva. Dersehatta indítványa a következőleg szólt (olvassa): »Die Delegation des Reiehsrathes drückt ihre Rechtsüberzeugung dahin aus, dass es nach den Bestimmungen der Staatsgrundgesetze der imReichsrathevertretenen Königsreiche und Länder ausser allém Zweifel steht, dass die Anordnungen im Betreffeder Leitung, Führung und innere Organisation der gesammte Armee (Zaj jobbfelöl.) ein, dem Monarchen ausschlie3slich zustehendes per sön Kehes Herrscherrecht ist, welches ohne Mitwirkung der verantwortliche Regierung ausgeübt wircl und im Bezúg auf welches die allgemeinen Grundsetze bezüglich der Mitwirkung der gesetzgebenden Faktorén keine Anwendung finden.« T. képviselőház! Az 1867: XII. törvényczikk 11. §-a ezt mondja (olvassa): »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek« — gesammte Armee — »és igy a magyar hadseregnek isstb,« Tehát Dersehatta itten egy delegáczionális határozatot provokált és promulgáltatott, a mely ugy, a hogy itt van, politikailag az egész hadseregre vonatkozik, tehát azon hadseregre, a mely az 1867 : XII. törvényezikk 11. § ában fel van említve, a melynek integráns része egyszersmind a magyar hadsereg. Vancsó Gyula: Jogilag nincs ránk hatálya! (Zaj.) Rakovszky István: Hisz annyi közjogi tudomásom, mint a t. képviselő urnak, nekem is van és tudom, hogy ránk ennek jogilag semmi hatálya nincs, de gyakorlatilag igen éä jogilag annyiban van hatálya, hogy ez merénylet és támadás a magyar közjog ellen, a melyet egyenesen vissza kell utasítani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Vancsó Gyula: A miniszterelnök már visszautasította ! Rakovszky István: És ón nagyon csodálkozom, hogy, ha én itt tisztázni akarok egészen tárgyilagosan egy kérdést, és azt kívánom, hogy innen egy erélyes visszautasítás történjék, ez Vancsó t. képviselő urnak nem tetszik. Én ezt kívánom konstatálni és ón abban látom a veszélyt, hogy ott már nem egyesek, hanem a parlament által kiküldött bizottság Magyarország jogai ellen támadást intéz. A t. miniszterelnök ur felszólalásában egy reménynek adott kifejezést, a melyet én üdvözölnék, ha megvalósulna, és ez az volt, hogy a t. miniszterelnök ur azt mondotta: kérdés, vájjon ezen, az osztrák albizottság által elfogadott Dersehatta-féle rezoluezió az osztrák delegáczió plénuma által el fog-e fogadtatni? Ha az osztrák delegáczió plénuma ezt a Derschattaféle rezolueziót visszavetné, én már ebben is némi reparáczióját látnám az ügynek. De addig, a mig ott" a parlamentnek kiküldött bizottsága, tekintélyes tagok istápolása, szószólása és védelme mellett hasonló rezolueziókat elfogad, engedje meg a t. képviselőház, méltánytalan a t. miniszterelnök ur részéről az a vád, a melylyel minket ÓB engem illetett, hogy én frivol ürügyet keresek akkor, a mikor arra kívánom egyesiteni Magyarország parlamentjét, hogy teljes erővel, hatályosan és megdönthetetlen halalommal utasítsuk vissza ezen merényletet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! En azt hiszem, itt igen egyszerűen tisztába hozhatjuk a kérdést. Én sohasem állítottam azt, hogy