Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-392
392. országos ülés 1904 márczius 3-án, csütörtökön. 371 szavazatot a katonai eljárás, miután már az elnöknek is kettős szavazatot biztosított és miután már a Kriegsheer, vagyis az, a ki a vád emelésére jogosított, miután a Kriegsheer a maga szempontjai szerinti előterjesztést azzal a szegény katonával szemben megtette. Ilyen, t. képviselőház, az a büntetőper, a mely ma dívik és a melynek alapján az ilyen rendkívül súlyos ítéletet hoztak azon szegény emberek felett, olyanok felett is, a kiket mitőlünk elszakítanak és a kiknek ítélkezési tényeit, a vádat, a melyet ellenük emeltek, ártatlanságuknak netaláni bizonyítékait, mindazon ezer szempontokat, amelyeket kell ismerni egy ilyen büntető pernél, nem ismerhetjük, mert a nyilvános ellenőrzésnek teljes kizárása mellett teljes miszticzizmussal és zárkozottsággal hozzák meg ezeket az ítéleteket. Ezért kérem a honvédelmi miniszter úrtól, hogy ezen aktákat a a ház asztalára letegye. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szőts Pál: Megmagyarázzák a vádat az aktákból. (Folytonos közbeszólások a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ezt nem lehet menteni!) Én csak az igazságot védelmezem, megmondtam ugy, a hogy van. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Szőts Pál: Ne mondja, hogy az auditor szavaz, mikor nem szavaz. (Folytonos közbeszólások a szélsöbalolddlon.) Elnök: Ne méltóztassanak a tanácskozást közbeszólásaikkal zavarni. Visontai Soma: Itt van előttem, t. ház, a katonai büntetőeljárás, még pedig magyar fordításban kerestem ki, hogy ne kellessen mindig németül idézni. Papp Kálmán m. kir. honvédfőhadnagynak könyve ez. Issekutz Győző: Most már őrnagy! Visontai Soma: Igen. Itt van tehát az eljárás, a melynek erre vonatkozó szakasza így szól (olvassa): »A haditörvényszékben minden egyes birónak egy, az elnöknek két és a hadbírónak indítványán kívül, a mely csak javaslatot képez, társbirói minőségben szintén egy szavazata van.« (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nohát!) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: A hadbíró nem szavaz! (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Szőts Pál: Én résztvettem ilyen bíróságban és így van! Visontai Soma: Én az én jogászeszemmel, ha azt olvasom a szabályzatban, hogy ő társbirói minőségben szavaz, nem tudom, hogy mikép érti a t. miniszter ur, hogy nem szavaz. Szederkényi Nándor: Mint társbiró szavaz! (Ellenmondások a jobboldalon.) Visontai Soma: Talán még egyszer felolvasom. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) (Olvassa): »A haditörvéoyszékben minden egyes birónak egy, az elnöknek két és a hadbírónak indítványán kivül, a mely csak javaslatot képez, társbirói minőségben szintén egy szavazata van«, és azután végül azt mondja (olvassa): »és e szerint kilencz szavazat számítandó«, Ez csak eléggé világos és a t. miniszter ur tudja, hogy az elnökkel együtt hét tagból áll a bíróság. Ha hét tagnak van egy szavazata, az elnöknek kettő, ez nyolcz szavazat és a hadbírónak egy, mint társbirónak. az kilencz. Dicséretére válik különben a t. honvédelmi miniszter urnak, hogy ebben az esetben talán tájékozatlan a ténybeli adatokra nézve, de mégis érzülete, ugy látszik, felháborodik azon gondolat ellen, hogy a hadbíró szavazhat. így áll ez az eljárás. De van egy más kérésem is. A mai napig mindig csak arról hallottam beszélni, hogy nj bűnvádi eljárást akarnak alkotni. Pedig talán még fontosabb az, hogy mi van a katonai anyagi büntető joggal. Miért nem mozdul meg senki, hogy ezt a mai katonai büntető jogot — az anyagi büntető jogot értem — a mely a legjobb bűnvádi peres eljárás mellett is csak szégyene a katonai jogszolgáltatásnak, végre hatályon kivül helyezzék. Hiszen ha nem az általános igazság és jog szempontjából, de a közjog szempontjából nézzük is ezt a katonai általános büntető jogot, a magyar állam nem tűrhet meg egy olyan büntető törvénykönyvet, a mely, a midőn a súlyos büntetendő cselekményeket megállapítja, az egységes osztrákmagyar monarchiáról beszél és a régi birodalmi egységnek eszméitől van szaturálva és igy csak gátját képezheti a hadszervezetben a magyar közjog tekintetében helyes és tájékozott szempontok uralomra jutásának. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez tehát meggondolást igényel és ezért kérésem odairányul, hogy most, midőn ezeket a katonai kérdéseket tárgyaljuk, szíveskedjék az igen t. miniszter ur nekem felvilágosítást adni, vájjon a katonai bűnvádi perrendtartás mellett történt-e intézkedés az iránt, hogy ez a régi, 1855-ből származó katonai anyagi büntető jog egy modern katonai joggal cseréltessék ki? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha az én Nessi Pál barátom azon rendkívül érdekes adatok mellett, a melyekről beszélt, csak némi figyelemre méltatta volna is ezt a katonai anyagi büntető jogot, akkor látta volna csak, hogy tulajdonképen milyen távol esik az minden helyes és igazságos modern büntetési iránytól és hogy sok olyan eszme, a melyet ő, mint mentő körülményt felhozott, a katonai büntető törvénykönyv általános részében egészen másképen mérlegeltetik. Jól tudom, az anyagi jogot illetőleg a dolog ugy áll, hogy nekünk meg van az 1878-dik évi büntető törvényünk, a mely lehetőleg uj nyomokon haladva, a büntető jog modern eszméit igyekezett felkarolni. Azt is tudom, hogy Ausztriában a polgári büntetőjog is elavult, elkorhadt szellemtől van szaturálva. De ezt nem tarthatom elegendő indoknak arra, hogy a katonai judikatura terén fenntartassák az az elavult anyagi 47*
