Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

392. országos ülés WO-'i márczius 3-án, csütörtökön. 365 van az 1889 : VI. törvényczikkben, hogy mik azok a különös körülmények, a melyekre vonatkozólag az 1888. évi törvény intézkedik. Hogy egészen világos legyek, felolvasom a törvénynek erre vonatkozó szövegét. Az 1888 : XVIII. t.-cz. azt mondja, hogy: »az első évfolyambeli tartalék és a három utolsó sorozási évfolyambeli póttartalék legénysége, a mennyiben ezt különös körülmények követelik, az elkerülhetlenség mérve szerint és annak tartamára ő Felsége parancsára tényleges szolgálatra visszatartható, illetőleg behívható.« A hadsereg kiegészítését az 1889 : VI. t.-cz. körülírja, midőn négy pontban sorolja fel azokat az eszközöket, a melyekkel a hadsereg kiegészítendő lesz. Ezen négy pontban azonban sehol sincs emlités arról, hogy a tartalékosok és póttartalékosok ilyen módon behívhatok és fegyver alatt visszatarthatok, Hogy milyen körülmények ezek, megmondja az 1889 : VI. t.-cz. 5. és 12. §-a. Megmondja azt, hogy a hadsereg hadi létszáma részben, vagy teljesen leendő kiegészítésének szüksége a rendes tartalék behívását szükségessé teheti és megmondja, hogy az általános, vagy részletes mozgósítás indokolttá teheti a póttartalék behivását. Tehát, t. miniszter ur, világosan benne van a törvényben, hogy vagy a hadi létszám kiegészítésére, vagy a mozgósítás esetére használhatják ezeket a.z eszközöket, de semmiesetre sem azért, hogy béke idején, akkor, mikor a törvényhozás megtagadta önöktől az ujonczokat, ilyen módon a törvényhozás jogát megkerülve, azt kijátszva, a katonák ilyen kontingensét behívják, elvonják a kenyérkeresettől, elvonják családjuktól és munkájuktól, kényszerítve őket, hogy otthon hagyják az éhező gyermekeket. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy ilyen körülmények közt ezen jogtalanul bentartott katonák keblét keserűség töltötte el, és hogy sokan még hozzá távol az országtól, idegen területen, családjaiktól elzárva, el voltak keseredve, és az érzelem által elragadtatva, olyan kihágásokra ragadtatták el magukat, a melyeket helyeselni nem lehet és nem szabad, a melyek azonban olyan megtorlásban részesültek, a mely az afrikai vad barbár csordáknak igazságszolgáltatásáraemlékeztet. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki az oka ?) Én azonban egy lépéssel tovább is mennék. Ha ezeknek az embereknek lelki állapotát tanulmányozni akarjuk, ha azokról helyes ítéletet akarunk alkotni, akkor nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy a védkötelezettség a törvényben részletesen és határozottan körül van irva és meg van határozva. Már most kérdem, ha az a katona, a ki tudja, hogy törvény szerint őt már tovább szolgálatra kötelezni nem lehet, ennek tudatában, ezen meggyőződésében fellázad, mert ő akkor tulajdonképen jogilag már nem is katona, csak tényleg katona: lehet-e csodálkozni azon, ha érzelmeitől elragadtatva, ilyen kihágásra ragadtatja el magát? (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Ki az oka?) Mert, t. miniszter ur, az már csak tényleg katona, jogilag már nem katona. Jogilag addig katona, mig a törvény azt rendeli, hogy szolgáljon ; mi helyest törvényes kötelezettségének eleget tett, jogilag többé arra nem, kényszeríthető és fegyverben nem tartható. És ha önök törvénytelenséget követnek el és azzal a hatalommal és erővel, mely felett rendelkeznek, visszaélve, bentartják az embert, ne csodálkozzanak rajta, ha fellázad benne az emberi érzés és ilyen tettekre ragadtatja magát. Én biztosítom a miniszter urat, hogy ha velem történt volna ez a törvénytelenség, ez a jogtalanság, én sem tettem volna máskép, ón is igy cselekedtem volna. Most nézzük az eseteket. Itt van a trebinjei eset. A t. miniszterelnök ur ugy adta elő az esetet, hogy a katonák engedélyt kértek arra, hogy három liter bort hozassanak maguknak. Ok azonban három helyett 13 litert hozattak, ennélfogva többet sziván be a szeszből, ebben az állapotban megtagadták az engedelmességet. Minden büntetőtörvénykönyv a beszámíthatatlan állapotot, ha az olyan mértékű, hogy az illető tettének elhatározására szabad képességgel nem bírt, és hogyha nem volt szándékos azért, hogy valami tettet elkövessen a jövőre nézve, figyelembe vesz és ezen állapot mentesiti őt tettének következményei alól. De mindenesetre a beszámíthatatlan állapotnak kisebb mértéke mindenkor kell, hogy befolyással legyen a

; büntetés kiszabásánál, kell, hogy azt enyhítse. És nézzük meg, t. miniszter ur, hogy' hogyan bűnhődtek ezek a katonák, a kikre vonatkozólag a t. miniszterelnök ur Polóuyinak válaszolva, azon reményének adott kifejezést, hogy ezen körülmény enyhitőleg fog hatni az ítélet kiszabásánál. Méltóztassék tudomásul venni a miniszterelnök urnak, ha még nem bir róla tudomással, hogy az ítélet ugy szól, hogy Pánczél Lajos őrvezetőt, Kuczka Mihály és Molnár Károly közlegényeket 3—3 évi, Pötördi Jánost egyévi, Poór Ferenczet 10 hónapi, Kellner Viktort 10 hónapi, Kiss Imrét 9 hónapi, Klosterbücher Frigyest 8 hónapi, Székely Istvánt három hónapi börtönre Ítélték; a többieket is kisebb büntetéssel büntették. A mit tehát ők jogos felháborodásukban, elkeseredésükben öntudatlanul elkövettek, azért három évi nehéz börtönnel lettek büntetve. Olyan büntetés ez, hogy még Afrikában sem található ilyen durva, ilyen szigorú büntetés, mert ez minden emberi jogon túlmegy. És tudjuk a katonai büntető perrendtartásból, hogy mit jelent ez a háromévi börtön. Azt mondja, hogy az ilyen elitólt havonta kétszer éheztetéssel és nehéz fekvőhelylyel suj tátik és minden évben három hónapon át magánzárkával sulyosbittatik a büntetés. Hát ezt érdemelték azok a szegény emberek, ilyen büntetést ? Hogyha a miniszterelnök ur ezt méltányosnak találja, akkor ezzel szemben több szavam nincsen.