Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-379

379. országos ülés 190í január lü-cn, kedden. 31 és megfigyelteket letagadni. (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) B. Feililzsch Arthur: Micsoda beszéd ez? Gr. Tisza István miniszterelnök: A napló hiteles, ez a tanúság! B. Feilitzsch Arthur: Mi is a naplóra hivatkozunk. Ha az az egyik oldalra nézve igaz, a másikra is az! Szederkényi Nándor: Itt egészen egyszerű kérdés forog fenn. B. Feilitzsch Arthur: Elfelejtette beadni! (Mozgás a baloldalon.) Szederkényi Nándor: Oly egyszerű a kérdés, hogy bámulok rajta, hogy egyáltalán vitázni lehet róla. (Mozgás a jobboldalon.) Hogy miként magyarázza a határozati javaslatot a benyújtó képviselő, hogy az a képviselő az ő határozati javaslatát miként olvassa fel, erre nézve köztudomású az az eljárás, hogy sokszor megtörténik, hogy az illető fel sem olvassa azt, hanem szóbelileg elmagyarázza és azután egyszerűen átadja. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) B. Feilitzsch Arthur: Ezt sem tette. Szederkényi Nándor: Ez mindennapi dolog, és mikor az illető azután követeli, hogy határozati javaslata felolvastassák, az elnök urak azt szokták mondani, hogy miután az illető maga olvasta fel a határozati javaslatot, annak felolvasása felesleges és szükségtelen. (Igaz! a baloldalon.) Ez is nyilt gyakorlat és eljárása a háznak. Az tehát, hogy Kaas Ivor barátom egy egész vagy egy fél perczczel előbb vagy utóbb nyújtotta át az elnökségnek, ez többé azon tényt, hogy ő határozati javaslatot terjesztett be és olvasott fel, meg nem változtathatja. (Helyeslés balfelöl.) Ez tény, ehhez ragaszkodnunk, ezt elvitatni és elmagyarázni nem engedjük. Én tehát ragaszkodom ahhoz, — mint szemtanú is, a ki itt voltam és igazolom a történteket —, hogy a jegyzőkönyv igazíttassák ki és Kaas Ivor t. képviselőtársam határozati javaslata vétessék fel. Ez felel meg a házszabályok követelményének, ez a valóság. (Egy hang jobbfelöl: Ne beszéljen!) Zboray Miklós: Miért ne beszéljen? Mi akar ez lenni? (Zaj jobbfelöl.) Ne utasítsa rendre a szónokot. (Zaj.) Elnök: Zboray képviselő urnak sincs joga senkit rendreutasítani! Gabányi Miklós: Hát mameluknak szabad idekiabálni? (Nagy zaj.) Elnök: Senkinek sem szabad közbeszólni. Tessék meghallgatni a szónokot! Szederkényi Nándor: A naplóban a tény konstatálva van, hogy a határozati javaslat beterjesztetett, (Ellenmondások jobbfelöl.) ennélfogva azt beterjesztettnek kell vennünk, ha a házszabályokat meg akarjuk tartani. Én pedig a házszabályokat meg akarom tartani. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy a házszabályok értelmében indítványát a jegyzőkönyv módosítására nézve, legyen szíves írásban beadni. (Helyeslés bal felől) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Csak egy igen rövid megjegyzést teszek. Konstatálom még egyszer azt, hogy b. Kaas Ivor t. képviselőtársam szórói-szóra ezt mondta: »Én itt egy határozati javaslatot terjesztek be, a mely álláspontomat megvilágítja és a mely arra vonatkozik, hogy az összes Magyarországon lévő katonai nevelőintézetek a magyar honvédelmi miniszter illetékessége alá adassanak.« Erről azonban a határozati javaslatban, a melyet utólag felküldött a képviselő ur, egy árva szó sincs, az egészen mást tartalmaz. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Engedelmet kérek, azt csakugyan nem lehet állítani, hogy azzal, hogy ez a passzus benfoglaltátik a t. képviselőtársam beszédében, beterjesztettnek tekinthetünk egy olyan határozati javaslatot, a melynek egészen más tartalma van. Ezt a tényállás helyreigazítása végett szükségesnek tartottam ismételni. Különben, ha Szederkényi képviselő ur szememre veti, hogy ujabb időben nagy ügyességet mutatok a fiskális okoskodások terén: erre nekem egy szerény megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk!) Én kétféle fiskálist ismerek. Olyan fiskálist, a ki a jog hivatott védőjének tekinti magát és a ki egy képzett, kiélezett elmének összes fegyvereit az igazság felderítésére, a törvények helyes magyarázására és helyes értelmezésére fordítja. A fiskálisok ezen tevékenységét igenis igyekszem eltanulni és bóknak veszem, ha valaki ezen értelemben használja a szót velem szemben. (Helyeslés jobbfelöl.) Van azonban, t. ház, a fiskálisoknak egy másik fajtája is, (Halljuk! Halljuk! jobbfelölj az, a ki, ha egy ügyről beszél és a tényállást akarja felderíteni, akkor felolvas a tényállásra vonatkozólag egyes kiszakított passzusokat, de ismételt felhívás daczára sem hajlandó kiegészíteni ezt a felolvasát azzal, a mi a tényállás helyes megértését és objektív megítélését előbbreviszi. (Ugy van! a jobboldalon.) Erre a térre nem szándékozom az ilyen fiskális urakat követni és nem is hiszem, hogy az én magatartásom bármikor egy kalap alá legyen vonható az ilyenekkel. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Trubinyi János jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! A t. miniszterelnök ur arra helyezi a súlyt, hogy báró Kaas Ivor képviselő ur határozati javaslata nem volt általa azon a helyen, a hol azt gondolja, hogy helye lett volna, szószerint felolvasva. Én ezt lényegtelen körülménynek tartom, mert lényeges körülmény a képviselő urnak az a kijelentése, hogy én itt egy határozati javaslatot terjesztek be. (Ugy van! bal felöl. Mlenmondások a jobboldalon.) B. Feilitzsch Arthur: De nem terjesztette be!