Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

56' 38u. országos ülés 1904- január 20-án, szerdán. gyón sokat vesztett az ellenzéki szónak ereje. Nem én voltam a hibás. Én latoltam szavaimat mindig, a mikor kimondottam, kerültem a hangzatos szónoklatokat, a melyek pillanatnyi sikerhez és tapshoz vezettek, de a melyeknek azután, ha a beváltás ideje eljött és nem tudták beváltani: a következménye a gúny, a kétely és a gyanúsítás volt, és hogy az a hitel, a melylyel mindenkinek, a ki e teremben tekintélylyel akar fellépni, hirnia kell, meg lett ingatva. De ha kimondom a nehéz szót, akkor annak végkonzekvenczáiit is levonom. De tízszer is meggondolom, mikor azt a nehéz szót kimondom, hogy akkor aztán annak konzekvencziáit is biztosítsam, így vagyok én ma is, nincs semmi reményem arra, hogy Pitreich úrral másutt leszámoljak, nincsen semmi reményem arra, hogy Derschatta urnak alkotmánysértő' merényletével szemben máshol szembeszállhassak hatályosan, mert nem akarom magamat nevetség tárgyává tétetni, ha én a magyar delegáczióban Derschatta úrral ellenkező' indítványt hozok elő, még arról sem vagyok biztos, hogy vájjon ennek a szegény öt ellenzéki embernek együttes működését gúnyosan le nem szavazzák-e? (Helyeslés bal felöl.) Nincs máshol reparáczió, mint itt, nincs más reparáczió, mint itt, nincs más protestáczió, mint a törvény. És addig, a mig ez meglesz, küzdök érte, nem tudom, képes leszek-e végig harczolni, de addig, a mig harczolni fognak ezért, itt vagyok én is, végig fogom küzdeni. (Élénk éljenzés balfelöl.) És ez a szerep lehet, hogy hálátlan lesz; lehet, hogy osztályrészem épen azok részéről, a kik olyan hangosan hirdették a harczot, rám nézve hátrányos lesz; lehet, hogy megtámadtatásokkal fog járni az. De ez is egy rákfene ebben a parlamentben, hogy itt két monopólium keletkezett ezen vita alatt. Az egyik a kormánypárti monopólium, a mely azt mondja, hogy: »mi mindig uralkodunk« ; a másik az önök monopóliuma, (a szélsőbaloldalra mutat) a kik azt hiszik, hogy csak önök az ellenzék, (TJgy van! JJgy van! balfelöl) a kik kisajátítják az ellenzékieskedés egészét a maguk részére. (Felkiáltások a baloldalon: Csak önök hazafiak! Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Igenis önök sajátítják ki a hazafiságot, önök akarják irányítani és kényszeríteni a többi ellenzéket, hogy az önök minden akcziójához csatlakozzék csak azért, mert nyolczvanan vannak. (TJgy van! balfelöl Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Cserben hagynak minket és árulásról beszélnek! (TJgy van! balfelöl. Zaj.) Rakovszky István: Es ha ez az ellenzék azt látja, (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) mert előrelátóbb önöknél és tudja, hogy azt nem lehet elérni és félreáll, támadásoknak van kitéve; akkor pedig, a mikor egy uj fázis, egy uj momentum jön bele a harczba, a mikor mindenkinek az érdeke az lenne, hogy megállja a helyét, akkor önök félreállnak ...... (Hosszantartó helyeslés a baloldalon. Mozgás' és zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ez az árulás!) Holló Lajos: Tartsunk össze, magyar emberek és el lehet mindent érni! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon és a jobboldalon. Helyeslés balfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Rakovszky képviselő uré a szó; ne tessék a szónokot zavarni, mert különben kénytelen leszek az illető képviselő urakat megnevezni. Rakovszky István: ... és akkor az önök részéről az őszinte, a becsületes törekvés megtámadtatásoknak van kitéve és gyengittetik az akczió a kormánynyal szemben, mely pedig egy ily egyetértően vivott harczból, mely közjogunkért folyna, maga is erős támaszt, az ország jjedig hasznot húzna. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó éljenzés a baloldalon és a néppárton. A szónokot számosan üdvözlik.) Molnár Jenő: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Még csak az imént tárgyaltuk le egyévi j vitatkozás után az ujonczmegállapitási törvényjavaslatot. Most ime ismét szőnyegen van egy ujabb törvény, az ujonczmegajánlási törvényjavaslat. Egyebet sem csinálunk, mint olyan törvényeket hozunk, a melyek az ország megterheltetését czélozzák. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) TJgy látszik, mint hogy ha a hatalom szándékosan lökné közénk mindig ezt a közjogi harczot, hogy ne legyen erőnk a mi gazdasági megerősödésünkre és hogy itt egymással vitatkozva és egymással összeveszve és igy az országot gyengítve, annál könnyebben boldoguljon velünk a hatalom. Egy harczot folytatunk itt több mint egy esztendeje és azt mondják, hogy a siker reménye nélkül. Mi azt mondjuk, hogy lehetetlen az, hogy mi a harczban a siker reménye nélkül állanánk, mert egy oly kívánság, a melyet mi mindig hangoztattunk és a melyet meg nem szűnünk hangoztatni mindaddig, a mig az valóvá nem válik. A magyar nyelv érvényesülése a hadseregben, egy oly természetes és ősi joga az országnak, a melyet elvitatni nem lehet semmiféle hatalmi erővel, semmiféle pártpolitikával, semmiféle paktummal. T. képviselőház! Találó az, hogy a mikor gróf Apponyi Albert tegnap szóvá tette a hadügyminiszter ur beszédét, azt mondotta, hogy feltűnik neki, hogy a brüsszeli konvenczió is szóba került Ausztriában és kifogásolták azt, hogy mind Ausztriának, mind Magyarországnak külön képviselői voltak. Mit jelent ez? Azt, hogy azt a beolvasztási theoriát, a melyet Ausztriában mindig hangoztattak, és a melyet a hadsereg örökösen fentart, a gazdasági téren is ki akarják terjeszteni. Már rossz szemekkel nézik, hogy kissé igyekszünk a szárnyai alól kiszabadulni, már kifogásolják, hogy a brüsszeli konvenczió megkötése alkalmával Magyarország,