Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-392
392. országos ülés Í90k márczius 3-án, csütörtökön. 373 t.-cz. értelmében a protestáns egyházak nagyobb mérvű állami segélyezését közmegelégedésre igyekszik elintézni.« Mivel eddig e tekintetben semmi nem történt, kérdem a t. miniszterelnök urat, mi hátráltatja a törvényjavaslat benyújtását, mikor lehet remélni ezen égetően sürgős kérdés törvényhozás utján való megoldását ? Elnök: A miniszterelnök ur felelni kivan. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a beadott interpelláczióra való válaszomat megadnám, csak egy igen rövid megjegyzéssel tartozom a t. képviselő urnak azon kijelentésére, a mely a jegyzőkre vonatkozott. (Halljuk! Halljuk!) Először is tiltakoznom kell az ellen, hogy a kormányt a törvényjavaslat benyújtásánál bárminő olyan — bocsánat a kifejezésért — alacsony rendű szempont vezette volna, mint a minőt a képviselő ur imputált. Azt hiszem, csakugyan közérdek az és elsősorban a közönség érdeke, hogy a jegyzői kar olyan anyagi helyzetbe jusson, a mely a tisztességes megélhetést biztositsa. (Elénk helyeslés a jobboldalon..) Marjay Péter: Van olyan, a melyiknek háromezer forint jövedelme van! Gr. Tisza István miniszterelnök: Amelyiknek háromezer forint jövedelme van, az nem is kap. Gajáry Géza: Azokról gondoskodunk, a kiknek nincs! Gr. Tisza István miniszterelnök: A másik megjegyzés pedig vonatkozott magára a jegyzői karra és az ellen megint a jegyzői kar érdekében és a közigazgatás tekintélyének és a közönség érdekében is tiltakoznom kell, hogy itt a közszolgálat ezen érdemes karáról olyan kiesinjdő és lenéző hangon nyilatkozzanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A ki ismeri a jegyzői kar működését az életben, az konstatálhatja, hogy a jegyzői kar igen nagyfontosságú közfunkcziót végez; (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) a hivatása magaslatán álló jegyző a népnek valósággal jótevője és tanácsadója az egész vonalon (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) és azért, mert esetleg egy ilyen nagyszámú testületben egyes selejtesebb egyének is találhatók, az egész testület felett ily módon pálczát törni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérve már most magára az interpelláczió tárgyára, kijelentem, hogy a kormány álláspontja ebben a kérdésben abszolúte nem változott. A tegnapi napon azonban a dolog természeténél fogva nem emlékezhettem meg erről a kérdésről. Tegnap ugyanis — a mint méltóztatik tudni — beadtuk a kész törvényjavaslatokat és megemlékeztem e mellett két olyan ügyről, a melyek közül az egyikről törvényjavaslat beadása, a másikról szóló törvényjavaslatnak ankétszerü tárgyalás alá bocsátása és az utón nyilvánosságra hozatala a legközelebbi jövőben már meg fog történni. Az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása során a protestáns egyházak és az állam között megbeszélendő és megállapítandó akczió a dolog természeténél fogva ma még nem lehet ebben a stádiumban. A mint talán az interpelláló képviselő ur épen olyan jól tudja, mint én, a két protestáns felekezet egy közös bizottságot küldött ki, hogy ez formulázza az egyházaknak erre vonatkozó kivánságait és ezen az alapon a tárgyalást a kormánynyal kezdje meg. Ezen közös bizottsági munkálat elkészült és, a mint a bizottság elnökétől, báró Bánffy Dezsőtől értesültem, ma már a két bizottság abban a helyzetben van, hogy az első bizalmas tanácskozásokat a kormánynyal megkezdheti. Én értesítettem is b. Bánffy Dezsőt, a kit, gondolom, je'enleg — sajnálatomra — gyengélkedése is akadályoz abban, hogy ezt a kérdést ezekben a napokban most már kézbe vegyük, hogy most bármely napon rendelkezésére állok a közös bizottságnak a tárgyalások felvételére. Nagyon természetes, hogy először érintkeznünk kell a kormány részéről a közös bizottsággal, azután állást kell, hogy foglaljanak ebben a kérdésben a reformált egyházak legközelebb összehívandó zsinatai, mert hiszen itt számos olyan kérdés van, a melyben csak a zsinat fog határozhatni, és itt egy kész állami akczió csak akkor indulhat meg, a midőn az ügy mindezeken az előkészítő stádiumokon keresztülment. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez egyszerű magyarázata annak, hogy tegnap nem voltam abban a helyzetben, hogy itt valami konkrét intézkedést bejelenthessek, különben ismétlem, hogy a kormány álláspontja ebben a tekintetben abszolúte nem változott, és semmiféle késedelmet a kormány ezen ügy előkészítésében okozni nem fog, hanem, remélem, el fog az intéztetni abban a tempóban, a mint azt a reformált egyházak szervezeténél fogva maguk az illető egyházak ügyvitele megengedi. Ezt kívántam megyjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Marjay Péter: T. ház! Kijelentem, hogy a választ tudomásul veszem, de azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur egy kissé túlbuzgólkodik a jegyző uraknak védelmében. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Mert én sem szóltam le olyan rettenetesen a jegyzői kart, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Akkor rendben vagyunk!) hanem azt mondtam, hogy ne sajnáljuk őket olyan túlságosan, olyan nagyon, mert megélhetnek ám azok. Egyébiránt a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat,tudomásul veszi-e a miniszterelnök urnak mint belügyminiszternek Marjay Péter képviselő ur interpellácziőjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Mivel a legközelebbi ülés ideje és napirendje meg van állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 3 órakor.)
